Case
Egy korábban egészséges 45 éves nő, akinek ismert csalánkiütése és ajak angioödémája volt a rákra, először jelentkezett egy vidéki sürgősségi osztályon nyelv-, torok- és arcduzzanat, valamint légszomj jelentkezése miatt. Harminc perccel korábban fogyasztotta el az első omega-3-6-9 kapszulát, és ezt követően nem találta az epinefrin autoinjektorát. A kórtörténetében szerepelt még a környezeti allergénekre visszavezethető allergiás rhinitis és az asztma, amelyet szükség szerint napi budesoniddal és szalbutamollal jól kontrolláltak.
A vizsgálat során izgatott és émelygő volt; szorongónak tűnt, és egyértelműen stridoros volt, de nem volt csalánkiütése. Légzésszáma 28 légzés/perc, pulzusa 114 ütés/perc, vérnyomása 165/139 mmHg volt. Oxigénszaturációja 100% volt nagy áramlású orrkanüllel. Anafilaxiás reakciót diagnosztizáltak nála a halolajra, és újraélesztési intézkedéseket kezdeményeztek.
Az intubáció előkészítése közben 1 mg adrenalint és 50 mg difenhidramint kapott intramuszkulárisan. Ezenkívül 5 mg szalbutamolt kapott porlasztón keresztül, és miután intravénás hozzáférést létesítettek, 125 mg metilprednizolont kapott intravénásan. Perceken belül az állapota drámaian javult, mivel az agitációja csökkent és a stridor megszűnt; ezért az intubálást szükségtelennek tartották. Vérnyomása 166/78 mmHg-ra csökkent, és a többi életjel stabil volt. Miután úgy érezte, hogy nyelni tud, 300 mg ranitidint is kapott. A reakció súlyosságára való tekintettel éjszakai megfigyelésre felvették.
A felvételét követő 2 órán belül kiújult a stridor, amely egy második 0,5 mg epinefrin intramuszkuláris adagjára reagált. Az éjszakát stabilan töltötte, de másnap reggel a stridor kiújult. Napi négyszer 50-100 mg hidroxizin szedését kezdték el, napi 300 mg ranitidinnel, szükség szerint 4 óránként 25-50 mg difenhidramin, napi 10 mg montelukaszt, napi 20 mg cetirizin, valamint porlasztott szalbutamol és budesonid mellett.
A fent említett kezelés ellenére a következő két napban továbbra is naponta többször kiújult a stridor. A fenti kezelési sémát napi 40 mg prednizonnal egészítettük ki. A kórházi tartózkodás alatt a beteg táplálékbevitelét figyelemmel kísértük a rákokkal vagy halakkal való keresztszennyeződés megelőzése érdekében. Megpróbáltunk információt találni a kérdéses omega-3-6-9 halolajtermék metabolizmusáról vagy felezési idejéről, de nem jártunk sikerrel.
A negyedik napon 8 óra leforgása alatt összesen 3 anafilaxia epizódja volt, amely nemcsak stridorban, hanem látható nyelvduzzanatban és globusérzésben is megnyilvánult. A főként felső légúti tüneteinek jobb kontrollja érdekében 1-2 óránként 5 mg porlasztott adrenalin adását kezdték el. Három adag után azonban a mellkasában jelentkező égő érzés miatt visszautasította a további kezelést.
A stridor növekvő súlyossága és visszatérő jellege, valamint az újonnan jelentkező nyelv- és torokduzzanat, továbbá a bevitt szer ismeretlen felezési ideje és metabolizmusa miatt a kórházban töltött negyedik napon átszállították egy városi tercier ellátóközpont intenzív osztályára. További 5 napot töltött a kórházban hasonló kezelés alatt, ahol stabilizálódott és teljesen felépült. A további fekvőbeteg-vizsgálatok között szerepelt a C1-észteráz-vizsgálat, az immunglobulin E-szint és a mennyiségi immunglobulinszint, amelyek mindegyike normális eredményt mutatott. Ezt követően allergológushoz való beutalóval bocsátották el.