Preemptív erő, katonai doktrína, amely szerint egy állam jogot követel arra, hogy támadást indítson egy potenciális ellenség ellen, mielőtt az ellenségnek lehetősége lenne támadást végrehajtani.
A preemptív csapás előnye, hogy azáltal, hogy az állam elsőként cselekszik határozottan, az ellenséget képtelenné teszi agresszív szándékai megvalósítására. Ennek a stratégiának számos hátránya is van. Egyrészt a fenyegetett állam tévesen értékelheti a fenyegetést, és indokolatlanul indíthat pusztító támadást. Másodszor, a megelőző erő alkalmazása egy állam részéről precedenst teremthet, amely a megelőző lehetőséggel való széles körű visszaéléshez vezethet.
A tudósok és a politikusok élesen vitatkoznak a megelőző erő alkalmazásának végső legitimitásáról. A legtöbbjük azonban hajlamos egyetérteni néhány alapvető előfeltételben, hogy a megelőző csapást potenciálisan igazolhatónak tekintsék. A támadásnak egy abszolút hiteles és azonnali fenyegetésre adott reakcióként kell történnie. A fenyegetésre reagáló államnak meg kell érvelnie amellett, hogy a megelőző támadás az egyetlen hatékony módja a védekezésnek. A megelőző akciónak arányosnak kell lennie az észlelt fenyegetéssel. Ezen ítéletek teljesen szubjektív jellege azonban határozottan a támadó államra hárítja a terhet, hogy igazolja cselekedeteit a nemzetközi közösség előtt.
A megelőző erő támogatói az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkére hivatkoznak, mivel az kifejezetten védi “az egyéni vagy kollektív önvédelem eredendő jogát, ha az Egyesült Nemzetek valamely tagja ellen fegyveres támadás történik”. A prevenciós stratégia ellenzői azzal érvelnek, hogy a cikk egyértelműen a támadás korábbi bekövetkeztétől, nem pedig a támadás lehetőségének észlelésétől teszi függővé a védekező fellépést.”