Bár a munkahigiéniai munkának számos aspektusa van, a legismertebb és legkeresettebb a potenciális vagy tényleges veszélyeknek való kitettség meghatározása vagy becslése. Számos vegyi anyag és fizikai veszély esetében toxikológiai, epidemiológiai és orvosi adatok felhasználásával munkahelyi expozíciós határértékeket vezettek le, amelyek lehetővé teszik a higiénikusok számára, hogy a “veszélyek ellenőrzésének hierarchiája” alkalmazásával csökkentsék az egészségügyi hatások kockázatát. Számos módszer alkalmazható a munkahely vagy a környezet ismert vagy feltételezett veszélynek való kitettségének értékelésére. A munkahigiénikusok nem az alkalmazott berendezés vagy módszer pontosságára támaszkodnak, hanem arra, hogy biztosan és pontosan ismerjék az alkalmazott berendezés vagy módszer határait és az adott berendezés vagy módszer használatából adódó hibát vagy eltérést. A foglalkozási expozíció értékelésének jól ismert módszerei megtalálhatók a “A Strategy for Assessing and Managing Occupational Exposures, Third Edition Edited by Joselito S. Ignacio and William H. Bullock” című könyvben.
A foglalkozási expozíciók értékeléséhez és kezeléséhez felvázolt főbb lépések:
- Bázisjellemzés (azonosítja az anyagokat, a veszélyeket, a potenciálisan exponált embereket és a meglévő expozíciószabályozást)
- Expozícióértékelés (munkahelyi expozíciós határértékek, veszélyességi sávok, releváns toxikológiai adatok kiválasztása annak meghatározására, hogy az expozíció “elfogadható”, “elfogadhatatlan” vagy “bizonytalan”)
- Expozíció-ellenőrzés (“elfogadhatatlan” vagy “bizonytalan” expozíció esetén)
- További információgyűjtés (“bizonytalan” expozíció esetén)
- Veszélykommunikáció (valamennyi expozíciók)
- Újraértékelés (szükség szerint) / Változások kezelése
Alapvető jellemzés, veszélyazonosítás és bejárásos felmérésekSzerkesztés
Az expozícióval kapcsolatos egészségügyi kockázatok megértésének első lépése a rendelkezésre álló forrásokból származó “alapvető jellemzési” információk összegyűjtését igényli. A munkahelyi higiénikusok által a munkahely vagy a környezet kezdeti felmérésére alkalmazott hagyományos módszer a veszélyek (pl. zaj, vegyi anyagok, sugárzás) típusainak és a lehetséges expozícióknak a meghatározására szolgál. A körbejárásos felmérés célzottan vagy csak bizonyos veszélyekre, például szilikaporra vagy zajra korlátozódhat, hogy a figyelmet a munkavállalókat érintő valamennyi veszély ellenőrzésére összpontosítsa. A teljes körű helyszíni felmérést gyakran használják arra, hogy információt szolgáltassanak a jövőbeli vizsgálatok keretének kialakításához, a veszélyek rangsorolásához, a mérési követelmények meghatározásához és a lehetséges expozíciók azonnali ellenőrzésének kialakításához. Az Országos Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Intézet Egészségügyi Veszélyértékelési Programja egy példa az ipari higiéniai átvizsgálásra. Az alapvető jellemzési információk egyéb forrásai közé tartoznak a munkavállalói interjúk, az expozíciós feladatok megfigyelése, az anyagbiztonsági adatlapok, a munkaerő ütemezése, a termelési adatok, a berendezések és karbantartási ütemtervek a potenciális expozíciós ágensek és az esetlegesen exponált személyek azonosítására.
A forrásokból összegyűjtendő információknak arra a konkrét munkatípusra kell vonatkozniuk, amelyből a veszélyek származhatnak. Mint korábban említettük, e források példái közé tartoznak a veszélyforrás területén dolgozó emberekkel készített interjúk, a múltbeli események története és elemzése, valamint a munkáról és a felmerült veszélyekről szóló hivatalos jelentések. Ezek közül a személyzeti interjúk lehetnek a legkritikusabbak a dokumentálatlan gyakorlatok, események, kibocsátások, veszélyek és egyéb releváns információk azonosításában. Miután a források gyűjteményéből összegyűjtötték az információkat, ajánlott ezeket digitálisan archiválni (a gyors keresés érdekében), és a könnyebb hozzáférhetőség érdekében ugyanezeket az információkat fizikai formában is tárolni. Az összetett történeti veszélyinformációk megjelenítésének egyik innovatív módja a történeti veszélyazonosító térkép, amely a veszélyinformációkat könnyen használható grafikus formátumba desztillálja.
