Szexuális vagyok. Annak ellenére, hogy része vagyok a queer közösségnek, bár nem igazán értem a nemi folyékonyságot. Vagy a transzneműséget. Nem értem, hogyan érezheti magát valaki annyira kényelmetlenül a saját nemében, hogy át akar váltani egy másikra. Alapvetően a saját nemének megkérdőjelezésével kapcsolatos dolgokat.
Azt sem értem, mi a vonzó a cross-dressing mögött (bár egy kis sminket szeretek, szóval azt hiszem, ez is megvan).
Ez nem jelenti azt, hogy szerintem ezek közül bármelyik is érvénytelen. Vagy hogy szerintem a nemek binárisak.
Hasonlóképpen, van néhány barátom, akik nem teljesen értik, hogyan működik a biszexualitás, de ez nem jelenti azt, hogy szerintük “furcsa” vagy “természetellenes” vagyok, vagy bármilyen szóval, amivel éppen mostanában meghurcolnak minket. Lehet, hogy nem értenek meg, de támogatnak. Soha nem éreztették velem, hogy más vagyok, vagy kevesebb, mint amiatt, hogy a férfiakat és a nőket is szeretem (sőt, még a csók, házasság, gyilkolás játékainkba is bevonják a férfiakat és a nőket).
Mellékjegyzet: Nemrég jöttem rá, hogy a mindennapi beszédben valójában nagyon könnyű nemileg semlegesnek lenni. Használd a “hölgyek és urak” helyett a “mindenki” kifejezést. Használd az “ők” szót a “ő vagy nő” helyett. Használd a “testvér” helyett a “testvér” szót.”
Elképzelhető, hogy nem értenek meg, de támogatnak engem.
Az ilyen hozzáállás elfogadásának fontos záradéka, hogy nyitott vagy a kérdésekre, és gyakorold az ősrégi mondást, amelyet minden tanár ismételget a félév elején – nincsenek hülye kérdések.
Ha valaki bizonytalan valamiben, és úgy látja jónak, hogy közvetlenül egy olyan emberhez forduljon, aki megéli ezt a fogalmat, ahelyett, hogy (megkérdőjelezhető) online cikkeket és tweeteket szitálgatna, éreztesse vele, hogy szívesen látjuk. Ne kezeld hülyeségként a kérdésüket, bármennyire is nyilvánvalónak tűnik számodra. Az a tény, hogy megpróbálnak erőfeszítéseket tenni, hogy megértsenek téged, jó dolog, és úgy is kell kezelni.
Pár nappal azután például, hogy coming outoltam, egy jószándékú, bár kissé zavarodott barátom odajött hozzám. Megkérdezte tőlem, hogy pontosan hogyan is működik a biszexualitás, mert szerinte az elmém hetero részének ellensúlyoznia kellene minden meleg vonzalmat, amit érzek, és fordítva. Ahelyett, hogy nevetségessé tettem volna vagy hülyének éreztettem volna, egyszerűen elmagyaráztam neki, hogy biszexuálisnak lenni nem azt jelenti, hogy van hetero és meleg részem, hanem azt, hogy csak egy részem van, amelyik a férfiakhoz és a nőkhöz egyaránt vonzódik.
Most tegyünk néhány különbséget. A következőt nem mondom…
Nem azt mondom, hogy ne próbáld megérteni a dolgokat. Azt mondom, hogy támogatnod kell a tőled különböző embereket, még akkor is, ha még mindig megérted őket.
Nem azt mondom, hogy ne próbáld megérteni azokat a dolgokat, amiket nem értesz. Azt sem mondom, hogy vakon támogass mindent. Csak azt mondom, hogy próbáld meg.
Azt sem mondom, hogy vakon támogass mindent. Ez félretájékoztatáshoz vagy félreértéshez vezethet, és a végén rosszabbul járhatsz, mint amikor elkezdted. De ha azt látod, hogy valaki küzd, hogy megbékéljen azzal, hogy ki is ő, vagy ha már jól érzi magát azzal, aki, akkor ne éreztesd vele, hogy rosszul érzi magát. Ha megadják neked ezt az információt, az azt jelenti, hogy bíznak benned, és elég jól érzik magukat veled ahhoz, hogy megosszák veled a valódi énjüket. Ne akard, hogy megbánják.”
