Discussion
A modern érzéstelenítőszerek használata biztonságosnak tűnik, bár a megfelelő érzéstelenítőszerek alkalmazásakor maximálisan ügyelni kell, emellett megfelelő technikát kell alkalmazni. Ez azt is jelenti, hogy egy adott fogászati kezeléshez minimális, de hatékony dózist kell beadni. Helyi érzéstelenítő alkalmazásakor – akár infiltráció, akár blokkolás formájában – rendkívül fontos az aspiráció elvégzése (1). Így elkerülhető a szisztémás aktivitás. Ezzel egyidejűleg a helyi aktivitás fokozódik. Közismert tény, hogy a nervus alveolaris posterior superior és a nervus alveolaris inferior blokkja a pozitív aspiráció nagyobb gyakoriságával jár együtt (4). Ráadásul pozitív aspiráció esetén nagymértékben számíthatunk arra, hogy a helyi érzéstelenítő intravaszkulárisan kerül beadásra. A negatív aspirációs dózis azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a helyi érzéstelenítő nem került be az érbe. A helyi érzéstelenítés szövődményeként fellépő hematóma kialakulása vénás vagy artériás szakadás következménye. Traumatikus artériarepedés esetén azonnal megjelenik a hematóma, és ez kínos helyzet mind a beteg, mind a fogorvos számára. A megemelkedett artérián belüli nyomás a vér kiömlését okozza a környező lágyrészekbe. A hematóma mérete az érintett szövetek sűrűségétől és tömörségétől függ, míg a hematóma terjedése abban a pillanatban ér véget, amikor a szövetek nyomása és az érben lévő nyomás kiegyenlítődik. Ha vénaszakadásról van szó, nem feltétlenül keletkezik hematóma. A bemutatott esetben nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy artériarepedésről volt szó. Anatómiai szempontból azt lehet feltételezni, hogy vagy a felső szeméremcsonti véna egyik ága, vagy az infraorbitális véna egyik disztális ága, vagy a véna angularis proximális része szakadt meg. Hasonló esetekben nem szabad teljesen kizárni a hemangiómát mint kiváltó etiológiát. Ez utóbbit mind a klinikai vizsgálat, mind a hematóma lecsengése után végzett panorámaképelemzéssel kizártuk. Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy nem volt szükség további radiológiai vizsgálatra, például komputertomográfiára és angiográfiára. Továbbá a hemofíliát mint kiváltó okot is kizártuk, és a beteget nem küldtük további laboratóriumi vizsgálatokra. Végül is a legfontosabb a tünetek és jelek felismerése és a kezelés késedelem nélküli megkezdése. A kezelés magában foglalja az érintett terület jégköteggel történő kompresszióját és az antibiotikumterápiát (5). Ezzel megelőzhető a vérömleny további előrehaladása és a fertőzés. A rendelkezésre álló orvosi dokumentációból látható, hogy a beteg nem részesült megfelelő kezelésben. A korai szakaszban úgy gondolták, hogy valamilyen helyi allergiás reakció lépett fel. Később az első 5 napban antibiotikum felírása nélkül heparinkrémmel végzett masszázsterápiát javasoltak. Ebben a szakaszban már egyértelmű volt, hogy a fertőzés megtörtént. Szerencsére végül megfelelő, de késleltetett kezelésre került sor, és a helyzet megoldódott.