biológia & azonosítás | hatások | megelőzés & védekezés | New York-i elterjedési térkép
háttér
A közönséges homoktövis (Rhamnus cathartica) egy kis lombhullató fa vagy nagy cserje, amely akár hat méter magasra is megnőhet. Tompazöld, ovális vagy tojás alakú levelei vannak, és könnyen felismerhető az ágai csúcsán lévő apró tüskékről. Európai jegenyefenyő, európai úttorony és Hart-tövis néven is ismert. A közönséges homoktövist az Egyesült Államok északkeleti és középső részén, valamint Kanada délkeleti részén invazív fajnak tekintik, mivel sűrű sűrű sűrűségű bozótot képez.
Eredet
A közönséges homoktövis Európa nagy részén (Izland és Törökország kivételével) és Nyugat-Ázsiában őshonos. Észak-Amerikába valamikor az 1800-as években hozták be díszcserjeként és szélfogónak, de csak az 1900-as évek elején terjedt el széles körben. Sövényekben, utak mentén és szakadékok lejtőin található.
Biológia és azonosítás
A homoktövis évelő cserje vagy kis fa. Enyhén árnyékos területeken fordul elő, és a jó vízelvezetésű homoktól az agyagosig sokféle talajtípust elvisel. Az ágak csúcsán rövid tüske található; a két ág közötti elágazásban is találhatunk tüskét. A levelek lehetnek ellentétes vagy váltakozó állásúak (mindkettő előfordulhat ugyanazon az ágon). A levelek oválisak vagy tojás alakúak, apró, fogazott fogakkal. A levél lehet tompa zöld vagy sötétzöld, az alsó oldalán világosabb zölddel. A virágok kicsik, négy kelyhlevéllel (egy módosított levél, amely körülveszi a szirmokat és a virág egyéb részeit) és négy sziromlevéllel, és kis fürtöket alkotnak a levelek hónaljában (a levél vagy ág és a növény szára/szára közötti tér) vagy a szár mentén lévő rövid ágakon. A virágok színe a sárgától a zöldig terjedő színű. Minden egyes virág egynemű, négy porzóval vagy egy porzóval, és a növény vagy hímivarú, vagy nőivarú (kétlaki). A termés vagy bogyók kicsik (5-6 mm átmérőjűek) és sötétlila vagy fekete színűek. Minden bogyó négy kemény magot tartalmaz. A közönséges homoktövis késő tavasszal (május-június) virágzik, miközben a levelek kibújnak. A bogyók augusztus és szeptember folyamán érnek be, és egész télen még mindig a növényhez rögzítve találhatók.
A jegenyefenyő magjait a madarak és más vadon élő állatok könnyen terjesztik. Gyorsan növekszik, és magról vagy tuskóhajtással szaporodik. A magok akár öt évig is életképesek maradhatnak a talajban.
A közönséges homoktövist éles, tüskés hegyű ágai alapján lehet megkülönböztetni az őshonos és más nem őshonos homoktövisektől, valamint az őshonos galagonyától (Crataegus spp.), amelyen a tüskék az ágak oldalából nőnek ki. Levelein is feltűnően előre görbült oldalsó erekkel és 4 kemény magot tartalmazó lila-fekete bogyófürtökkel rendelkezik.
Hatások
A közönséges homoktövis sűrű sövényt alkot hosszú ágakkal, amelyek kiszorítják és árnyékolják az őshonos cserje- és lágyszárú fajokat, megakadályozva az őshonos növények regenerálódását. A tűzveszélyes területeken a homoktövis sövény alatti lágyszárú talajtakaró hiánya megakadályozhatja a tüzek terjedését.
A homoktövis a koronarozsda gombának (Puccinia coronata), a zab termését és minőségét gátló mezőgazdasági kártevőnek a gazdája. Túlélő gazdaként szolgálhat az ázsiai szója levéltetű (Aphis glycines Matsumura) számára is, amely a szójababot károsító kártevő, és számos kertészeti vírust terjeszthet. A homoktövis leveleinek magas a nitrogéntartalma, és a levélhulladék bomlása megváltoztatja a talaj nitrogéntartalmát, és növelheti a talaj pH-szintjét. Ezek a változások jobb növekedési feltételeket teremtenek a közönséges homoktövis számára, ami tartósan fennmarad.
Megelőzés és védekezés
A közönséges homoktövis elleni védekezésre számos módszer áll rendelkezésre. Ezek közé tartozik a kaszálás, az ásás, a vágás és az égetés. Az ismételt kaszálás és vágás bizonyítottan csökkenti a növények életerejét. A növényeket a bokrok méretétől függően kézzel vagy nehézgépekkel lehet eltávolítani. Ügyelni kell arra, hogy más növények gyökereit ne zavarjuk meg. A megbolygatott terület, ahol már nincs invazív növény, új homoktövis-csemetéknek vagy más opportunista invazív növényeknek adhat otthont. Amint azt korábban említettük, a magok öt évig is megmaradhatnak a talajban, ami új növekedést eredményezhet.
A tűzhöz alkalmazkodott ökoszisztémákban a homoktövisek elleni védekezés másik módja az előírt égetés. A tüzek elpusztítják a kifejlett növényeket, azonban a gyökerekből és a törzsekből hajtás keletkezhet.
A homoktövis elleni védekezésre számos kémiai módszer is rendelkezésre áll (1. táblázat). Ezeket általában a vágás után a tuskókon alkalmazzák, hogy megakadályozzák a kihajtást. A közönséges homoktövis ellen jelenleg nem ismert biológiai védekezési módszer. A homoktövis biológiai védekezésére irányuló kutatások folyamatban vannak.
1. táblázat. A homoktövis (Rhamnus cathartica)
| Kémiai név | Használat |
| Triclopyr amin | Vágott csonk |
| Triclopyr észter | Vágott csonk vagy alapkéreg |
| Glifozát | Vágott tuskó |
(MNDNR 2008)
New York-i elterjedési térkép
Ez a térkép a NYS Invasive Species Database-hez benyújtott megerősített megfigyeléseket (zöld pontok) mutatja. Az adatok hiánya nem feltétlenül jelenti a faj hiányát az adott helyen, hanem azt, hogy nem jelentették onnan. További információért kérjük, látogasson el az iMapInvasives.
weboldalra.