De ez a nézőpont azzal a problémával is szembesít bennünket, hogy hol húzzuk meg a határt. Támogatjuk azt a nézetet, hogy a szexualitás egy spektrum, és támogatjuk az LMBTQ+ közösséget, mert ez normális. Ez a szeretet. És a szeretet, nos, a szeretet az szeretet.
De hol húzzuk meg a határt? Példának okáért: a pedofilok. Hol mondjuk azt, hogy ez nem szeretet, hanem görénykedés? Ez ragadozónak lenni. Hogy értjük meg a különbséget? Biztos vagyok benne, hogy ők is azzal indokolnák a tetteiket, hogy “a szeretet az szeretet”. Biztos vagyok benne, hogy azt állítanák, hogy ők a hiányzó betűk, amit a “+” jelképez (spoiler: NEM azok).
Lehet, hogy te és én nem vagyunk képesek megérteni őket, de a logikámat a feje tetejére lehetne állítani, hogy mégis támogassuk őket.
Megjegyzem: Ha végigcsinálom ezt a szellemi kirándulást, az nem azt jelenti, hogy megpróbálom megérteni a pedofíliát. Ez olyasmi, amire még csak nem is szabadna gondolnunk, mert abban a pillanatban, hogy megtesszük, azt kockáztatjuk, hogy normalizáljuk a nemi erőszak kultúrájának (egyik aspektusát).
Hol húzzuk meg a határt? Példának okáért: a pedofilok. Hol mondjuk azt, hogy ez nem szerelem, hanem görénykedés? Ez ragadozónak lenni. Hogyan értjük meg a különbséget?
Mi lenne, ha a törvényhez fordulnánk, és azt mondanánk, hogy amit csinálnak, az illegális. De akkor viszont a törvényben mint paraméterben most aligha lehet megbízni, nem ismeri el a melegek létjogosultságát. Szóval ez egy zsákutca. Most mi legyen?
Egyik azt mondhatja, hogy használhatnánk a közvéleményt, vagy esetleg a nem jogi tekintélyek hangját. De… nos, az emberek nem olyan nagyszerűek. Beképzeltek, bigottak és véleményvezérek, és fogalmuk sincs a “kiváltság” jelentéséről. Azt hiszem, újabb zsákutcába jutottunk.
Azt hiszem, akkor a saját nézeteid paradoxonához kell folyamodnod. A legtöbb embernek valószínűleg van annyi tisztesség, hogy támogatja a queer közösséget, miközben a pedofíliát igazságtalan és erkölcstelen cselekedetnek tartja. De pontosan hogyan várható el valakitől, hogy megítéljen valamit, és ennek következtében támogasson valamit, amiről nincs információja?
Felképzelni valamiféle lényt, aki nem ismeri az emberiséget. Talán egy Vasember-szerű mesterséges intelligencia vagy valamilyen földönkívüli. Képzeljük el, hogy azt mondjuk nekik, amit oly gyakran használunk a buziság magyarázatára, hogy minden szeretet egyenlő (és tényleg úgy értem, hogy a szerető érzések hiánya a szeretet egy fajtája – ne aggódj aromantikusok, fedezlek). Hogyan tudnának különbséget tenni a pedofília és egy azonos nemű pár között?
Ebben az esetben a beleegyezés fogalma kerül a képbe. A nem heteroszex két olyan beleegyező félből áll, akiknek a beleegyezése jogilag elismerhető, azaz nagykorúak. A pedofíliában viszont jellemzően csak egy beleegyező fél van – a ragadozó. (Még ha egy gyermek beleegyezését adná is, egy kiskorú beleegyezése nem számít érvényesnek.)
De általános szabályként azt hiszem, amíg a törvények nem rendeződnek és nem képesek eligazítani minket az erkölcsi dilemmákban, addig az ilyesmiben magunkra leszünk utalva. Próbáljuk megérteni a különböző nézőpontokat, miközben bizonyos fokú józan észt is hagyunk az ítélkezéshez. És ha valaki egy kinyilatkoztatással jön hozzád, tartsd nyitva az elméd (és egy kicsit a szíved).