Legegyszerűbb formájában a poncsó lényegében egyetlen nagy szövetlap, amelynek közepén van egy nyílás a fejnek, és gyakran van rajta egy plusz szövetdarab, amely kapucnikként szolgál. Az esőálló poncsókat általában rögzítőkkel látják el, amelyek lezárják az oldalait, miután a poncsót a testre terítették, a karok számára pedig nyílásokat biztosítanak; sok poncsót kapucnival látnak el a szél és az eső elől.
Az alternatív poncsókat ma már divatcikknek tervezik. Ugyanolyan formájúak, de más anyagból készülnek. Úgy tervezték őket, hogy divatosan nézzenek ki és meleget adjanak, miközben légáteresztőek és kényelmesek maradnak, nem pedig a szél és az eső kivédésére. Ezek gyakran gyapjúból vagy fonalból készülnek, kötött vagy horgolt anyagból. Az ünnepi mintájú vagy színű ponchókat különleges eseményeken is viselhetik.
Hagyományos ponchókSzerkesztés
A poncsó számos dél-amerikai kultúra egyik jellegzetes ruhadarabja volt. Bár a vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a ponchók eredete Ecuador vagy Peru lehetett, nem ismert, hogy hol készültek az első ponchók. Manapság a ponchót általában Amerikához kötik. Hagyományos ruhaként a helyi elnevezések és változatok a következők:
- Ruana, Kolumbia és Venezuela hideg vidékein.
- Poncho, a legtöbb spanyol nyelvű országban és világszerte.
- Pala vagy Poncho, a portugál nyelvű Brazíliában (főleg délen).
- Chamanto, csak Közép-Chilében, poncho északon és délen.
- Jorongo, általában nagyobb vagy teljes hosszúságú, és gyakran különleges alkalmakra vagy lovagláshoz használják.
- Gabán, jellemző a mexikói Michoacánban.
- Poncho chilote, a Chiloé-szigetcsoport nehéz gyapjúponchója.
Katonai poncsóSzerkesztés
A poncsót először az 1850-es években használták rendszeresen az Egyesült Államok nyugati síkságain tevékenykedő irreguláris amerikai katonai erők. Ezek a korai katonai ponchók guttapercha muszlinból készültek, egy latexbevonatú, vízálló szövetből. A guttaperchából vagy indiai gumibevonatú szövetből készült ponchókat hivatalosan az amerikai polgárháború alatt fogadták el, mind esőruhaként, mind alváshoz használt lepedőként. Bár eredetileg a lovassági erőknek szánták, széles körben használták a gyalogságnál is; Sherman tábornok uniós csapatai, amelyek enyhén felszereltek voltak és a helyi lakosság beszerzési igényéből éltek, ponchókat viseltek a konföderációs Georgián keresztül a tengerig tartó menetelés során tapasztalt nedves időjárás során.
A polgárháború után megszüntették, de az amerikai hadsereg az 1898-as spanyol-amerikai háborúban ismét vízálló gumírozott vászonból készült ponchókat adott ki a csapatai számára. Két évvel később mind a hadsereg, mind a tengerészgyalogság kénytelen volt vízálló, gumírozott vászonponchókat kiadni magas nyakú gallérral az 1900-as Fülöp-szigeteki-amerikai háború alatt. Az Egyesült Államoknak az első világháborúba való belépésével a franciaországi katonák és tengerészgyalogosok is poncsót viseltek; az esőkabáttal szemben előnyben részesítették, mivel szárazon tartotta a viselőjét és a csomagját is, valamint tetőül szolgált egy ideiglenes menedékhez.
Közvetlenül a II. világháború előtt a ponchókat jelentősen továbbfejlesztették a panamai dzsungelben a U.S. Army Jungle Experimental Platoon tesztelése során, új, könnyebb anyagokat és egy húzózsinóros kapucnit építettek be, amelyet le lehetett zárni, hogy esővédő vagy földi lepedő legyen belőle. A ponchókat széles körben használták az Egyesült Államok fegyveres erői a második világháború alatt; még a gyengén felszerelt gyalogos erők, mint például a Merrill’s Marauders, amelyek kénytelenek voltak eldobni a sátorhelyeket és minden más felesleges felszerelést, megtartották a takarójukat és a ponchót. Az 1950-es években új, könnyű, bevonatos nejlont és más szintetikus anyagokat fejlesztettek ki a katonai ponchókhoz. A poncsó azóta is az amerikai hadsereg terepi felszerelésének standard darabjaként van használatban. Napjainkban az Egyesült Államok fegyveres erői olyan ponchókat bocsátanak ki, amelyek terepen célszerű menedékként használhatók. Ezeket a ruhadarabokat vadászok, kempingezők és mentésben dolgozók is használják.
A második világháború alatt a német hadsereg (Wehrmacht) kiadta a Zeltbahn-t (lásd Shelter fél), egy olyan poncsót, amelyet sátrakká lehetett kombinálni. Egy tipikus négyszemélyes sátor négy Zeltbahnen-t használt.
