Meghatározás/Bevezetés
A mozgásszervi rendszer (MSK) a test strukturális összetevőit alkotja; az izmokat, csontokat, ízületeket és az ezeket a struktúrákat körülvevő kötőszöveteket, mint az inak és szalagok. A mozgásszervi vizsgálat több klinikai vizsgálatból áll. Általánosságban a mozgásszervi rendszer vizsgálata a következők közé sorolható:
- Szűrő MS-vizsgálat – az általános szerkezet és funkció gyors felmérése
- Kiterjedt MS-vizsgálat – részletes vizsgálatot általában reumatológusok végeznek
- Regionális/fókuszált MS-vizsgálat – egy adott ízület vagy más struktúra specifikusabb értékelése
A beteg fő panaszától függően a megfelelőbb mozgásszervi rendszer vizsgálata. A szűrő MS-vizsgálat általában a sportoló teljes körű fizikális vizsgálatának vagy a részvétel előtti fizikális vizsgálatának részét képezi. A mozgásszervi vizsgálat alapvető technikái a megfigyelés, a tapintás és a manipuláció.
A megfigyelés a bőr és a mozgásszervi rendszer egyéb összetevőinek látható durva rendellenességeihez való hozzáféréssel kezdődik. A tapintás a könnyűtől a határozott nyomásig terjedő nyomást alkalmazza a mozgásszervi rendszer rendellenességeinek, a fájdalomnak/érzékenységnek, a triggerpontoknak az azonosítására és számszerűsítésére. A megfigyeléssel és tapintással kiváltható normális vagy kóros leletek a következők: szimmetria/aszimmetria – bőrszín és megjelenés, kiütések, fekélyek, izzadás hiánya, szőrszálak rendellenességei – melegség és hő – duzzanat, beleértve a váladékokat, csomókat és gyulladásos leleteket, mint a szinoviális és periartikuláris megvastagodás – izomsorvadás, tónus, kontraktúrák és görcsök – nyikorgás – ízületi deformitások, beleértve a gerincet, mint a kyphosis és a scoliosis. A manipuláció különböző technikákból áll a mozgástartomány (ROM), az erő, az érzések, a reflexek és a járás eléréséhez. A megfelelő értékelés elsősorban az erő vizsgálatából (az izmok kapacitásának és integritásának egyedi értékelése), a mozgástartomány (az ízületek önálló értékelése, korlátozások, valamint a hipo- vagy hipermobilitás értékelése), a reflex- és érzékszervi funkciók (a dermatómák, a reflex- és érzékszervi funkciók értékelése, a mozgásszervi és idegrendszer közötti lehetséges összefüggések és működési zavarok azonosítása érdekében), a járáselemzés (a mozgás integrált funkcióinak értékelése) és a triggerpontok (a myofaszciális fájdalom, a triggerpontok jelenlétének és a beteg tüneteivel való összefüggés értékelése).
Mozgástartomány (ROM)
A mozgástartomány lehet aktív vagy passzív. Az aktív ROM a beteg által kezdeményezett, amely nemcsak az ízületi mobilitáshoz, hanem az ép mozgásszervi és idegrendszerhez is hozzáférhet. A passzív ROM vizsgálat az ízület manipulációjának kezdeményezésével történik. A ROM az ízület típusától függ, és azt is fontos tudni, hogy a ROM korlátozva van-e fájdalom vagy gátlás, gyengeség, illetve izom- vagy ízületi betegség miatt. Az érintetlen oldallal való összehasonlítás elengedhetetlen. A mozgástartomány értékelését számszerűsíteni kell (a szubjektivitás torzításának elkerülése érdekében), és ehhez elengedhetetlen a goniométer használata. Kétféle goniométer létezik; az első az univerzális goniométer használata és a ROM kézi skálázása. A második az okostelefonos goniometriai alkalmazás használata. Ez az univerzális goniométernél nagyobb pontosságú mérésekhez szükséges jelzésekkel rendelkezik.
Erő
Az erő értékelésére általában a Medical Research Council izomerőskáláját (MCR-skála) használják, amely 0-tól 5-ig osztályozza az erőt:
- 0 – Nincs összehúzódás
- 1 – Összehúzódás villanása vagy nyoma
- 2 – Teljes körű aktív mozgás, a gravitáció megszüntetésével
- 3 – Aktív mozgás a gravitáció ellen
- 4 – Aktív mozgás a gravitáció és ellenállás ellen
- 5 – Normál erő
A skála torzítása szubjektív, az egészségügyi szakember tapasztalatától, érzékenységétől és megítélésétől függ. Ennek a torzításnak az elkerülése érdekében javasolt a dinamométer használata. A kondicionáltabb betegeknél az erő értékelésének másik módja az 1RM (maximális terhelhetőség egy ismétléshez) erőpróba elvégzése.
Reflexek és érzékszervi vizsgálat
A neuropathia impairment score (NIS) az egyik legközvetlenebb skála az idegrendszer és a vázizomzat közötti összefüggések értékelésére. A NIS javítható a dermatomális ismeretek hozzáadásával a szenzációs vizsgálathoz. A reflexeket és az érzékelést (érintés-nyomás, tűszúrás és vibráció) pontozza:
- 0 – Normális
- 1 – Csökkent
- 2 – Hiányzik
Galadáselemzés
A legfontosabb emberi mozgásmód a járás; függetlenséget biztosít és funkcionalitást tesz lehetővé, a mindennapi élettevékenységek alapja. A klinikai járáselemzés a biomechanikai járásfunkció, a felsőtest és az alsótest közötti kapcsolat, valamint a súlypont elmozdulásának értékelése és mérése. A járáselemzés támogathatja és javíthatja a klinikai diagnózist, a döntéshozatalt és a betegek klinikai esetkövetését.
Triggerpontok
A myofaszciális triggerpontok (MTrP) gyakoriak a mozgásszervi fájdalommal küzdő egyéneknél. A triggerpontot tapintható feszülő sáv jellemzi, az izomban egy túlérzékeny ponttal. Léteznek aktív és látens triggerpontok; a különbség közöttük az, hogy az aktív triggerpont tapintásra spontán és áttételes fájdalmat okoz, a látens triggerpont helyi, és nem spontán fájdalmat okoz. A triggerpontok értékelése a klinikai vizsgálaton alapul, de a szolgáltató a klinikai félreértelmezések elkerülése és a diagnózis tisztázása érdekében termográfiás és ultrahangos felvételeket is használhat. A klinikai tapintásos vizsgálatnak a következő kritériumokat kell azonosítania:
Szükséges jel
- Tapintható feszes sáv a vázizomzatban
- Hyperszenzitív érzékeny érzékeny pont a feszes sávon belül
- Referált fájdalom kiváltása az MTrP összenyomására
megerősítő jel
- Lokális rángatózó válasz, amelyet a feszes sáv csattanó tapintása vált ki.