Ma van Netaji Subhash Chandra Bose halálának 75. évfordulója, aki 1945. augusztus 18-án a japánok által megszállt Tajvanon repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét.

1945 augusztusának második hetére a második világháború Ázsiában szinte véget ért. Japán amúgy is kötélnek állt, de Hirosima és Nagaszaki atombombája biztosította a gyors megadást. Japán ázsiai szövetségesei tudták, hogy fel kell készülniük arra, ami következik. Dr. Ba Maw, volt miniszterelnök és a burmai állam vezetője éppen a tokiói útját készítette elő. José Paciano Laurel, a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnöke már Japánban tartózkodott, és a kelet-ázsiai tengelyállamok más vezetői is készülődtek arra, hogy formálisan jelentsék megadásukat.

Japánnak már csak néhány napja volt arra, hogy katonái letegyék a fegyvert. A háborúnak vége volt. De Netaji Subhas Chandra Bose-nak, a Szabad India Ideiglenes Kormányának (PGFI) miniszterelnökének és az Indiai Nemzeti Hadsereg (INA) főnökének más tervei voltak. Küldetése, hogy felszabadítsa Indiát a brit uralom alól, még nem teljesült.

Bose augusztus 13-án este tért vissza Szingapúrba Serembanból. Japán kapitulációja nem volt India kapitulációja. Netaji fejében bizonyára sokféle gondolat zsúfolódott össze. Azonnal tanácskozott katonai és polgári vezetőivel. A kabinet megbeszélései augusztus 14-én egész nap folytak. Bose utalt arra, hogy hajlik arra, hogy maradjon és a többiekkel együtt nézzen szembe a megadással. A kabinet azt akarta, hogy menjen – valahová, bárhová. Bose folyamatosan a számos alternatíván gondolkodott.

M.Z. Kiani tábornokot bízták meg az INA vezetésével Szingapúrban és Malajziában.

A japán fegyveres erők augusztus 15-e után gyakorlatilag összeomlottak. Szingapúrban alig lehetett tőlük tanácsot kapni. Bose úgy döntött, hogy távozik. M.Z. Kiani tábornokot bízták meg az INA vezetésével Szingapúrban és Malajziában. Debnath Dasnak augusztus 16-án reggel titkos táviratot küldtek Bangkokba, amelyben közölték, hogy vigyázzon az INA kincseire, és tartsa azokat titokban.

Netaji 1945. augusztus 16-án dél előtt érkezett Bangkokba, a PGFI akkori székhelyére. Elment az Indiai Függetlenségi Liga (IIL) főhadiszállására, és találkozott az Azad Hind kormány tagjaival, és tájékoztatta őket, hogy Japán megadta magát.

Netaji átadta a felelősséget J. K. Bhonsle tábornoknak az INA-tól Bangkokban. A Bangkokban lévő készpénzt az INA harcosainak két-három havi fizetéselőleg kifizetésére, valamint kórházak és más indiai-thai jótékonysági egyesületek részére fizették ki.

Az INA kincsei 17 lepecsételt dobozban voltak, a tartalom leírásával. A dobozokat Netaji hálószobájában tartották. A helyet az INA katonai rendőrsége őrizte.

1945. augusztus 16-17-én éjfélkor Bose összegyűjtötte az összes tisztet a rezidenciáján, és megvitatta velük a különböző terveket. Kiválasztotta S.A. Aiyert, Debnath Das-t, Habibur Rahman ezredest, Gulzara Singh kapitányt, Pritam Singh ezredest és Abid Hasan őrnagyot, hogy repüljenek vele egy biztonságos helyre. Egyiküket sem tájékoztatták arról, hogy hová repülnek. De feltételezték, hogy Dairenbe tartanak, ahol Netaji szovjet menedékhelyet fog felfedezni a jövőbeli harc számára.

Később aznap este Netaji leült a személyes inasával, Kundan Singh-el, hogy ellenőrizze az acél kincsesládák tartalmát. A dobozokat átcsomagoltatta, hogy magával vihesse az útra.

Még olvassa el: Az utolsó utazás

Reggel 6 óra körül a tisztek összegyűltek a bangkoki repülőtéren. A japánok megbeszélték, hogy nehéz lesz eltitkolni egy ekkora partit. Netaji közölte Isoda tábornokkal, hogy feltétlenül szükséges, hogy több tiszt kísérje el, mivel elsődleges célja India szabadságharcának folytatása, és nem csak az, hogy elrejtse magát.

A csapat két repülőgéppel, néhány japán tiszt kíséretében felszállt Saigonba. Netaji két kisebb és két nagyobb bőrönddel távozott, amelyekben az értéktárgyak voltak. A csapat reggel 8-9 óra körül érte el Saigont. Ami váratlan volt, hogy a japánok Saigonban nem tudtak külön repülőgépet biztosítani az INA emberei számára. A szövetséges hatalmak utasították őket, hogy engedélyük nélkül ne repüljenek semmilyen repülőgéppel. A repülőtéren azonban várakozott egy gép, amely Tokióba repült volna, 11 emberrel a fedélzetén. Onnan tudtak egy helyet kivágni Netaji számára. Netaji határozottan visszautasította ezt az ajánlatot. Az egész csapatot magával kívánta vinni. Az INA tisztjei Bose biztonsága érdekében beleegyeztek, hogy elengedjék, de egy emberrel a társaságában. Netaji Habiburt választotta, amibe a japánok beleegyeztek.

