PMC

DISCUSSION

A vizsgálatokban összesen 258 fő vett részt, akiket véletlenszerűen osztottak be a kontrollcsoportba vagy a kísérleti csoportba. A vizsgálatok pozitívuma a randomizációs eljárás alkalmazása volt, de a tanulmányok nem adtak magyarázatot arra, hogy a betegek milyen kapcsolatban álltak a terápiás és intervenciós csoportok értékelőivel és vezetőivel, illetve a beavatkozás vezetőinek milyen kapcsolatban álltak a kutatóval. Ez fontos adat az egyes vizsgálatok tervezésének teljes megértéséhez.

A résztvevők átlagéletkora 79,99 év volt. Csak a Han et al.52 tanulmánya számolt be az iskolai végzettségről, amelynek átlaga 8,06 év volt. Särkämö és munkatársai28 tanulmányában egy Likert-skálát használtak az iskolai végzettség indexelésére, amelyben az egy pont az általános iskolai végzettségnek és a hét a doktori szintnek felelt meg, az éneklő és a kontrollcsoport átlaga három pont volt, a zenehallgató csoporté pedig 2,8 pont. Így nem lehetett megbecsülni a minta iskolázottsági szintjét években kifejezve. Az iskolai végzettségi szint feltüntetése a tanulmányokban azért kritikus, mert Livingston és munkatársai tanulmányában2 kimutatták, hogy a kognitív ellenálló képesség felnőttkorban valószínűleg az oktatás és más intellektuális ingerek hatására nő. Ezenkívül ez a szerző megállapította, hogy a késői demencia alacsonyabb aránya összefügg a magasabb iskolai végzettséggel.

A vizsgálatban résztvevők többsége nő volt (70,54%). Valamennyi tanulmányban zeneterápiát vagy zenét alkalmaztak beavatkozási formaként. Egy tanulmány azonban a zeneterápiát egy szélesebb körű intervenciós programon belül alkalmazta.52 A beavatkozás időtartama a tanulmányok28,48-50 között nyolc héttől hat hónapig terjedt, heti egy-hat üléssel; a szolgáltatás ideje ülésenként harminc perctől másfél óráig terjedt. A Cochrane metaanalízis29 szerint a zenén alapuló terápiás hatások öt ülés után jelentkeznek. Mivel a jelen áttekintésbe bevont valamennyi tanulmányban több mint öt terápiás ülés volt, a zenei beavatkozás hatásának esetleges hiánya ezekben a tanulmányokban nem tulajdonítható a korlátozott beavatkozási időnek.

A legtöbb tanulmányban általános kognitív szűrővizsgálatokat vagy teszteket használtak olyan specifikus kognitív képességek felmérésére, mint a memória, a figyelem és a végrehajtó funkciók, a nyelv és a vizuomotoros készségek. Többfunkciós elemeket is használtak, például a funkcionális képességek, a viselkedés, a hangulat értékelésére szolgáló méréseket, valamint a zeneterápia speciális értékelési protokolljait. A vizsgálatokban használt tesztek összefoglalása a 3. táblázatban található.

A vizsgálatok a kognitív értékelések és a különböző mérések heterogenitását mutatták be. A legtöbb tanulmányban csak az általános kogníciót értékelő MMSE-t használták. Az értékelés eltérő megközelítései megnehezíthetik a kezelés eredményének hatékonyságát. Sarkamö és munkatársai28 a betegek értékeléséhez 13 különböző tesztet használtak ugyanazon a napon. Ez a fajta értékelés stresszt vagy fáradtságot okozhat a demens betegeknél, és befolyásolhatja az eredményeket. A Ceccato és munkatársai53 által végzett kognitív értékelés során minden beteget értékeltek anélkül, hogy különbséget tettek volna a demencia időtartama és típusa szerint. Az értékelésért felelős pszichológusok nehézségekbe ütköztek a neuropszichológiai értékelés elvégzésében a demencia okozta romlás vagy az alacsony képzettségi szint miatt. Ez az értékelés egy óra 15 percig tartott, az ápolók és zeneterapeuták által végzett egyéb értékelések mellett. Lord és Garner54 a betegek progresszív Alzheimer-kórra való következtetésével arra hivatkozott, hogy az Alzheimer-kór enyhe vagy közepesen súlyos formái voltak. A szerzők nem végeztek hagyományos kognitív vagy viselkedéses értékelést; ehelyett a csapat által kifejlesztett kérdőívet használták, amely az Amerikai Orvosi Társaság

