DISZKURZUS
A bemutatott klinikai ellenőrzésnek komoly tudományos korlátai vannak, mivel csak egy durva megfigyelési tanulmányról van szó. A nyitott szemek halál utáni állapota jelentős negatív következményekkel járhat az elhunyt emlékezetére és hírnevére nézve. Ennek az egyszerű klinikai jelnek a társadalmi, kulturális és személyes jelentősége egyesek számára felbecsülhetetlen, ezért a jelenség további vizsgálatot érdemel.
A központi idegrendszer közvetlen/közvetett érintettsége, pl. agyi áttétek vagy hepatikus enkefalopátia, úgy tűnik, hogy a szemhéjak halálkori helyzetét jelentősen befolyásolja. A vallási hovatartozás, a terminális nyugtalanság, a gyógyszeres kezelés, a halál időpontja és az ismert (és megfigyelt) beteg- és családi pszichológiai és viselkedési tényezők, úgy tűnik, nem állnak egyértelmű kapcsolatban egymással.
A megfigyelés, hogy a hospice-betegeknek csak 63%-a halt meg teljesen csukott szemmel, meglepő lehet, de talán csupán az irodalom szűkössége miatt. Ennek oka lehet, hogy a “szemhéj figyelés” orvosi művészete elveszett.
A szemek teljes lezárása a halálkor békességet, nyugalmat és az “élet kényelmes lezárását” sugallja. A legtöbb embernek alvás közben, ellentétben néhány állattal, például a szarvasmarhával, csukva van a szemhéja. Az alvás nehezen indul be, hacsak nem következik be kétoldali szemhéj ptosis, amely eléri a pupillák területét. Ez elzárja a vizuális pályát, és megállítja az aktiváló érzékszervi információk beáramlását. Az alvás és az álmosság kezdetével csökken a levatori tónus. A szem felfelé fordulása a szemhéjak leesésekor tovább korlátozza a vizuális beáramlást, és fokozza az alvásindukció kilátását. A szemhéjak szabályozzák a külső környezet érzékelésének fő érzékszervéhez vezető bejáratot, és szorosan kapcsolódnak magának az agynak az alapvető folyamataihoz.
A szemhéj teljes elzáródása az orbicularis oculi izmok (amelyeket az arcideg innervál) összehúzódásából és a levator palpebrae superior (amelyet az oculomotoros ideg innervál) áthelyeződéséből ered. Az alsó szemhéjak szerepe ebben a folyamatban kevésbé ismert. A nyaki szimpatikus idegek ellátják a Müller-izmot, de ennek az izomnak a szerepe ebben a rendkívül összetett folyamatban bizonytalan.
A szemhéjak, különösen a felső szemhéjak, a facialis, oculomotoros és szimpatikus idegek által vezérelt, túlnyomórészt középagyi szinten hangszerelt szenzoros kapuzási mechanizmusként működnek, de az akaratlagos és a reflexes aktivitás is befolyásolja őket. Az emberben a középagy és a két agyfélteke ingerlése és sérülései a szemhéjak nyitását és zárását eredményezhetik. E rendszer több anatómiai szinten történő károsodása klinikai tüneteket eredményezhet. A középagyban lévő oculomotoros magkomplexum dorzális részében lévő levator nucleus károsodásából kétoldali ptosis alakulhat ki, míg az egy- vagy kétoldali ptosis egyoldali temporális, temporoparietális vagy kétoldali homloklebenyi betegségből eredhet. A szem záródása aktív folyamat, és függ a funkcionális CNS-től. A szem teljes záródása alváskor, kómában és halál esetén szokásos.
Clemmensen kimutatta, hogy akut hepatikus encephalopathiában az agytörzs herniációját az intrakraniális nyomás (ICP) emelkedése okozza a citotoxikus agyödéma következtében. A Timothy McVeigh haláláról szóló szemtanúk beszámolói szerint Timothy McVeigh a halála előtt “sárgává” vált, amit feltehetően a kivégzőszer okozott. Kétségtelenül gonosz ember volt, azonban ez a viselkedés nem valószínű magyarázata annak, hogy nyitott szemmel halt meg.
A megemelkedett ICP, a terminális agydaganatokkal és a hepatikus enkefalopátiával összefüggő fokális középagyi strukturális elváltozások, és nem a pszichológiai vagy társadalmi hatások a meggyőzőbb magyarázat a nyitott szemmel meghalókra. A rémálmok és az éjszakai rémálmok alvás közben (csukott szemmel) fordulnak elő, ami azt jelzi, hogy a szem becsukása nem feltétlenül egyenlő a nyugalommal, mégis a halottak legtöbb hozzátartozója ezt így érzékeli. Lehet, hogy a legtöbbünk alvás közben hal meg (napszaktól függetlenül), miután megvolt a neurofiziológiai képességünk és energiánk arra, hogy először becsukjuk a szemünket. Akik erre képtelenek, azok nem “bűnösök” vagy “gonoszok”, hanem neurológiailag sérültek.
Még további vizsgálatokra van szükség annak megerősítésére, hogy az organikus és nem a pszichogenitás a valószínűsíthető etiológiája a teljes szemhéjcsukódás elmaradásának a halálkor.
A teljes szemhéjcsukódás elmaradásának etiológiája.