MELLÉKHATÁSOK
Nemkívánatos reakciók nagyon gyakoriak voltak a kamrai ritmuszavarok miatt viszonylag nagy dózisú (400 mg/nap és afölött) amiodaronnal kezelt betegek gyakorlatilag minden sorozatában, az összes beteg körülbelül háromnegyedénél fordultak elő, és 7-18%-ban megszakításhoz vezettek. A legsúlyosabb reakciók a tüdőtoxicitás,a ritmuszavarok súlyosbodása és a ritka súlyos májkárosodás (lásd “FIGYELMEZTETÉS”),de más mellékhatások is fontos problémát jelentenek. Ezek gyakran visszafordíthatókaz amiodaronkezelés dóziscsökkentésével vagy abbahagyásával. Úgy tűnik, hogy a legtöbb mellékhatás gyakoribbá válik a kezelés hat hónapon túli folytatásával, bár az arányok egy év után viszonylag állandónak tűnnek.A mellékhatások időbeli és dózisbeli összefüggéseit folyamatosan vizsgálják.
A neurológiai problémák rendkívül gyakoriak, a betegek 20-40%-ánál fordulnak elő, beleértve a rossz közérzetet és fáradtságot, remegést és önkéntelen mozgásokat, rossz koordinációt és járást, valamint perifériás neuropátiát; ezek ritkán okot adnak a kezelés leállítására, és reagálhatnak az adag csökkentésére vagy a kezelés abbahagyására (lásd “ÓVALÓSÁGOK”). Voltak spontán jelentések demyelinizáló polineuropátiáról.
Gasztrointesztinális panaszok,leggyakrabban hányinger, hányás, székrekedés és étvágytalanság, a betegek kb. 25%-ánál fordulnak elő, de ritkán teszik szükségessé a gyógyszer abbahagyását. Ezek általában nagy dózisú adagolás során fordulnak elő (pl, betöltő dózis), és általában reagálnak a dóziscsökkentésre vagy az osztott adagokra.
Szemészeti rendellenességek, beleértve a szemészeti neuropátiát és/vagy a látóideggyulladást, amely egyes esetekben tartós vakságig, papillödémáig, szaruhártya-degenerációig, fényérzékenységig, szemkárosodásig, szkotómáig, lencsehomályig és makuladegenerációig terjedő betegségeket jelentettek (lásd “Figyelmeztetések”).
Aszimptomatikus szaruhártya-maradványok gyakorlatilag minden felnőtt betegnél előfordulnak, akik több mint 6 hónapja szedik a gyógyszert. Néhány betegnél szemtünetként halo, fotofóbia és szemszárazság alakul ki. A látást ritkán befolyásolja, és a gyógyszer abbahagyása ritkán szükséges.
Dermatológiai mellékhatások a betegek kb. 15%-ánál fordulnak elő, a leggyakoribb a fényérzékenység (kb. 10%). A naptej és a napozás elleni védelem hasznos lehet,és a gyógyszer abbahagyása általában nem szükséges. Az amiodaron tartós expozíciója alkalmanként kékesszürke pigmentációt eredményez. Ez a gyógyszer abbahagyásával lassan és esetenként hiányosan visszafordítható, de csak kozmetikai jelentőségű.
A szív- és érrendszeri mellékhatások közé tartozik a ritmuszavarok súlyosbodásán kívül a pangásos szívelégtelenség (3%) és a bradycardia ritka előfordulása. A bradikardia általában reagál a dózis csökkentésére, de a kontrollhoz szükség lehet pacemakerre. A CHF ritkán teszi szükségessé a gyógyszer abbahagyását. A szív ingerületvezetési rendellenességek ritkán fordulnak elő, és a gyógyszer abbahagyásával visszafordíthatók.
A következő mellékhatási arányok 241, 2-1515 napig (átlag 441,3 nap) kezelt beteg retrospektív vizsgálatán alapulnak.