listájából származó kérdéseket tartalmazott Az öregedési folyamat kognitív zavarokkal járhat, és a demencia a klinikai előzményektől és a kórkép típusától függően változhat. Az Alzheimer-kór okozta demencia rendelkezik a leggyakoribb és jól megalapozott diagnosztikai kritériumokkal.3,8 A tünetek enyhítését célzó terápiákat lehetőleg a betegség korai szakaszában kell elkezdeni, amikor a kognitív funkciók még nem károsodtak súlyosan. A demencia kezdetének kétéves késleltetése – az amerikai incidencia-vizsgálatokon alapuló előrejelzések alapján – 23%-kal csökkenthetné a demencia előfordulását.8 Az áttekintett tanulmányok többsége azonban nem írta le a betegség időtartamát, az Alzheimer-kór stádiumát (enyhe, közepes vagy súlyos), és még a demenciatípusok között sem tett különbséget, amelyek prognózisa eltérő lehet. Han és munkatársai52 például MCI-betegeket elemeztek, akik klinikailag azonosíthatók a demencia kezdeti neuropatológiai stádiumaival,8 enyhe demenciában szenvedő beteget, 28 AD-beteget, három VD-beteget és egy FTD-beteget. Han és munkatársai52 nem differenciálták az elemzéseket patológia szerint, vagyis hogy az MCI amnéziás vagy nem amnéziás volt-e, és hogy az elemzés különbözött-e a különböző típusú demenciák esetében. Ezzel szemben Särkämö és munkatársai28 újraelemezték adatait, hogy tanulmányozzák azokat a klinikai és szociodemográfiai tényezőket, amelyek befolyásolhatják a zenei beavatkozások hatékonyságát. A szerző tanulmányában megállapította, hogy a zenei beavatkozások hatékonysága és a rehabilitáció kimenetele eltérő az Alzheimer-kórban, a VD-ben és az FTD-ben szenvedő betegek csoportjai esetében. Az eredmények azt jelezték, hogy a demencia etiológiája, súlyossága, életkora és a gondozási helyzetek közvetíthetik a rendszeres éneklés és/vagy zenehallgatás kognitív és érzelmi hatékonyságát. Így a vizsgálatokban alkalmazott mérések heterogenitása akadályozza az összehasonlítást, és a résztvevőkre vonatkozó adatok hiánya néhány vizsgálatban53,54 nem kedvez a minta jellemzésének. A terület kutatásának előrehaladása szempontjából döntő fontosságú, hogy a résztvevőkre vonatkozó olyan alapvető adatokat, mint a demencia típusa, időtartama, a tünetek súlyossága és az iskolázottsági szint, minden tanulmányban közöljék.

A zenével és/vagy zeneterápiával történő kezelést három tanulmány28,53,54 vizsgálta, a rehabilitációs programokba integrált zeneterápiával pedig egy tanulmány foglalkozott.52 Han és munkatársai tanulmányában52 nem következtethetünk arra, hogy a javulás kizárólag a zenei beavatkozásoknak köszönhető, mivel az MCET program más terápiás formákat is tartalmaz, például kognitív tréninget, kognitív ingereket, valóságorientációt, valamint fizioterápiát és reminiszcenciaterápiát; a zeneterápiát csak hetente egyszer, 60 percig alkalmazták. Ezenkívül a Han és munkatársai által végzett vizsgálatban52 nem határozták meg az alkalmazott zenei tevékenység típusát; ezért nehéz bármilyen konkrét hatást a zenei tevékenységek használatának tulajdonítani. A Ceccato és munkatársai által végzett vizsgálatban53 a STAM-Dem nevű zenei tréningprogramot használták, amely a figyelmet és a memóriát serkentő, lépésről lépésre végrehajtott gyakorlatok sorozatában alkalmazott dalos foglalkozások progresszív sorozatából áll. A többi vizsgálatban az éneklést és a zenehallgatást szabadabb módon alkalmazták,28,54 Särkämö és munkatársai28 1920 és 1960 közötti népszerű dalokat használtak, míg Lord és Garner54 az 1920-as és 1930-as évekből származó dalokat használtak, amikor a “Big Bandek” napi rendszerességgel játszottak. A zeneterápia szisztematikus beavatkozási folyamat, amely különböző technikákat alkalmaz a passzív és az aktív zenei tevékenységektől kezdve. Ebben a tekintetben fontos figyelembe venni, hogy a zenei beavatkozásban is jelentős heterogenitás figyelhető meg, a zenehallgatási technikáktól kezdve a zenei tevékenységek szisztematikusabb, stimulációs célú alkalmazásáig. Ezért a beavatkozás hatékonysága a felkínált zenei beavatkozás minőségétől függően változhat.

