A provokáció mint jogi védelem alkalmazása manapság általában vitatott, mivel úgy tűnik, hogy lehetővé teszi a vádlottak számára, hogy enyhébb bánásmódban részesüljenek, mert hagyták magukat provokálni. Annak megítélése, hogy egy személyt felelősségre kell-e vonni tetteiért, a bűnösségének értékelésétől függ. Ezt általában az ésszerű emberre való hivatkozással vizsgálják: vagyis egy olyan általános mércével, amely azt hivatott meghatározni, hogy egy átlagembert provokáltak-e volna, és ha igen, úgy cselekedett volna-e, ahogy a vádlott tette; ha a társadalmi viselkedés uralkodó nézete az lenne, hogy provokáció esetén elfogadható a verbális válaszadás, és ha a provokáció továbbra is fennáll, a távozás, akkor ez határozza meg a védelem küszöbértékét. Furor brevis vagy “szenvedély hevülete”, a büntetőjogban használt kifejezés a provokációt követő érzelmi lelkiállapot leírására, amelyben a cselekményeket legalább részben az önkontroll elvesztése által okozottnak tekintik, így a cselekményeket nem teljesen az értelem irányítja, vagy kifejezett ” ami süketté teszi az embert az értelem hangjára”. A szokásjogban “a szenvedély általában dühöt jelent, de magában foglalja a félelmet vagy bármilyen erőszakos és intenzív érzelmet is, amely elegendő ahhoz, hogy megfossza az észérvektől”.
Egy másik ellentmondásos tényezője ennek a védelemnek, különösen az Egyesült Királyság jogában, hogy a provokáltnak a provokáció bekövetkezte után azonnal végre kell hajtania a cselekményét, más néven “az önuralom hirtelen elvesztését”, a “hirtelen” meghatározása körül vita van. Ez az idővel kapcsolatos érvelés még mindig előfordul, és sok vádlott, különösen nők esetében okozta azt, hogy ezen az alapon veszítették el az ügyüket, mivel gyakran megvárják (a feleségverési ügyekben), amíg a férj elalszik, amint azt az R v Ahluwalia 1992-es ügye is mutatja. Ez vezetett a “kontrollvesztés” új védekezési módjának törvénybe iktatásához (lásd Dennis J. Baker, Glanville Williams Textbook of Criminal Law, (London: Sweet & Maxwell, 2012) 22. fejezet). Az új védelem eltörölte a “hirtelen” követelményt, mivel olyan bántalmazott nőkre kívánt kiterjedni, akik hosszú időn keresztül veszítik el az irányítást, de – amint arra Baker Ibid. rámutat – ezt a célt valószínűleg nem sikerül elérni. Az irányítás elvesztése elleni új védekezés, amelyet a ss. 54-55 Coroners and Justice Act 2009-ben szintén megszüntette a szexuális hűtlenséget mint a provokáció minősített formáját, de Lord Judge egy nemrégiben hozott ellentmondásos döntésében, az R v Clinton 1 Cr App R 26 ügyben a fellebbviteli bíróságon Lord Judge úgy értelmezte az új bűncselekményt, hogy a szexuális hűtlenséget az új védelem harmadik tétele alá lehet számítani (lásd Baker & Zhao 2012). Az R v Clinton 1 Cr App R 26 súlyos kritikát kapott a tudósoktól, lásd Baker & Zhao, “Contributory Qualifying and Non-Qualifying Triggers in the Loss of Control Defence: A Wrong Turn on Sexual Infidelity,” Journal of Criminal Law, Vol. 76, pp. 254, 2012, elérhető az SSRN-en: doi:10.2139/ssrn.2061558
A gyilkosság részleges védelmekéntEdit
Egyes common law jogrendszerekben, például az Egyesült Királyságban, Kanadában és több ausztrál államban a provokáció védelme csak a gyilkosság vádjával szemben áll rendelkezésre, és csak arra szolgál, hogy az elítélést emberölésre csökkentse. Ez az úgynevezett “önkéntes emberölés”, amely súlyosabbnak tekinthető, mint a “gondatlanságból elkövetett emberölés”, és magában foglalja mind a “jogellenes cselekménnyel” elkövetett emberölést, mind a bűnös gondatlanságból elkövetett emberölést. Az Egyesült Államokban a Model Penal Code a provokáció viszonylag szűkebb mércéjét a rendkívüli érzelmi vagy mentális megrázkódtatás szélesebb mércéjével helyettesíti. Az Egyesült Államokban a büntetőjog azonban többnyire az egyes államok hatáskörébe tartozik, és nem minden állam fogadta el a Model Penal Code-ot. Az Egyesült Államok szövetségi bíróságokra vonatkozó ítélkezési irányelvei szerint “Ha a sértett jogellenes magatartása jelentősen hozzájárult a bűncselekmény elkövetési magatartásának kiprovokálásához, a bíróság a bűncselekmény jellegének és körülményeinek figyelembevételével a büntetési tételt az irányelv szerinti tartomány alá csökkentheti.”
