A középkori dél-angliai paraszti házak közös jellemzője volt a nyitott csarnok, valamint a kémény és a felső emelet hiánya, amit a központi tűzhelyről származó korom is bizonyít. A Kentben, Sussexben és Kelet-Angliában található házaknak van néhány érdekes építészeti vonása, amelyek a tetőszerkezetben, a gerendázatokban, a koronaoszlopokban és a merevítési mintákban figyelhetők meg. A paraszti házak ezeken a területeken általában jó minőségűek, és a tudósok úgy vélik, hogy ezek a házak egy viszonylag jól szituált paraszti alosztályhoz tartozhattak. A közép-alföldi házak egyszerűbbek, általában kútházak, ahol a tetőt és a falakat párosított fagerendák, úgynevezett “kúthajók” támasztják alá, de vannak dobozvázas házak is (bár kevesebb, mint Anglia más részein), valamint korábbi folyosós házak is.
Kályha és konyhaSzerkesztés
A tűzhely lehetett nagyon egyszerű, és a főzés történhetett sütőköveken vagy fazekakon, amelyeket különböző módon rendeztek el, hogy közvetlen hőt használjanak, ha közvetlenül a tűzre helyezik őket, vagy közvetett hőt, ha a tűz fölé függesztik vagy a szélére helyezik őket. A 14. század második felére Anglia egyes részein a tüzek fölé vasrácsokat helyeztek, és a rácsok tetejére fazekakat helyeztek, ami a modern tűzhely korai formája. Ha a fától eltérő tüzelőanyagot, például szenet használtak, akkor a tűzhely összetettebb kialakítású volt. (Egyes területeken, például Derbyshire-ben a szén volt a fő tüzelőanyag.)
Még egy kis paraszti konyhát is jellemzően sárgaréz és agyagedény edényekkel és serpenyőkkel, brandrethekkel, asztalterítőkkel, tároló ládákkal és kádakkal láttak el. A nagyobb gazdaságok több ágyneművel, mosdótálakkal, ekevasakkal és nagyobb edényekkel rendelkeztek. Az agyagedények fazékfedele egyszerű középkori újítás volt, amely lehetővé tette az üzemanyag hatékonyabb felhasználását és az ételek elkészítése során intenzívebb ízek kialakulását. Az agyagedényeket vízforralásra, zöldségfőzésre, húsos pörköltek főzésére és tejtermékek feldolgozására használták.