Eljött az idő, amitől mindannyian félünk
Az apokalipszis már közeleg
Kérlek szerelmem, gyere velem egy körre
Kérlek szerelmem, szökj meg velem és elbújunk
Az világunk vége most kezdődött
Világegyetemünk, mint egy fonál, elszakadt
Ne felejtsük el soha a múltunkat
Legyen túlélésünk az utóhatás hamujában
Míg világunkat felemészti a háború
Folyók, völgyek, erdők, kiszáradva és felégetve nincsenek többé
Hát szerelmem maradj közel, gyere és kövess
Hát szerelmem, meneküljünk egy szebb holnapba
Együtt kéz a kézben átöleljük a közelgő hajnalt
Hogy megszabaduljunk attól, hogy az ördögök bábjai legyünk
A világot a halál ködös takarója borítja
A világnak meg kell fulladnia, hogy utolsó lélegzetét kapkodja
Ó, szerelmem, ne repülj ebbe a gravitációba
Kapaszkodj belém, és tartsd meg haldokló épelméjűségünket
Igaz, hogy ez sebhelyeket hagy rajtunk
Tudom, világunk, életünk megtépázott és megrongált
A sötét halálos fény, mely elvakított és felragyogott
Az elmék leleplezettek, mi örökké a radioaktív zónában élünk
Sáradt testünk törékeny, mint a homokvár
Szívünk összetörik és megreped, olyan törékeny
A szerelmem próbáljuk figyelmen kívül hagyni ezt a legfájdalmasabb rémületet
Mi együtt menekülünk az éjszaka ígéretes árnyaiba
Szóval kérlek, osszuk meg szerelmünket és próbáljunk úgy tenni
Mintha tényleg nem tudnánk,
Hogy ez a mi legtragikusabb végünk
.