Prairie, sík vagy dombvidéki gyep, különösen Észak-Amerika középső részén. A csökkenő csapadékmennyiség – az erdős keleti szélén 100 cm-től (kb. 40 hüvelyk) a sivatagos nyugati szélén kevesebb mint 30 cm-ig (kb. 12 hüvelyk) – befolyásolja a préri gyepterületek fajösszetételét. A növényzetet elsősorban évelő fűfélék alkotják, a borsófélék és az összetett növények családjába tartozó virágos növények számos fajával. A legtöbb szaktekintély a préri három alapvető altípusát ismeri: magasfüvű préri; középfüvű, vagy vegyesfüvű préri; és rövidfüvű préri, vagy rövidfüvű síkság. A parti prérit, a csendes-óceáni vagy kaliforniai prérit, a palouse-i prérit és a sivatagi síksági gyepeket elsősorban vegyesfüves és rövidfüves fajok kombinációi borítják.
Encyclopædia Britannica, Inc.
A magasfüvű préri, amelyet néha valódi prérinek is neveznek, a préri keleti, nedvesebb régiójában található, amely lombhullató erdőkkel határos. A gazdag talajt a nedves alföldi területeken a gyepet alkotó magasfüvek, mint például a nagy kékfű és a prérikordfű (lásd a fényképet), vagyis a lápfű mély gyökerei, a szárazabb felföldi területeken pedig a bokorfüvek, mint például a tűfű, vagyis a süllőfű és a prérifű, rövidebb gyökerei szegélyezik.
Grant Heilman/Encyclopædia Britannica, Inc.
A középfüves, vagy vegyes füvű préri, amely mind a bokrosfüveket, mind a szodorképző füveket támogatja, a legkiterjedtebb préri altípus, és a préri középső részét foglalja el. A növényzetet a süllőfű, a muharfű, a búzafű és a bivalyfű fajai uralják. A rövidfüves síkságokat határoló nyugati részen gyakoriak a homokdombok.
A rövidfüves síkságok a préri legszárazabb részét foglalják el, és elsősorban a bivalyfű és a gramafű fajai borítják. A Kentucky bluegrass, bár nem őshonos prérifaj, mindhárom fő préri altípusban megtalálható.
A bölény, a farkas és a legtöbb préricsirke eltűnt a prériről; de a prérifarkas, a prérikutya, a mezei nyúl, a borz, a szarvasi pacsirta, a rétisas, valamint a különböző sólyom- és vízimadárfajok még mindig gyakoriak. A rovarok is bőségesek, különösen a szöcskék és a legyek.
A múltban a magas nyári hőmérséklet, az erős szelek, a nyár végi szárazság és az elhalt növényzet felhalmozódása együttesen teremtette meg a terepet számos természetes eredetű tűzesetnek, ami megakadályozta, hogy a préri növényzetében bőségesen legyenek fák. Most a termékeny préritalajokat (brunizem, csernozjom, gesztenye és barnaföldek) intenzíven művelik (elsősorban kukoricát a keleti részen és búzát a középső területen) vagy legeltetik (különösen a rövidfüvű régióban), és kevés őshonos préri maradt, kivéve a kis védett foltokat. Lásd még: síkság.