Az orvosi kiégés, a munkával kapcsolatos szindróma, amely érzelmi kimerültséggel, deperszonalizációval és a csökkent személyes teljesítőképesség érzésével jár, nemzetközileg elterjedt. A kiégési tünetek aránya, amelyeket a betegekre, az egészségügyi munkaerőre, a költségekre és az orvosok egészségére gyakorolt káros hatásokkal hoztak összefüggésbe, mind a gyakorló orvosok, mind a gyakorló orvosok körében végzett vizsgálatokban meghaladja az 50%-ot. Ez a probléma közegészségügyi válságot jelent, amely negatív hatással van az egyes orvosokra, a betegekre, valamint az egészségügyi szervezetekre és rendszerekre. E járvány kiváltó okai nagyrészt az egészségügyi szervezetekben és rendszerekben gyökereznek, és magukban foglalják a túlzott munkaterhelést, a nem hatékony munkafolyamatokat, az irodai terheket, a munka-haza konfliktusokat, az orvosok beleszólásának vagy ellenőrzésének hiányát a munkájukat érintő kérdésekben, a szervezeti támogatási struktúrákat és a vezetői kultúrát. Az egyéni orvos-szintű tényezők is szerepet játszanak, a kiégés magasabb arányáról általában a női és fiatalabb orvosok körében számoltak be. A hatékony megoldások igazodnak ezekhez a tényezőkhöz. Például az olyan szervezeti erőfeszítések, mint a helyben kidolgozott gyakorlatmódosítások és a klinikai munka fokozott támogatása, bizonyítottan előnyösek a kiégés csökkentésében. Az egyénre összpontosító megoldások, mint például a tudatosságon alapuló stresszcsökkentés és a kiscsoportos programok a közösség, a kötődés és az értelem előmozdítása érdekében szintén hatékonynak bizonyultak. A konkrét megközelítéstől függetlenül az orvosok kiégésének problémáját akkor lehet a legjobban kezelni, ha azt az egészségügyi rendszerek és az egyes orvosok közös felelősségének tekintjük. Bár az orvosok kiégésével kapcsolatos ismereteink az elmúlt években jelentősen fejlődtek, ismereteinkben továbbra is számos hiányosság van. Szükség van a kiégés hatásait, valamint a kiégésre és annak hatásaira irányuló beavatkozások hatását vizsgáló longitudinális tanulmányokra, valamint a kombináltan alkalmazott hatékony megoldások tanulmányozására. Ahhoz, hogy az orvostudomány betölthesse a betegek és a közegészségügy érdekében vállalt küldetését, az egészségügyi ellátás valamennyi érdekeltjének együtt kell működnie az orvosok kiégésének hatékony orvoslása érdekében.