A következő mellékhatásokat a betegek 10-33%-ánál jelentették:
Gasztrointesztinális:
A betegek 4-9%-a számolt be a következő mellékhatásokról:
Dermatológiai:
Neurológiai:
Gasztrointesztinális: rossz közérzet és fáradtság, remegés/rendellenes önkéntelen mozgások, koordinációhiány, rendellenes járás/ataxia, szédülés, paresztéziák.
Gasztrointesztinális:
Szemészeti: Székrekedés, étvágytalanság:
Hepatikus:
Légzés: Tüdőgyulladás vagy -fibrózis.
A következő mellékhatásokról egyenként a betegek 1-3%-ánál számoltak be:
Pajzsmirigy: Hypothyreosis, hyperthyreosis.
Neurológiai:
Kardiovaszkuláris: csökkent libidó, álmatlanság, fejfájás, alvászavarok:
Gasztrointesztinális:
Hepatikus:
Egyéb:
A következő mellékhatásokról a betegek kevesebb mint 1%-ánál számoltak be:
kék bőrelszíneződés, kiütés,spontán ekchimózis, alopecia, hipotenzió és szívvezetési rendellenességek.
A nyílt amerikai vizsgálatokban kezelt közel 5000 betegre vonatkozó felmérések és az amiodaronnal végzett kezelésről szóló publikált jelentések szerint az amiodaron kezelés abbahagyását leggyakrabban szükségessé tevő mellékhatások közé tartoztak a tüdő infiltráció vagy fibrózis, a paroxizmális kamrai tachikardia, a pangásos szívelégtelenség és a májenzimek emelkedése. Ritkábban megszakításhoz vezető egyéb tünetek közé tartoztak a látászavarok, a szoláris dermatitisz, a bőr kék elszíneződése, a pajzsmirigy túlműködés és a pajzsmirigy alulműködés.
Marketing utáni jelentések
A forgalomba hozatal utáni felügyelet során hipotenzió (néha halálos), sinusleállás, anafilaxiás/anafilaktoidreakció (beleértve a sokkot), angioödéma, urtikária, eozinofil tüdőgyulladás, hepatitis, cholestatikus hepatitis, cirrózis, pancreatitis, akut pancreatitis,vesekárosodás, veseelégtelenség, akut veseelégtelenség, akut légzési stressz szindróma posztoperatív környezetben, bronchospasmus, esetleg halálos kimenetelű légzési zavarok (beleértve a distresszt, elégtelenséget, leállást és ARDS-t), bronchiolitis obliterans szerveződő tüdőgyulladás (esetleg halálos), láz, dyspnoe, köhögés, hemoptysis, zihálás, hypoxia, tüdőinfiltráció és/vagy -tömeg, tüdőalveoláris vérzés, pleuralis folyadékgyülem, pleuritis, pseudotumor cerebri,parkinsonos tünetek, mint például akinézia és bradikinézia (néha reverzibilis a terápia abbahagyásával), nem megfelelő antidiuretichormon szekréció (SIADH), pajzsmirigy csomók/pajzsmirigyrák, toxikus epidermális nekrolízis (néha halálos), erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma, exfoliatív dermatitis, bullous dermatitis, eozinofil és szisztémás tünetekkel járó gyógyszeres kiütés (DRESS), ekcéma, bőrrák, vasculitis, pruritus, hemolitikus anémia, aplasztikus anémia, pancitopénia, neutropénia, trombocitopénia, agranulocitózis, granuloma, myopathia, izomgyengeség, rabdomiolízis, demyelinizáló polineuropátia, hallucináció, zavaros állapot, dezorientáció, delírium, mellékhere-gyulladás, impotencia és szájszárazság, szintén beszámoltak az amiodaron kezelés kapcsán.
A Pacerone (amiodaron HCl tabletta) teljes FDA felírási tájékoztatója
olvasható.