A provokáció mint a gyilkossággal kapcsolatos részleges védelem 2009 során került reflektorfénybe Új-Zélandon a 33 éves egyetemi oktató, Clayton Weatherston perét követően, és az ítélethozatal kivételével annak eltörlését követelték. Weatherston 2008. január 9-én halálra késelte az egyetemi hallgatót és barátnőjét, Sophie Elliottot dunedini otthonában. A tárgyaláson Weatherston a gyilkossággal szemben a provokációval védekezett, és azt állította, hogy emberölésről van szó. Bűnösnek találták gyilkosságban, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték 17 év próbaidő nélküli szabadságvesztéssel. Válaszul az új-zélandi parlament benyújtotta a Crimes (Provocation Repeal) Amendment Billt, amely hatályon kívül helyezte az 1961. évi Crimes Act 169. és 170. szakaszát, és így eltörölte a provokáció részleges védekezését. A törvényjavaslat harmadik olvasatban 116-5 arányban ment át, és csak az ACT New Zealand ellenezte a törvényjavaslatot, és 2009. december 8-án lépett hatályba. Bár a védekezés megszűnt, a 2009 előtti ügyekben továbbra is alkalmazható volt. 2010 májusában Moliga Tatupu-Tinoa’i-t elítélték a felesége meggyilkolásáért egy wellingtoni benzinkúton. Tatupu-Tinoa’i ügyvédje, Mike Antunovic sikertelenül próbálkozott a provokáció részleges védekezésével.
2015-ben Kanada megreformálta a provokációs védekezést, korlátozva annak használatát. A Büntető Törvénykönyv 232. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a provokáció: “A sértett olyan magatartása, amely e törvény szerint öt vagy több évi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek minősülne, és amely olyan jellegű, hogy elegendő ahhoz, hogy egy átlagembert megfosszon az önkontroll képességétől, e szakasz alkalmazásában provokációnak minősül, ha a vádlott hirtelen cselekedett, és mielőtt ideje lett volna szenvedélyének lehűlésére”. A módosítást megelőzően a törvény csak azt írta elő, hogy a provokáló cselekménynek “jogtalan cselekménynek vagy sértésnek” kellett lennie, nem pedig súlyos bűncselekménynek.
Ausztráliában Tasmánia lett az első állam, amely eltörölte a provokáció részleges védelmét gyilkosság esetén, amely úgy járt el, hogy az egyébként gyilkosságnak minősülő cselekményt emberöléssé alakította át. A következő állam, amely eltörölte, Victoria volt, 2005-ben, azonban helyébe egy új védekező emberölési törvény lépett. A 2005-ös védekező emberölési törvényt ezt követően 2014-ben hatályon kívül helyezték. Nyugat-Ausztrália 2008-ban eltörölte a provokáció részleges védelmét. Az ACT és az Északi Terület 2004-ben, illetve 2006-ban módosította a törvényt, hogy kizárja a nem erőszakos szexuális közeledést, mint önmagában elegendő alapot a provokáció védelméhez; az ilyen magatartást az elhunyt egyéb magatartásával együtt kell figyelembe venni annak megállapításához, hogy a védelem megalapozott-e. Az ACT és az Északi Terület 2004-ben, illetve 2006-ban módosította a törvényt. Ezzel szemben Új-Dél-Walesben 2014-ben módosították a provokációra vonatkozó törvényt, és azt állították, hogy a vádlott nem erőszakos szexuális közeledése nem minősül extrém provokációnak. A módosításokban azt is egyértelművé tették, hogy az elhunyt magatartása akkor is minősülhet extrém provokációnak, ha a magatartás nem közvetlenül a halált okozó cselekményt megelőzően történt. Erre azért került sor, hogy védelmet nyújtsanak a hosszú távú bántalmazás áldozatainak, illetve a “lassan égő” helyzeteknek. Queenslandben 2011-ben módosították a büntető törvénykönyv 304. szakaszának (1) bekezdésében szereplő, a provokációra vonatkozó részleges védekezést annak érdekében, hogy “csökkentsék a védelem alkalmazási körét azok számára, akik szexuális birtoklási vágyból vagy féltékenységből ölnek”. 2014-ben az új-dél-walesi törvényt a provokációra vonatkozóan módosították a rendkívüli provokáció védelmére; az elhunyt provokatív magatartásának súlyos bűncselekménynek is minősülnie kellett, és az önkontroll elvesztésének tesztjét az “átlagember” objektív tesztjével kell mérni.
Testi sértés és testi sértés eseteibenSzerkesztés
Az Egyesült Államokban a provokációt ritkán fogadják el teljes védekezésként, de az állami bíróságok úgy döntöttek, hogy ez még mindig enyhítő tényező a testi sértés és/vagy testi sértés ügyeiben, ahol a büntetés csökkenthető vagy a bűncselekmény enyhébb vádpontra mérsékelhető. rendkívül ritka esetekben a megfelelő provokáció azt eredményezte, hogy a vádlottat soha nem vádolták meg bűncselekménnyel. Egy híres példában a kaliforniai ügyészek megtagadták, hogy Buzz Aldrin űrhajóst testi sértéssel vádolják, miután Bart Sibrel összeesküvés-elméletírót arcon ütötte, amiért agresszíven szembeszállt vele, és “gyávának, hazugnak és tolvajnak” nevezte.”
Angliában és Walesben a provokáció hasonlóan részleges védelemnek számít, és csak a büntetést csökkenti. Ironikus módon az angol jog a másik személy szándékos provokálását önmagában bűncselekménynek tekinti a Fear or provocation of violence vádpont alatt.