Puck (alias Robin Goodfellow)
Puck a pajkos manó, aki Oberont, a tündérkirályt szolgálja.
Az Erzsébet-kori folklórban Puck (alias Robin Goodfellow) egy házi manó, aki hangulatától függően bosszantó tréfákat űz az emberekkel, vagy segít nekik a házimunkában. Ez megmagyarázza, hogy Shakespeare Puckja miért dicsekszik nekünk azzal, hogy hányszor volt a helyi falusiak kárára azzal, hogy szabotálta a söröskorsókat, és tönkretette a vajat, amit a háziasszonyok egész délelőtt kavargattak.
A darab szíve és lelke
Puck mindennél jobban szereti a jó tréfát. Miután Bottom fejét egy “szamár” fejévé változtatta, vidáman kijelenti: “Az úrnőm egy szörnyeteggel szerelmes” (3.2.6). Vidám szellemisége és hajlandósága miatt, hogy bárkit és mindenkit megtréfáljon, gyakran őt tartják a darab szívének és lelkének. Csínytevései és humorérzéke a Szentivánéji álmot olyan játékos és felemás szellemiséggel ruházza fel, amely a darab vidám hangulatának nagy részét megteremti. Nem csoda, hogy Marjorie Garber irodalomkritikus úgy jellemzi Puckot, mint a “varázslat, a mágia, a zene és a csínytevés világának” “főszereplőjét és ügynökét”.
Ha Puck teremti meg a darab mulatságos és zűrös hangulatát, akkor ő az a szereplő is, aki a darabban a dolgokat előidézi. Ő száguld körbe a földgolyón (nem kevesebb, mint negyven perc alatt), hogy elhozza Oberon varázslatos szerelmi nedvét (2.1), és amikor véletlenül Lysander szemébe nyomja (2.2), ő hozza mozgásba mindazokat a komikus félreértéseket, amelyek a fiatal szerelmesek erdei hajszájából adódnak.
Miután felforgatja a fiatal szerelmesek világát, Puck az a figura is, aki segít helyreállítani a rendet és rendet tesz. Azzal, hogy a fiatal szerelmeseknek (na jó, nem Demetriusnak) átadja a szerelmi nedű ellenszerét (3.2), Puck elhárítja az előttük álló akadályokat, és biztosítja a darab happy endjét. Stephen Greenblatt tudós szerint ez Puckot Terence és Plautus latin komédiáihoz igazítja, amelyekben egy “ravasz rabszolga” figurája szerepel. Greenblatt elmondja, hogy ez a “törzsfigura néha úgy tűnik, mintha élvezné és hozzájárulna a cselekmény kuszaságaihoz, de sikerül elhárítania az akadályokat, amelyek az ifjú szerelmesek útjában állnak”.
Puck és az átváltozás
Azt is el akarjuk mondani, hogy Puck testesíti meg a darab “átváltozás” témáját. Híresen átalakítja Bottom fejét egy szamár fejévé, és ő maga is előszeretettel alakítja át magát. Egy alkalommal azzal dicsekszik, hogy gyakran adja ki magát székelynek, majd eltűnik, hogy az öregasszonyok a “fenekükön” landoljanak (2.1). A Mechanikusokat is terrorizálja az erdőben, miután barátjukat ember-szamár hibriddé változtatta:
Valamikor ló leszek, valamikor kopó,
Sertés, fejetlen medve, valamikor tűz,
És nyihogok, ugatok, röfögök, üvöltök, égek,
Mint ló, kopó, disznó, medve, tűz, minden fordulóban. (3.1.110-113)
Puck átalakulási képessége nem korlátozódik az alakváltoztatásra. A hangját is képes megváltoztatni, például amikor Lysandert és Demetriust úgy vezeti körbe az erdőben, hogy utánozza a hangjukat, és mindkettőjüket szólítja.
Puck és a mulatságok mestere
Bizonyos szempontból Puck párhuzamba állítható Philostratész Thészeusz “mulatságok mesterének” pozíciójával. (Az Erzsébet-kori Angliában a Master of the Revels egy fontos ember volt, aki az udvari mulatságokért felelt – lényegében egy királyi partiszervező. Végül a pozícióhoz tartozott annak meghatározása is, hogy mely darabokat lehetett nyilvános színpadokon előadni). Gondoljatok bele! Philostrate feladata, hogy gondoskodjon Thészeusz és udvarának szórakoztatásáról. Ezért utasítja őt Thészeusz, hogy “buzdítsa az athéni ifjúságot vidámságra” (1.1.13). Később Thészeusz Philostratéhoz fordul a szórakozási lehetőségekért:
Mondd, milyen rövidítésed van erre az estére,
milyen maskara, milyen zene? Hogyan csalogassuk
a lusta időt, ha nem valami gyönyörrel? (5.1.43-45)
Még ha Puck nem is járkál színdarabokat szervezni és partikat szervezni, mint Philostrate, Oberon megbízottjaként legfőbb feladata a Tündérkirály szórakoztatása. Ahogy Puck mondja, az ő feladata, hogy “tréfát űzzön Oberonból és megmosolyogtassa” (2.1.46).
Azzal, hogy elindítja az eseményeket, amelyek a szerelmeseket káoszba taszítják, Puck arról is gondoskodik, hogy mi, a nézők is jól érezzük magunkat. Ily módon Puck egyfajta “a zűrzavar ura” figurája is (akit arra neveztek ki, hogy uralkodjon a karneváli ünnepségeken, amelyekhez ivás, evés és fergeteges színházi produkciók tartoznak). Illik tehát, hogy Puck zárja a darabot az Epilógussal. Ő az egyetlen hiteles szereplő, aki elmondja a közönségnek, hogy tudja, hogy a darab nem valóságos, olyan, mint egy “álom”, és megígéri, hogy ha nem tetszett nekünk a darab, hamarosan egy másikkal kárpótol bennünket.