Ezzel a ponton ideje megvizsgálni a fő kérdést, amely ezt a szisztematikus áttekintést vezérelte: van-e a zenei beavatkozásoknak hatása a memóriára demenciában szenvedő embereknél? Először is figyelembe kell venni, hogy a Han és munkatársai52 tanulmánya nem világítja meg ezt a kérdést, mivel a zenei beavatkozás csak egy széleskörű vizsgálati protokoll egy részét tette ki, és így nem lehet következtetni a tanulmányban szereplő zenei beavatkozás bármilyen konkrét hatására. Ezenkívül a Han et al. vizsgálatában nem figyelték meg a beavatkozás hatását a memóriára. Más vizsgálatokban a zene használata a beavatkozás központi részét képezte, és a zenehallgatást foglalta magában, amely az ismert dalok28,54 hallgatásától és éneklésétől a kognitív stimuláció céljából történő szisztematikus zenehallgatásig terjedt.53 Mindezekben a vizsgálatokban a zenei beavatkozásnak volt valamilyen hatása a memóriára. A felmerülő kérdések a következők: konzisztens volt-e ez a hatás? Melyik típusú memóriának tett leginkább jót a beavatkozás?

A munkamemória vagy rövid távú memória tekintetében mind Ceccato et al.53, mind Särkämö et al.28 hasonló mérőszámokat használtak erre a konstrukcióra, például a digit span feladatokat közvetlen és fordított sorrendben. Ebben az esetben a két vizsgálat eredményei ellentmondásosnak tekinthetők, mivel Särkämö et al.28 a zenei beavatkozásnak a munkamemóriára gyakorolt pozitív hatásáról számolt be, míg Ceccato et al. (2012) nem jelentett statisztikailag szignifikáns különbséget a kísérleti és a kontrollcsoport között. Fontos azonban megjegyezni, hogy még a Särkämö és munkatársai28 vizsgálatában is a munkamemóriára gyakorolt hatás korlátozott volt, és a beavatkozás után hat hónappal végzett további értékelés során nem maradt fenn. Egy másik figyelembe veendő szempont, hogy az adatok újraelemzése során a Särkämö és munkatársai28 arról számoltak be, hogy a munkamemóriára gyakorolt hatást a demencia foka mérsékelte, és az enyhe demenciában szenvedőknél nagyobb volt. Mivel a Ceccato és mtsai.53 nem számolt be a résztvevők demenciafokáról, nem lehet megállapítani, hogy a vizsgálatok eredményei közötti különbség ennek a tényezőnek tulajdonítható-e.

A másik olyan memóriamérő, amely a Ceccato és mtsai.53 és a Särkämö és mtsai.28 vizsgálatai között összehasonlíthatónak tekinthető, a hosszú távú verbális memória mérése. Mindkét vizsgálatban olyan méréseket alkalmaztak, amelyekben arra kérték a résztvevőket, hogy 10 és 20 perc közötti időintervallum után ismételjék meg a szóban előadott szövegrészletet (a Ceccato et al.53 vizsgálatában az MPD tesztet használták,53 a Särkämö et al. vizsgálatában pedig a Wechsler Adult Intelligence Scale Logic Memory II tesztjét).28 A kapott eredmények ismét ellentmondásosak a két vizsgálat között: ezúttal a Ceccato et al.53 vizsgálata a zenei beavatkozás pozitív hatásáról számolt be; ez a hatás azonban nem volt statisztikailag szignifikáns a Särkämö és munkatársai vizsgálatában.28 Az eredmények közötti eltérés egyik lehetséges magyarázata a Särkämö és munkatársai által alkalmazott feladat (20 perc, szemben a Ceccato és munkatársai által alkalmazott 10 perces feladattal)53 lehet a vizsgálati és a tesztfázis között. Ez az intervallum hozzájárulhatott a feladat padlóhatásához. Végül is, ha a Särkämö et al.28 hosszú távú memória mérését (Késleltetett memória) vizsgáljuk, megfigyelhető, hogy a feladattal súlyozott átlag a három vizsgálati csoport között mindössze három pont volt az összesen 35 pontból.

