Discussion
Bezoarok a gyomor-bélrendszerben, főként a gyomorban található idegen anyagok konkréciói. A szőrből vagy szőrszerű rostokból álló bezoárokat trichobezoároknak nevezzük. A trichobezoárokkal küzdő betegek többsége pszichiátriai zavarokban szenved, beleértve a trichotillomániát (saját hajuk kitépése) és a trichophagiát (hajevés). Csak ritkán rágnak ezek a betegek más forrásból származó hajat, beleértve a parókákból származó hajat is. Becslések szerint a trichofágiában szenvedő betegek mindössze 1%-ánál alakul ki trichobezoár.7,8 A trichobezoárok akkor alakulnak ki, amikor a perisztaltikus propulzió elől csúszós felületük miatt elmenekülő hajszálak a gyomornyálkahártya redőiben megrekednek. Ahogy egyre több szőrszál halmozódik fel, a perisztaltika hatására gomolyaggá fonódik össze. Ahogy ez a gömb túl nagy lesz ahhoz, hogy elhagyja a gyomrot, gyomoratónia alakulhat ki. A szőrgombolyag még jobban összecsomósodik, és felveszi a gyomor alakját, általában egyetlen szilárd massza formájában.9,10
Feltételezzük, hogy e gócok gyakori elhelyezkedése a gyomorban a pylorus általi feltartóztatásnak és a gyomor kavaró hatásának köszönhető, amely segít az új szőrszálaknak a már kialakult gócba való beékelődésében. A bezoár az azt borító nyálkától csillogó fényes felületet vesz fel. A zsírok bomlása és erjedése rothadó szagot kölcsönöz a bezoárnak és a beteg leheletének.11 A gyomor savas tartalma denaturálja a hajfehérjét, és ez adja a bezoár fekete színét.12,13
A Rapunzel-szindróma a trichobezoár ritka formája, és az irodalomban különböző kritériumokat használtak leírására. Egyesek úgy határozzák meg, mint gyomor-trichobezoárt, amelynek farka egészen az ileocaecalis átmenetig terjed;2,14 mások egyszerű trichobezoárként írják le, hosszú farokkal, amely egészen a jejunumig vagy azon túlra is kiterjedhet; és vannak még, akik úgy határozzák meg, mint bármilyen méretű bezoárt, amely bélelzáródást okozhat.2
A fertőzött betegek esetenként sok éven át tünetmentesek maradnak. A tünetek akkor alakulnak ki, amikor a bezoár mérete az elzáródásig növekszik. Nem meglepő, hogy a legtöbb esetet olyan országokból jelentették, ahol a nők hagyományosan hosszú hajat viselnek. A leggyakoribb tünetek a hasi fájdalom, hányinger és hányás, elzáródás és hashártyagyulladás. Ritkábban a betegeknél súlyvesztés, étvágytalanság, hematemesis és intusszuszcepció is előfordult. A nagy erodáló vagy elzáró bezoar okozta szövődmények közé tartozik továbbá a gyomorfekély, az obstruktív sárgaság, az akut pancreatitis és a gyomortágulat.15,16 A felszívódási zavarral kapcsolatos egyéb szövődmények közé tartozik a fehérjét vesztő enteropathia, a vashiány és a megaloblasztos anémia.
Ha bezoar gyanúja merül fel, az anamnézisben a trichotillomániára és az olyan tárgyak lenyelésére kell koncentrálni, mint a baba- vagy háziállatszőr. A súlyos szájszag és a foltos alopecia a fizikális vizsgálat során támpontokat ad. A képalkotó vizsgálat a bezoárt tömegként vagy kitöltési hibaként mutathatja ki. A diagnózis arany standardja a felső gasztrointesztinális endoszkópia. A közvetlen vizualizáció mellett ez az eljárás lehetővé teszi a mintavételt és az esetleges terápiás beavatkozást.
A bezoár kezelésének és kezelésének magában kell foglalnia a tömeg eltávolítását és a kiújulás megelőzését a mögöttes fizikai vagy érzelmi okok kezelésével. A bezoár eltávolítása az állagától, méretétől és elhelyezkedésétől függően endoszkópiával vagy műtéttel történhet. Az endoszkópos kezelés hatékony lehet a növényi anyagból álló bezoárok (fitobezoárok) és a tejtúró (laktobezoárok) esetében, mivel ezek kis méretűek, de kevésbé valószínű, hogy hatékony a trichobezoárok esetében, különösen azoknál, amelyek nagyok (>20 cm). Speciális bezotómákat és bezotriptorokat (orvosi eszközök, amelyek mechanikusan vagy akusztikus hullámokkal porlasztják a bezoárokat) használtak a nagy és tömör trichobezoárok töredezésére.17 Műtét akkor indokolt, ha egy nagyon nagy vagy tömör bezoár perforációt vagy vérzést okoz, vagy Rapunzel-szindróma esetén, ha a bezoár jelentősen kiterjedt.7 A sebészeti eltávolítás gasztrotómiával vagy enterotómiával történik. Hagyományosan a gyomor trichobezoart gasztrotomiával távolították el, felső középvonalbeli laparotómián keresztül. A minimálisan invazív sebészet megjelenése óta a sebészek ma már laparoszkópos technikát alkalmaznak a kis és közepes méretű bezoárok esetében.2,18,19 Különböző más módszerek, mint az extrakorporális lökéshullámos litotripszia, enzimek (hasnyálmirigy lipáz, cellulóz) intragasztrikus beadása és gyógyszerek (metoklopramid, acetilcisztein) változó sikert mutatnak.18 A bezoárok első eltávolítása után kevés kiújulásról számoltak be.3,19,20 A kiújulás csökkentése érdekében hosszú távú pszichiátriai követés javasolt.
A trichobezoárokkal vagy Rapunzel-szindrómával küzdő gyermekekről szóló esetjelentések ritkák, és sokan a trichofágiát a korai gyermekkori elhanyagolással vagy bántalmazással,21 pszichiátriai állapotokkal,21,22 mentális retardációval23,24 vagy gyásszal hozzák összefüggésbe.2,25 Bár a trichotillománia farmakoterápiájával kapcsolatos vizsgálatok továbbra sem következetesek, úgy tűnik, hogy egyes betegek reagálnak a fluoxetinre vagy más szerotonin újrafelvétel-gátlókra.26 A szülői tanácsadás szintén rendszeres része a kezelésnek a kiújulás megelőzése érdekében. A beteg hosszú távú prognózisa kiváló, ha a trichofágia kontrollálására viselkedésterápiát alkalmaznak, és pszichológiai/pszichiátriai nyomon követést tartanak fenn.