Mit jelent a próbaidő alatti felügyelet alól való “szökés”? A “szökevény” fogalmát jogszabály nem határozza meg; inkább a Division of Community Corrections (DCC) politikája határozza meg, mint “olyan elkövető, aki aktívan kerüli a felügyeletet azáltal, hogy tartózkodási helyét a felügyelő tiszt számára ismeretlenné teszi”. A DCC itt teszi elérhetővé a nyilvánosság számára az összes szökevény kereshető listáját (kattintson az oldal tetején található szökevény fülre, és kereshet vezetéknév vagy megye szerint). Államszerte körülbelül 12 000 olyan próbaidős van, aki megszökött a próbaidő alatt – az összes felügyelt próbaidős körülbelül 10%-a. Ez kevesebb, mint a News & Observer által gyakran idézett 14 000-es szám, de nyilvánvalóan még mindig magas szám. A szám többek között azért marad ilyen magas, mert a kerületi ügyészek és a DCC nem hajlandóak bárkit is levenni a listáról, még olyan ügyek esetében sem, amelyek már évekkel ezelőtt lejártak volna. Jogosan – amint azt egy perc múlva kifejtem, nincs más módja annak, hogy megőrizzék a joghatóságot egy olyan próbaidős felett, aki egy napon esetleg felbukkan. Tehát a 12 000 próbaidős listáján, amely kétségtelenül tartalmaz jó néhány rossz embert, akik “aktívan kerülik a felügyeletet”, valószínűleg jó néhány alacsony kockázatú embert is, akik esetleg lakcímet változtattak, elköltöztek az államból, megházasodtak és nevet változtattak, kórházba kerültek vagy meghaltak. Ettől függetlenül ez mindenki számára rossz helyzet, beleértve a bírósági tisztviselőket is, akiknek meg kell magyarázniuk, hogy egy maroknyi évtizedes ügy miatt miért tűnik úgy, hogy egy átlagos próbaidős szabálysértés megoldása 7 hónapig tart.
Visszatérve az eredeti kérdésemhez: mit jelent a próbaidő megszegése? Mint mondtam, az általános törvények nem igazán említik a szökést egyáltalán, kivéve a G.S. 15A-837(a)(6) bekezdését, amely a DCC-t kötelezi arra, hogy 72 órán belül tájékoztassa a bűncselekmény áldozatait, ha az áldozat megszökött a felügyelet alól. Ez azonban trükkös lehet, mivel egy próbaidős nem abban a pillanatban válik szökevénnyé, amikor elmulasztja a kijárási tilalom ellenőrzését. Itt vannak a DCC irányelvi követelményei ahhoz, hogy valakit szökevénynek nyilvánítsanak:
Tegyük fel, hogy mindezen követelmények teljesülnek, és egy tisztviselő jelentést tesz arról, hogy egy személy megszökött. Probléma, hogy alig van olyan, hogy a próbaidő kifejezett feltételeként szerepel, hogy “ne szökjön meg”? Nem. A körülményektől függően a szökés valószínűleg a próbaidő több feltételének – G.S. 15A-1343(b)(2) (az illetékességi területen belül maradni), G.S. 15A-1343(b)(3) (az utasításnak megfelelően jelentkezni a próbaidős tisztnél) és bizonyos esetekben más feltételek megsértését jelenti. Egy közelmúltbeli fellebbviteli bírósági ügyből pedig tudjuk, hogy a jogsértő magatartásról szóló értesítés – még akkor is, ha az nem kötődik egy adott feltételhez – a G.S. 15A-1345(e) értelmében elegendő értesítést ad a próbaidősnek az állítólagos jogsértésről. Állam kontra Hubbard, __ N.C. App. __ (2009). Mindazonáltal, ha a szabálysértési jelentés azt állítja, hogy egy személy megszökött, úgy tűnik számomra, hogy a próbaidős tisztnek fel kell készülnie arra, hogy a szabálysértési meghallgatáson tanúvallomást tegyen arról, hogy teljesítette az összes szükséges adminisztratív követelményt, mielőtt a próbaidős személyt szökevénynek nyilvánítaná.
Végül megjegyzendő, hogy a szökevények megsértése nem mentesül a minden próbaidő megsértésére vonatkozó joghatósági követelmények alól – még akkor sem, ha az állam éppen azért nem tudja megtartani a meghallgatást a felügyeleti időszak lejárta előtt, mert a próbaidős nem található. A G.S. 15A-1344(f) bekezdésének azon követelménye, hogy az állam a próbaidő lejárta előtt írásos szabálysértési jelentést nyújtson be a bíróság cselekvőképességének megőrzése érdekében, ugyanolyan erővel vonatkozik az eltávozókra is. State v. High, 183 N.C. App. 443 (2007). A korábbi jog szerint az a tény, hogy egy személy megszökött, releváns lehetett volna a bíróság azon megállapítása szempontjából, hogy az állam “ésszerű erőfeszítéseket tett-e a próbaidős értesítésére és a meghallgatás korábbi lefolytatására”, de a tavaly elfogadott jogszabály (S.L. 2008-129) eltörölte ezt a követelményt a 2008. december 1-je után tartott szabálysértési meghallgatások esetében. Így az olyan ügyek, mint a State v. Black, __ N.C. App. __, 677 S.E.2d 199 (2009) (amely kimondta, hogy a bíróságnak nem volt hatásköre a vádlott próbaidejének lejárta utáni visszavonására, amikor az állam nem tette meg a szükséges “ésszerű erőfeszítéseket”), a fellebbviteli eljárásban már folyamatban lévő eseteket kivéve, kihalófélben kell lenniük.