MintavételEdit
A munkahigiénikus használhat egy vagy több, a kereskedelemben kapható elektronikus mérőeszközt a zaj, a rezgés, az ionizáló és nem ionizáló sugárzás, a por, az oldószerek, a gázok stb. mérésére. Az egyes készülékeket gyakran kifejezetten egy adott vagy meghatározott típusú szennyező anyag mérésére tervezték. Az elektronikus eszközöket a használat előtt és után kalibrálni kell a végzett mérések pontosságának biztosítása érdekében, és gyakran szükség van a műszer pontosságát tanúsító rendszerre.
A munkahelyi expozíciós adatok gyűjtése erőforrás- és időigényes, és különböző célokra használható, beleértve a kormányzati előírásoknak való megfelelés értékelését és a megelőző beavatkozások tervezését. A foglalkozási expozíciós adatok felhasználhatóságát a következő tényezők befolyásolják:
- Az adatok tárolása (pl. elektronikus és központosított adatbázisok használata az összes nyilvántartás megőrzésével)
- Az adatgyűjtés szabványosítása
- Kutatók, munkavédelmi és egészségügyi szakemberek és biztosítók közötti együttműködés
Az ipari higiéniai adatgyűjtés szabványosítása érdekében a munkavállalók kártérítési biztosítók körében, valamint a gyűjtött IH-adatok összevonásának megvalósíthatóságának meghatározása érdekében 2018-ban IH levegő és zaj felmérési űrlapokat gyűjtöttek. Az adatmezők fontosságát értékelték, és kidolgozták az alapvető mezők vizsgálati listáját, amelyet a véglegesítés előtt szakértői testület elé terjesztettek felülvizsgálatra. A végleges alapvizsgálati listát összehasonlították az Amerikai Kormányzati Ipari Higiénikusok Konferenciája (ACGIH) és az Amerikai Ipari Higiéniai Szövetség (AIHA) által közzétett ajánlásokkal. Meghatározták és ellenőrizték az IH-adatgyűjtés szabványosításához elengedhetetlen adatmezőket. Az “alapvető” adatmezők rendelkezésre állnak, és hozzájárulhatnak az adatminőség javításához és annak kezeléséhez, ha beépítik őket az IH-adatkezelési rendszerekbe.
Kanada és több európai ország dolgozik azon, hogy szabványosított adatelemekkel és jobb adatminőséggel rendelkező foglalkozási expozíciós adatbázisokat hozzon létre. Ezek az adatbázisok közé tartozik a MEGA, a COLCHIC és a CWED.
PormintavételSzerkesztés
A veszélyes pornak a levegőben lévő összes port tekintik, beleértve a belélegezhető és a belélegezhető frakciókat.
Változatos, nemzetközileg elismert pormintavételi módszerek léteznek. A belélegezhető port az Institute of Occupational Medicine (IOM) MRE 113A monitorának modern megfelelőjével határozzák meg (lásd a munkahelyi expozíció, mérés & modellezés szakaszát). Belélegezhető pornak tekintik a 100 mikrométernél kisebb aerodinamikai egyenértékű átmérőjű (AED) port, amely az orron és/vagy a szájon keresztül jut be. Lásd Tüdő
A beszívható por mintavétele ciklonos pormintavevővel történik, amelyet úgy terveztek, hogy a por egy meghatározott AED-frakcióját egy meghatározott áramlási sebességgel mintavételezzék. A belélegezhető porfrakció az a por, amely a “mély tüdőbe” jut, és 10 mikrométernél kisebb AED-nek minősül.
A veszélyes, a belélegezhető és a belélegezhető porfrakciókat egy állandó térfogatú szivattyúval mintavételezik egy meghatározott mintavételi időszak alatt. A begyűjtött minta tömegének és a mintavételezett levegő térfogatának ismeretében a mintavételezett frakció koncentrációja megadható milligrammban (mg) köbméterenként (m3 ). Az ilyen mintákból meghatározható a belélegezhető vagy belélegezhető por mennyisége, és összehasonlítható a vonatkozó foglalkozási expozíciós határértékekkel.
A belélegezhető, belélegezhető vagy más alkalmas mintavevő (7 lyukú, 5 lyukú stb.) alkalmazásával ezek a pormintavételi módszerek a levegőben lévő fémexpozíció meghatározására is alkalmazhatók. Ehhez a minta metil-cellulóz-észter (MCE) szűrőn történő gyűjtése és a gyűjtőközeg savas feltárása szükséges a laboratóriumban, majd a fémkoncentráció mérése atomabszorpciós (vagy emissziós) spektrofotometrián keresztül. Mind az Egyesült Királyság Egészségügyi és Biztonsági Laboratóriuma, mind a NIOSH Analitikai Módszerek Kézikönyve rendelkezik specifikus módszerekkel az ipari feldolgozás (olvasztás, öntödék stb.) során a levegőben található fémek széles körére.
