Banglades 1971-ben vált független és szuverén országgá a kilenc hónapig tartó véres felszabadító háborút követően. Banglades lakossága mintegy 152,25 millió fő, ezzel a világ egyik legnépesebb országa (1). Az intenzív ellátás feltörekvő, de kevésbé hangsúlyos fogalom Bangladesben. Az első bangladesi intenzív osztály (ICU) 1980-ban jött létre a Nemzeti Szív- és Érrendszeri Betegségek Intézetében (NICVD). Azóta számos intenzív osztály létesült. Bangladesben nincs olyan irányító testület, mint a Bangladesh Medical and Dental Council (BMDC), amely meg tudná határozni az ilyen egységek színvonalát. Nincsenek megbízható statisztikák az állami és magán intenzív osztályok számáról, ágykapacitásáról, a havonta felvett betegek számáról, a nyújtott szolgáltatásokról, a felszereltségről, az egészségügyi szakemberek képzettségéről, az intenzív osztályok költség/haszon arányáról és halálozási arányáról.
Banglades fővárosában, Dhakában 1980-ban mindössze 28 intenzív ágy volt. Az elmúlt három évtizedben az intenzív osztályos ágyak száma fokozatosan nőtt. Bangladesben körülbelül száz kórház rendelkezik intenzív osztályos ellátással, és ezek 80%-a Dhakában található (2). Bangladesben a kórházak száma összesen 5206, ebből 610 állami és 4596 magánszektorbeli. A kórházi ágyak száma 1 27 360, ebből 48 934 az állami kórházakban és 78 426 a magánkórházakban (3). Huszonhét állami kórház rendelkezik intenzív osztályokkal, ami az összes intenzív osztály 22%-a (4). Egy kórházban az intenzív osztályos ágyak teljes számának 5% és 12% között kellene lennie, a kórház által nyújtott ellátástól függően (5). Az intenzív osztályos ágyak száma az állami kórházakban 223, és az általános ágyak és az intenzív osztályos ágyak aránya 219:1, aminek 10:1-nek kellene lennie a standard egészségügyi szolgáltatáshoz (4). Egy olyan tercier szintű kórházban, mint a Dhaka Medical College and Hospital, ahol az ágykapacitás 2400, de egyszerre körülbelül 4000 beteget látnak el, naponta körülbelül egy tucat beteg érkezik az intenzív osztályra, de legjobb esetben is csak kettő vagy három kerülhet be. Minden hónapban közel 500-600 beteg jelentkezett intenzív ellátásra, de csak 80-90-et tudtak felvenni.
Az összes intenzív osztály 78%-a a magánszektorban működik (4). A lakosság többsége nem engedheti meg magának a magánkórházak költségeit, mivel azok napi 15 000-1 00 000 TK (192-1282 US dollár) díjat számítanak fel (6). Ez jelentős akadálya annak, hogy a tömeges lakosság számára intenzív ellátást nyújtsanak. A közepes jövedelmű családoknak akár földet vagy más ingatlant is el kell adniuk, hogy ki tudják fizetni az intenzív osztály számláit a magánszektorban. A kritikusan beteg betegek szállítása egy másik égető probléma, mivel nagyon kevés mentőszolgálat rendelkezik a kritikusan beteg betegek szállításának lehetőségével, és az intenzív osztályok többsége Dhakában található, ami nagy nehézséget okoz a betegek szállításában az ország perifériáiról a fővárosba.
Bangladesben az intenzív osztályok 68%-ában vegyes szolgáltatásokat nyújtanak, orvosi, sebészeti, nőgyógyászati & szülészeti betegek kezelésével (7). Az intenzív osztályok 64%-át aneszteziológusok, 12%-át intenzív terápiás szakemberek, a többi intenzív osztályon pedig kardiológusok vagy neurológusok vezetik egységvezetőként. Közel 15%-uk zárt intenzív osztály, 85%-uk pedig nyitott egységként működik. Az intenzív osztályok 95%-a közel 24 órás rutin laboratóriumi ellátást és hordozható mellkasröntgent biztosít. Az intenzív osztályoknak csak 7%-a rendelkezik artériás vérgázelemző géppel (ABG). Az 1:1 ápoló/ágy arányt 42%-ban követik. Nincs formális képzés az intenzív ápolás területén, és az ápolóknak csak 36%-a vett részt alapfokú életmentő (BLS) vagy szív- és tüdőújraélesztési (CPR) képzésen. Az ügyeletes orvos-beteg arány változó, és az intenzív osztályok 27%-ánál a legmagasabb az 1:4 arány (7). Még arra is volt példa, hogy a Sher-e-Bangla Orvosi Főiskolán és Kórházban az intenzív osztály az indulás után egy évvel, 2016 márciusában bezárt, orvoshiány miatt.
A Dhakai Egyetem 2007-ben indította el a posztgraduális intenzív terápiás tanfolyamot. Most minden évben 18 diákot választanak ki vizsgával három különböző intézményben az MD kurzusra. A Critical Care Medicine tantervét a Bangladesi Sheikh Mujib Orvosi Egyetem által meghatározott rezidensprogram szerint alakították ki, amely egy ötéves kurzus (8). A teljes 5 éves rezidensképzés két szakaszra oszlik, beleértve az A és B szakaszt. Az A szakaszt két év alatt bemutatott orvosi alapképzésként jelölték ki. A B fázist szakorvosi képzésnek nevezik, és három év alatt kerül bemutatásra. Jelenleg 17 olyan orvosunk van, aki posztgraduális MD CCM diplomával rendelkezik ezekből a tanfolyamokból.
A Bangladesi Kritikus Betegségek Orvosi Társasága (BSCCM) a bangladesi orvosok és más szövetséges egészségügyi szakemberek közös platformja, akik részt vesznek a kritikusan beteg betegek gondozásának szuperspecialitásában, amelyet 2009. december 5-én hoztak létre. A szervezet mottója a tanulás előmozdítása és javítása, az új koncepció bevezetése és a kutatás & a szakmai készségek fejlesztése. A társaság 2013-ban rendezte meg első nemzetközi konferenciáját. Ugyanebben az évben adta ki a “Bangladesh Critical Care Journal” című tudományos folyóiratának első számát, amely azóta rendszeresen bi évente jelenik meg (9).
A BSCCM 2018. március 8-18-án Dhakában rendezte meg a CRITICON Bangladesh 3. nemzetközi konferenciáját. Ezen hazai és nemzetközi oktatók vettek részt. Olyan hasznos témákban tartottak workshopokat, mint a mechanikus lélegeztetés, ABG és elektrolitok, elektrokardiogram (EKG) és képalkotás, valamint a bronchoszkópia. A 2015-ben alapított Bangladesi Kritikus Ápolói Társaság (CCNSB) egyidejűleg tartotta az első nemzeti konferenciát a kritikus ápolásról.
Az intenzív ápolás az elmúlt néhány évben kezdte megteremteni saját helyét az egészségügyi ágazatunkban. Még hosszú út áll előttünk, amíg az összes intenzív osztály számára közös szabványt állapítanak meg a megfelelő nyomon követéssel, és az intenzív osztályos létesítmények elérhetőbbé válnak megfizethető költséggel, amelyet a tömeges lakosság fizethet. A politikai döntéshozóknak is ki kellene fejezniük aggodalmukat az intenzív osztályon dolgozó ápolók kompetenciájával és készségeivel kapcsolatban. A bangladesi kormánynak előbbre kellene lépnie, hogy megtegye a szükséges lépéseket ennek az ágazatnak a javítására.