Azt már tudhatja, hogy a skizofrénia lehetséges tünetei közé tartozhatnak a téveszmék és hallucinációk. De azt tudta, hogy bizonyos helyzetekben a skizofréniában szenvedő emberek valójában jobban felfogják a valóságot, mint azok, akiknek nincs ilyen betegségük?
Kifejezetten úgy tűnik, hogy a skizofréniában szenvedő emberek nem érzékenyek az optikai illúziók bizonyos fajtáira. A kutatók már régóta tudják, hogy a skizofrénia az észlelés alapvető változásaival jár, és most egyre több bizonyíték van arra, hogy ezek a változások kimutathatók olyan triviális dolgokban is, mint hogy az emberek hogyan látják az optikai illúziókat.
Itt van 4 olyan illúzió, amelyet a skizofréniában szenvedő és nem szenvedő emberek hajlamosak másképp érzékelni:
Hollow Mask Illusion
Ha egy homorú maszkot mutatnak nekik, az emberek hajlamosak azt inkább domborúnak látni, mint homorúnak – vagyis inkább látják normális maszknak, mint annak az üreges maszknak, ami valójában. A homorú arc gondolatának nincs sok értelme, ezért az emberek agya általában úgy dönt, hogy az üreges maszkot egy ismertebb domború arcként értelmezi át.
Ez a videó egy animációt mutat be arról, hogyan néz ki az üreges maszk illúziója.
A skizofréniában szenvedő embereket azonban nem csapja be ez az illúzió. Ha megmutatunk nekik egy üreges maszkot, hajlamosak azt annak látni, ami – egy üreges maszknak.
Egy 2009-es tanulmány drámai eredményekre jutott azzal kapcsolatban, hogy a skizofréniában szenvedő és nem szenvedő emberek mennyire másképp érzékelik ezt az illúziót. A 16 skizofrénia nélküli résztvevő a látott üreges arcok 99 százalékát domború arcnak tévesztette össze, de a 13 skizofrén beteg csak az esetek 6 százalékában érzékelte az üreges arcokat domborúnak.
A tanulmány egy lehetséges magyarázatot is felvetett: lehet, hogy a skizofréniában szenvedő embereknél az agyi összeköttetésben olyan különbségek tapasztalhatók, amelyek miatt inkább “alulról felfelé” dolgozzák fel a dolgokat – míg a skizofrénia nélküli emberek inkább “felülről lefelé” dolgozzák fel a dolgokat, ami miatt a korábbi tapasztalatok alapján arra következtetnek, hogy az üreges arc látványa valószínűtlen.
Chubb-illúzió
A Chubb-illúziók kihasználják azt, ahogyan a kontrasztot érzékeljük – különösen azt a tényt, hogy hajlamosak vagyunk valamit alacsonyabb kontrasztúnak látni, ha az egy magas kontrasztú háttérben van elhelyezve. Nézze meg például a következő képet:
Melyik kis kör a nagyobb kör széle körül megegyezik a nagyobb körön belüli kis körrel? Az emberek átlagosan azt fogják mondani, hogy a 10:30 óránál lévő kis kör hasonlít a legjobban a középső kis körhöz.
Egy 2005-ös tanulmány szerint azonban a skizofréniában szenvedő emberek a 6:00 óránál lévő kört becsülik leginkább hasonlónak a középső körhöz. És valójában a skizofréniában szenvedő embereknek van igazuk – az alul lévő, nagy kontrasztú kör megegyezik a belső körrel.
Az üreges maszk illúzióhoz hasonlóan az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a skizofréniában szenvedő emberek kevésbé használják a kontextust, és inkább alulról felfelé haladva dolgozzák fel a dolgokat, ami ebben az esetben ahhoz vezet, hogy úgy látják a képet, ahogy az valójában van.
Müller-Lyer és Ponzo illúziók
Noha a skizofréniában szenvedő embereket nem csapják be egyes illúziók, másokra fogékonyabbak.
Egy 2011-es vizsgálat kimutatta, hogy rosszabbul találják ki a Müller-Lyer-illúzióban a vonalak hosszát (a vonalak azonos hosszúságúak):
Az, hogy a skizofréniában szenvedő embereket becsapja-e egy optikai illúzió, attól is függhet, hogy mióta szenvednek a betegségben. Paradox módon ugyanaz a tanulmány, amely a Müller-Lyer-illúziót vizsgálta, azt is felfedezte, hogy azok az emberek, akik nem szenvednek már nagyon régóta skizofréniában, kevésbé fogékonyak a Ponzo-illúzióra, mint a skizofrénia nélküliek, de azok, akik már egy ideje skizofréniában szenvednek, fogékonyabbak, mint a skizofrénia nélküliek (ismétlem, a vonalak hossza azonos):
Három villanás illúzió
Néhány optikai illúzió nemcsak térben, hanem időben is zajlik. A három villanás illúzióban az emberek gyakran három különböző villanásként érzékelnek két, gyorsan egymás után megjelenített fényvillanást.
Azt illetően, hogy a skizofrénia hogyan illeszkedik a képbe, nos, egy 2008-as tanulmány szerint ebben az esetben az ördög a részletekben rejlik.
Ha a fényvillanások 90 és 110 ms közötti távolságra vannak egymástól, a skizofréniában szenvedő emberek kevésbé fogékonyak az illúzióra – vagyis nagyobb valószínűséggel érzékelik helyesen a két fényvillanást két fényvillanásnak, mint a skizofréniában nem szenvedő emberek.
Ha azonban a fényvillanások 130 és 310 ms közötti távolságra vannak egymástól, a skizofréniában szenvedő emberek nagyobb valószínűséggel érzékelnek tévesen három fényvillanást. Másképp fogalmazva, mind a skizofréniában szenvedő, mind a skizofrénia nélküli emberek fogékonyak erre az illúzióra, de a skizofréniában szenvedőknél ez nagyobb időskálán játszódik le.
Azt, hogy pontosan miért működik így a dolog, egyelőre csak találgatni lehet, de a kutatók szerint az időérzékelés bizonyos aspektusai a skizofréniában szenvedőknél “tágabbak” lehetnek.
A skizofrénia szűrése optikai illúziókkal
Szóval mindez azt jelenti, hogy a skizofrénia optikai illúziókon alapuló diagnosztikai tesztje a küszöbön áll? Nos, egyelőre nem – egyik illúzió sem tesz tökéletes különbséget a skizofréniában szenvedő és nem szenvedő emberek között.
De néhány eredmény drámai, és lehetséges, hogy ez a kutatási irányvonal jobb szűrési eljárásokhoz vezethet, vagy legalábbis jobban megérthetjük, hogy a skizofréniának mi köze van az emberek világlátásának megváltozásához.
Az idő majd eldönti, de egyelőre azt tudjuk, hogy az optikai illúziók, amelyekre gyakran csak szaloncukorként gondolunk, rejthetnek néhány titkot arról, hogyan működik az agyunk, hogyan látjuk a világot, és mi történik, amikor gondolataink és érzékelésünk félrecsúszik.
Címkép: Freeimages.com/ruchi rao
Hollow mask image: Flickr.com/Atom
Chubb kép: Dakin et al.
Müller-Lyer kép: Wikipedia.org/Fibonacci