Vérrel terjedő kórokozók
Mycoplasma haemofelis (Mhf), “Candidatus Mycoplasma haemominutum” (Mhm) és “Candidatus M. turicensis” (Mtc) mind megtalálható a macskákban. Kísérletileg fertőzött macskákban az Mhf nyilvánvalóan patogénebb, mint az Mhm. Úgy tűnik, hogy az Mtc köztes patogenitású. A diagnózis alapja a szervezet kimutatása az eritrociták felszínén egy vékony vérfilm vizsgálata vagy PCR-vizsgálat során. A szervezetek száma ingadozik, ezért a vérfilm vizsgálata az esetek akár 50%-ában tévesen negatív lehet. A szervezetet nehéz lehet citológiailag kimutatni, különösen a krónikus fázisban. Ezért az érzékenység miatt a PCR-tesztek a választott vizsgálatok.13 Olyan primerek állnak rendelkezésre, amelyek mindhárom hemoplazmát képesek amplifikálni. A valós idejű PCR-tesztek használhatók a kópiaszámok nyomon követésére a kezelés alatt és után, de nem rendelkeznek nagyobb érzékenységgel, specificitással vagy prediktív értékkel, mint a hagyományos PCR-tesztek.32 A PCR-teszteket figyelembe kell venni a megmagyarázhatatlan lázzal vagy vérszegénységgel rendelkező, citológiailag negatív macskák értékelésénél. Ezenkívül az American College of Veterinary Internal Medicine (ACVIM) ajánlja a véradóként való felhasználásra szánt macskák PCR-próbával történő szűrését hemoplazmák kimutatására.35 Sok macska (kb. 15%) a viszonylag nem patogén Candidatus M. haemominutum hordozója, ezért a pozitív teszteredmények nem mindig korrelálnak a betegség jelenlétével (gyenge PPV).
A macskákat megfertőzheti az E. canis-szerű organizmus2 és az Anaplasma phagocytophilum.15 Keveset tudunk e nemzetségek más kórokozóiról a macskákat illetően. Mivel az organizmusok különböző nemzetségekbe tartoznak, a szerológiai keresztreaktivitás változó. Így bár a klinikai szindrómák hasonlóak lehetnek, nincs egyetlen szerológiai teszt a fertőzés dokumentálására, és jelenleg nincs szabványosított szerológia a macskákra. Ráadásul néhány E. canis-fertőzött macska nem szerokonvertálódik, ezért a PCR-teszt macskák esetében jobb a szerológiánál. A PCR-teszteket úgy lehet megtervezni, hogy minden egyes organizmust felerősítsenek. Alternatívaként rendelkezésre állnak olyan primerek, amelyek egyetlen reakcióban felerősítik az összes organizmust, majd szekvenálással meghatározható a fertőző faj. A pozitív teszteredmények azonban nem mindig korrelálnak a betegség jelenlétével. Az Anaplasma phagocytophilum DNS-ét egészséges macskák véréből több mint 10 héttel az Ixodes kullancsoknak való kitettséggel történő kísérleti fertőzést követően több mint 10 hétig amplifikálták (MR Lappin, nem publikált adatok, 2011).
A macskák megfertőződhetnek Rickettsia felis-szel, és kimutatták, hogy a R. rickettsii ellen antitesteket termelnek. Lázat, fejfájást, myalgiát és makuláris kiütést emberekben a R. felis fertőzésnek tulajdonítottak a világ számos országában. Laboratóriumunkban nemrégiben végzett vizsgálatunkban 92 pár macskavér- és bolhakivonatot vizsgáltunk Alabamából, Marylandből és Texasból, a citrát-szintáz gén (gltA) és a külső membránfehérje B gén (ompB) egy régióját amplifikáló PCR-próbák segítségével. A 92 párból 92 bolhakivonatból 62 (67,4%), a macskavérminták közül pedig egyik sem volt pozitív R. felis DNS-re.11 Egy másik vizsgálatban 5,6%-os és 6,6%-os R. felis és R. rickettsii antitest előfordulási arányt mutattunk ki lázas macskákban, de egyik organizmust sem amplifikálták vérből.1 Ezek az eredmények bizonyítják, hogy a macskák néha ki vannak téve a fertőzésnek, de további adatokra van szükség a betegséggel való összefüggések jelentőségének meghatározásához. Hogy a Rickettsia spp. PCR-tesztek macskáknál történő alkalmazása jelenleg nem ismert.