Egy további módszer létezik az azbeszt, üvegszál, szintetikus ásványi szálak és kerámia ásványi szálak porának levegőben történő meghatározására. Ez a membránszűrős módszer (MFM), amely a por összegyűjtését követeli meg egy rácsos szűrőn az expozíció becsléséhez a “megfelelő” szálak megszámlálásával 100 mezőben mikroszkópon keresztül. Az eredményeket a levegő milliliterére jutó szálak száma (f/ml) alapján számszerűsítik. Számos ország szigorúan szabályozza az MFM-re alkalmazott módszertant.
Kémiai mintavételSzerkesztés
Kémiailag abszorbens csövek kétféle típusát használják a kémiai anyagok széles körének mintavételére. Hagyományosan egy kémiai abszorbens “csövet” (2 és 10 mm közötti belső átmérőjű üveg- vagy rozsdamentes acélcsövet), amelyet nagyon finom abszorbens szilícium-dioxiddal (hidrofil) vagy szénnel, például kókuszszénnel (liofil) töltenek meg, használnak egy mintavevő vezetékben, ahol a levegőt négy órától (minimális munkahelyi minta) 24 óráig (környezeti minta) tartó időszakon keresztül szívják át az abszorbens anyagon. A hidrofil anyag könnyen elnyeli a vízben oldódó vegyi anyagot, a lypofil anyag pedig a nem vízben oldódó anyagokat. Az abszorbens anyagot ezután kémiailag vagy fizikailag extrahálják, és különböző gázkromatográfiás vagy tömegspektrometriai módszerekkel méréseket végeznek. Ezeknek az abszorbens csöves módszereknek az az előnye, hogy a potenciális szennyeződések széles skálájára alkalmazhatók. Ezek azonban viszonylag drága módszerek, időigényesek és jelentős szakértelmet igényelnek a mintavétel és a kémiai elemzés terén. A dolgozók gyakori panasza, hogy a mintavevő szivattyút (akár 1 kg) több napon át kell viselniük a munka során, hogy megfelelő adatokat szolgáltassanak az expozíció szükséges statisztikai biztonságú meghatározásához.
Az elmúlt évtizedekben előrelépés történt a “passzív” jelvénytechnológiában. Ezek a mintavevők ma már megvásárolhatók egy vegyi anyag (pl. formaldehid) vagy egy vegyi anyagtípus (pl. ketonok) vagy vegyi anyagok széles spektrumának (pl. oldószerek) mérésére. Viszonylag könnyen beállíthatók és használhatók. A “jelvény” elemzése azonban még mindig jelentős költségekkel járhat. Tömegük 20-30 gramm, és a dolgozók nem panaszkodnak a jelenlétükre. Sajnos a “jelvények” nem feltétlenül léteznek az esetleg szükséges munkahelyi mintavétel minden típusához, és néha a szén- vagy a szilícium-dioxid-módszert kell alkalmazni.
A mintavételi módszer alapján az eredményeket milligramm per köbméterben (mg/m3) vagy milliomodrészben (PPM) fejezik ki, és összehasonlítják a vonatkozó foglalkozási expozíciós határértékekkel.
Az expozíció meghatározásának kritikus része, hogy az adott szennyezőanyag-expozícióra vonatkozó mintavételi módszer közvetlenül kapcsolódik az alkalmazott expozíciós szabványhoz. Számos ország szabályozza mind az expozíciós szabványt, mind az expozíció meghatározására használt módszert, valamint a begyűjtött minták kémiai vagy egyéb elemzésére használandó módszereket.
Az expozíció kezelése és ellenőrzéseSzerkesztés
Az ellenőrzési hierarchia határozza meg a munkavállalók és a közösségek védelmét szolgáló expozíciós kockázatok csökkentésére alkalmazott megközelítést. Ezek a módszerek közé tartozik a kiküszöbölés, a helyettesítés, a műszaki ellenőrzés (elszigetelés vagy szellőztetés), az adminisztratív ellenőrzés és az egyéni védőeszközök. A munkahelyi higiénikusokkal, mérnökökkel, karbantartókkal, a vezetéssel és a munkavállalókkal egyaránt konzultálni kell a leghatékonyabb és leghatékonyabb ellenőrzés kiválasztása és megtervezése érdekében az ellenőrzési hierarchia alapján
.