Végezetül, mind Lord és Garner, mind a Särkämö et al.28 vizsgálata olyan memóriaméréseket használt, amelyek az önéletrajzi memória értékelésére is alkalmasnak tekinthetők. Mindkét vizsgálatban zenehallgatást alkalmaztak, és megfigyelték e beavatkozás hatását az önéletrajzi emlékezetre. Pontosabban, Särkämö és munkatársai28 vizsgálatában mind a csak zenét hallgató csoport, mind az éneklő csoport tagjai jobban emlékeztek a gyermekkorukban ismert emberek nevére, mint a kontrollcsoport tagjai. Lord és Garner54 vizsgálatában a dalokat hallgató és éneklő csoport résztvevői jobban emlékeztek a személyes történelmükkel kapcsolatos tényekre, mint a két kontrollcsoport résztvevői. Így a két vizsgálat, amely az önéletrajzi emlékezet specifikusabb méréseit használta, összeegyeztethető eredményeket hozott. Fontos tény, hogy Särkämö és munkatársai újraelemzésében28 a zenei beavatkozás önéletrajzi emlékezetre gyakorolt hatását nem moderálta semmilyen szociodemográfiai változó, és ez arra utal, hogy a zenei beavatkozás hatása erre a memóriatípusra robusztusabb és általánosabb lehet, mint más memóriatípusokra.

Röviden, továbbra sem világos, hogy a zenei beavatkozásnak van-e hatása a memóriára, különösen a rövid távú memóriára és a hosszú távú verbális memóriára, amelyekre vonatkozóan ellentmondásos eredményeket figyeltek meg.28,53 A legígéretesebb eredmények a jelek szerint az önéletrajzi emlékezetet érintik, amelyben az a két tanulmány, amely közvetlenebbül vizsgálta ezt a konstrukciót, a zenei beavatkozásnak az önéletrajzi emlékezetre gyakorolt pozitív hatásairól számolt be.28,54 További pozitívum, hogy a memóriára gyakorolt hatások tekintetében úgy tűnik, nem volt különbség abban, hogy a zenei beavatkozást szisztematikusabban, egy intervenciós program53 alapján alkalmazták-e, vagy hallásból végezték.28,54 Ez azért fontos szempont, mert a zenehallgatási vagy akár éneklési tevékenységek könnyebben hozzáférhetőek, és a demenciában szenvedő emberek hozzátartozói és gondozói otthonukban is ösztönözhetik őket, ami a prevenciós tevékenység nagyszerű lehetőségét eredményezi.

Összefoglalva, e szisztematikus áttekintés célja annak elemzése volt, hogy a zenei beavatkozás hogyan befolyásolhatja az Alzheimer-kórban szenvedő betegek memóriáját. Ez az első olyan áttekintő tanulmány, amelyet a szakirodalomban találtunk, és amely ezt a célt tűzte ki. Ez az áttekintés azt mutatja, hogy a publikálás időpontjáig kevés randomizált tanulmány létezik. A legtöbb cikket a közelmúltban, azaz az elmúlt 3 évben publikálták, ami azt jelzi, hogy az elmúlt évtizedben aggodalomra ad okot ez a fajta kezelés, valószínűleg a világ népességében az Alzheimer-kórral diagnosztizált betegek számának növekedése miatt. A cikkek különböző országokban jelentek meg, többek között Koreában, Finnországban, Olaszországban és az USA-ban, de Brazíliában nem találtunk kutatást.

A cikkekben talált eredmények azt mutatták, hogy a zenei beavatkozás hatékony lehet az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kezelésében. A rendelkezésre álló bizonyítékok azonban még mindig elégtelenek, mivel kevés a randomizált tudományos vizsgálat, amely a memóriát értékelte a zenei kezelésben részesülő betegeknél. A korlátozott bizonyítékok ellenére fontos, hogy a zenei beavatkozásokat támogató tanulmányokat végezzenek a zene alkalmazását az Alzheimer-kór miatt demenciában szenvedő idős emberek kiegészítő kezelésében, értékelve a kognitív funkciókra és a memória különböző típusaira gyakorolt hatást. Az Alzheimer-kórban szenvedő emberek gondozása és rehabilitációja komoly kihívássá vált a közegészségügyi rendszer és a társadalom számára.28 Jövőbeni vizsgálatokra van szükség jobban jellemzett mintákkal, különösen a demencia etiológiája, a tünetek időtartama és súlyossága, valamint a résztvevők iskolai végzettsége tekintetében. Ezenkívül jobban le kell írni az alkalmazott zenei beavatkozás típusát, és a memória különböző típusainak érzékeny mérését is be kell vonni, mivel ez nem egy egységes konstrukció.