A vértenyésztés, a vérből végzett PCR-vizsgálat és a szerológiai vizsgálat használható az egyes macskák Bartonella spp. fertőzésének felmérésére.3 A tenyésztés negatív vagy PCR negatív és antitest negatív, illetve a tenyésztés negatív vagy PCR negatív és antitest pozitív macskák valószínűleg nem jelentenek bolha-, macska- vagy emberi fertőzés forrását. A bakterémia azonban időszakos lehet, és előfordulhatnak hamisan negatív tenyésztési vagy PCR eredmények, ami korlátozza az egyetlen tesztcsomag prediktív értékét.17 Bár a szerológiai vizsgálat felhasználható annak megállapítására, hogy egy adott macska fertőzött volt-e, mind a szeropozitív, mind a szeronegatív macskák lehetnek bakterémiásak, ami korlátozza a szerológiai vizsgálat diagnosztikus hasznosságát. Ezért jelenleg nem ajánlott az egészséges macskák Bartonella-fertőzésre történő vizsgálata.3,14 A vizsgálatot a klinikai bartonellózis gyanúja esetén kell fenntartani. Mivel a Bartonella spp. fertőzés olyan gyakori az egészséges macskákban, még a tenyésztéspozitív vagy PCR-pozitív eredmények sem bizonyítják a klinikai bartonellózist. Például, bár több lázas macskában mutattunk ki Bartonella spp. DNS-t, mint a láz nélküli, párosított macskákban, az egészséges macskák még így is gyakran pozitívak voltak.16 A PCR-rel kombinált szerológia a bartonellózis-gyanús macskák értékelésében valószínűleg a legjobb prediktív értéket adja.
A Cytuxzoon felis általában könnyen azonosítható a vérkenet vagy a lép aspirátum citológiai vizsgálata során a klinikailag beteg macskák értékelése során. A szerológiai vizsgálat jelenleg kereskedelmi forgalomban nem áll rendelkezésre. PCR segítségével fel lehet erősíteni a szervezet DNS-ét olyan macskák véréből, amelyek citológiailag negatívak.9
A macskák immunhiányos vírusa (FIV) elleni antitesteket a klinikai gyakorlatban leggyakrabban enzimhez kötött immunszorbiens teszttel (ELISA) mutatják ki a szérumban. A különböző tesztek összehasonlítása azt mutatta, hogy a legtöbb vizsgálat eredményei összehasonlíthatóak.10 A vérből történő vírusizolálás vagy RT-PCR eredményei néhány antitest-negatív macskánál pozitívak. Hamis pozitív reakciók fordulhatnak elő az ELISA használatával; ezért a pozitív ELISA-eredményeket egészséges vagy alacsony kockázatú macskákban Western blot immunvizsgálattal kell megerősíteni. A cicáknak több hónapig kimutathatóak lehetnek a kolosztrumból származó antitestek. Ha az antitestek 6 hónapos korban is fennállnak, a cica valószínűleg fertőzött. A fertőzés megerősítésére vírusizolálás vagy RT-PCR vérből is elvégezhető. A FIV azonban nincs jelen a vérben nagy mennyiségben, ezért gyakoriak a hamis negatív eredmények. Ráadásul az eredmények laboratóriumonként változóak.6
A legtöbb macska leukémiavírus-fertőzött macska viremikus, ezért a molekuláris diagnosztikai vizsgálatokra általában nincs szükség a klinikai gyakorlatban. Az újabb érzékeny valós idejű PCR-tesztek használatát azonban már alkalmazzák a fertőzés stádiumainak pontos jellemzésére.19 Ezek a tesztek azonban kereskedelmi forgalomban általában nem kaphatók.
A FIPV és a FECV RNS-e egyaránt amplifikálható a macskák véréből, ezért a pozitív teszteredmények nem mindig korrelálnak a FIP kialakulásával. Az M gén mRNS-ének RT-PCR-rel történő amplifikálása az eddig elvégzett két vizsgálatban vegyes eredményeket hozott. Az egyik vizsgálatban 26 látszólag normális macskából 13 macska vérében pozitív volt a FECV mRNS, ami arra utal, hogy ennek a vizsgálatnak a pozitív prediktív értéke a FIP diagnózisára alacsony.5
.