New England, régió, az Egyesült Államok északkeleti része, beleértve Maine, New Hampshire, Vermont, Massachusetts, Rhode Island és Connecticut államokat.
Encyclopædia Britannica, Inc.
A British Museum kuratóriumának jóvoltából; fénykép, J.R. Freeman & Co. Ltd.
A területet John Smith kapitányról nevezték el, aki 1614-ben néhány londoni kereskedő megbízásából fedezte fel partjait. Új-Angliát hamarosan angol puritánok telepítették le, akiknek a semmittevéstől és a fényűzéstől való idegenkedése csodálatosan szolgálta a születő közösségek szükségleteit, ahol az elvégzendő munka oly hatalmas volt, a kezek pedig oly kevesen voltak. A 17. század folyamán a lakosság nagyrabecsülése a művelt papság és a felvilágosult vezetés iránt ösztönözte az állami iskolák, valamint az olyan felsőoktatási intézmények fejlesztését, mint a Harvard (1636) és a Yale (1701). Az anyaországtól elszigetelve az új-angliai gyarmatokon képviseleti kormányok alakultak ki, amelyek a városi gyűléseket, a kibővített választójogot és a polgári szabadságjogokat hangsúlyozták. A területet kezdetben az önellátó farm jellemezte, de bőséges erdői, patakjai és kikötői hamarosan elősegítették az erőteljes hajóépítő ipar, valamint az Atlanti-óceánon átívelő tengeri kereskedelem fejlődését.
A 18. században Új-Anglia a Nagy-Britanniától való függetlenségért folytatott forradalmi agitáció melegágya lett, és hazafiai vezető szerepet játszottak az új nemzet, az Amerikai Egyesült Államok megalapításában. A köztársaság első évtizedeiben a régió határozottan támogatta a nemzeti vámot és a Federalista Párt politikáját. A 19. században Új-Angliát kulturálisan az irodalmi virágzás és a mély evangéliumi elkötelezettség jellemezte, amely gyakran a reformok iránti buzgalomban nyilvánult meg: a mértékletesség, a rabszolgaság eltörlése, a börtönök és elmegyógyintézetek fejlesztése, valamint a gyermekmunka megszüntetése. Végül azonban a rabszolgaságellenes mozgalom került túlsúlyba, és Új-Anglia kitartóan támogatta az Unió ügyét az amerikai polgárháborúban (1861-65).
Library of Congress, Washington, D.C.
Amint az amerikai határ nyugat felé nyomult, az új-angliai bevándorlók átültették régiójuk kulturális és kormányzati mintáit a középnyugati új határokba. Az ipari forradalom ebben az időszakban sikeresen betört Új-Angliába, és a gyáripar kezdte uralni a gazdaságot. Az olyan termékeket, mint a textíliák, cipők, órák és vasáruk, a vándorló jenki házalók egészen a Mississippi folyóig terjesztették nyugatra. Az amerikai polgárháború előtt és után is új, Írországból és Kelet-Európából érkező munkaerő árasztotta el Új-Anglia városi központjait, ami etnikai forradalmat okozott, és arra kényszerítette a hagyományos protestáns vallásokat, hogy megosszák tekintélyüket a római katolicizmussal.
Vincent Urban & Alex Tank (A Britannica Publishing Partner)See all videos for this article
A 20. században számos változás történt New Englandben. A második világháborút követő években a régió egykor virágzó textil- és bőráruipara gyakorlatilag elhagyta a régiót, és délebbre költözött. Ezt a veszteséget azonban ellensúlyozni kezdte a szállítóeszköz-ipar és az olyan csúcstechnológiai iparágak fejlődése, mint az elektronika, és a 20. század végére New England további prosperitása biztosítottnak tűnt a régióban a csúcstechnológiai és szolgáltatási alapú gazdasági vállalkozások elterjedésének köszönhetően.