A gép egy kétmotoros bombázó volt, egy tonna teherbírású. Tizenegy japán már ott várt Netajira. Amikor Netaji megérkezett, Isoda tábornok megkérte, hogy szálljon fel a gépre. Netaji azt válaszolta: “Nem megyek, a második kocsira várok”. A kincs a második kocsiban volt.”

Amikor a kocsi megérkezett, a dobozok meglehetősen nehéznek bizonyultak. A pilóta vonakodott elvinni a plusz súlyt, de Debnath Das és Pritam Singh katapultálta be a dobozokat. Netaji kérésére, hogy Habibur mellett egy másik személyt is elhelyezzenek, választhatott: vagy a dobozok mennek, vagy a harmadik személy. Netaji az előbbit választotta. A repülőgép motorja már felbőgött. A bombázó augusztus 17-én 17 óra 20 perckor szállt fel Saigonból.

A Ki-21-es bombázógép.

Amíg az utasok Tourane-ban éjszakai pihenőt tartottak, a pilóta a súlycsökkentés érdekében leválasztotta a géphez rögzített géppuskákat, annak lőszereit és légvédelmi ágyúját.

A gép augusztus 18-án, napkeltekor szállt fel Tourane-ból. Délben érte el Taihokut (Tajpej). Tele volt töltve benzinnel teljes kapacitásig. A csapat a mandzsúriai Dairen (Dalian) felé tartott, hogy kirakja Shideit. Netaji beleegyezett, hogy vele és Mukdenbe (Shenyang), Mandzsúria fővárosába menjen. Délután 2-2:30 körül szállt fel.

A repülőgépen belül az ülésrend változatlan maradt. Négyfős személyzet, köztük két pilóta elöl, mögöttük jobbra Shidei tábornok. Netaji a benzintank mellett, Shideitől balra, Habibur Netaji mögött. Sakai alezredes Shidei mögött. Kono őrnagy, Nonagaki alezredes, Arai százados és két másik hátul. Netaji csomagja a lábai mellett volt.

Mihelyt a gép a levegőben volt, körülbelül 20-30 méteres magasságban, robbanás hangja hallatszott, amelyet három-négy hangos csattanás követett. A repülőgép zuhanórepülésbe kezdett. A gép bal oldalán lévő légcsavar leszakadt. A betonpályán túlra zuhanva a repülőgép kettétört.

Azt is olvassuk: A jobboldal által most kisajátított Netaji rendíthetetlenül elkötelezte magát a vallási harmónia mellett

A baleset különböző személyeket különbözőképpen érintett. Végül hét ember maradt életben, különböző mértékű sérülésekkel. Netajit elborította a benzin, és a tűzön keresztül kellett kirohannia a roncsok közül. Habibur követte őt. Netaji ruhája és teste lángra kapott. Miután kint volt, Habibur nagy nehezen levette Netaji pulóverét és ruháját, és lefektette a földre. Takahashi őrnagy, az egyik túlélő, a földön gurította Netajit, hogy eloltsa a tüzet. Netaji teste és arca megperzselődött a hőtől, és a haja megégett. Habibur keze és arca jobb oldala megégett, de a ruhája nem kapott lángra. Ő is Netaji mellett feküdt.

Röviddel ezután Netajit a többi sérülttel együtt egy közeli kis katonai kórházba – inkább elsősegélynyújtó központba – szállították. Netaji állapota volt a legsúlyosabb. Mindenhol megégett, és a bőre szürkés színt öltött, mint a hamu. A szíve is megégett. Az arca és a szemei feldagadtak. Az égési sérülései a legsúlyosabbak, harmadfokúak voltak. Magas láza volt, de meglepő módon magánál volt.

A főorvos, Dr. Yoshimi úgy ítélte meg, hogy Netaji valószínűleg nem éli túl a következő reggelig. Kenőccsel bekenték az egész testét; az égési sérüléseit bekötözték, és mindenhol bekötözték. Három intravénás injekciót kapott, és hat másik injekciót a szívére. A testéből némi vért engedtek ki, és vérátömlesztést adtak neki. Netaji kezdetben eszméleténél volt, ezért egy tolmácsot, Juichi Nakamurát hívtak, hogy segítsen Netajinak beszélni a japán személyzettel, ha kívánja.”

Ez is olvasható: Subhas Chandra Bose halálával kapcsolatos viták lezárása

Este 7-7:30-kor Netaji állapota romlott. Hiába adtak neki stimulánsokat, a szívverése és a pulzusa nem javult. Lassan elhalványult az élete. Röviddel este 8 óra után lehelte ki a lelkét. Dr. Yoshimi orvosi igazolást állított ki a haláláról, japánul “Chandra Bose”-ként írva a nevét. Dr. Yoshimi, Dr. Tsuruta, két ápoló, Nakamura, Habibur Rehman és egy katonai rendőr volt Netaji ágya mellett halálakor. Közvetlenül Netaji halála után a japánok felálltak, és tisztelegve tisztelegtek a teste előtt. Habibur letérdelt Netaji ágya mellé, és imádkozott.

Netajin kívül a balesetben meghalt Shidei alezredes és a legénység mind a négy tagja, mindannyian elöl ültek.

A maradék öt

Gulzara Singh, Pritam Singh, Abid Hasan és Debnath Das augusztus 20-án Saigonból Hanoiba repültek. Ayer-t még aznap Tokióba vitték. Mind az öten augusztus 20-án kapták a hírt Bose haláláról. A Bangkokban tartózkodó Bhonsle tábornok augusztus 18-án este értesült a balesetről és az azt követő halálesetről, amikor este 11 órától egymás után három táviratot kapott.

Kremáció

Netadzsit augusztus 20-án Taihokuban elhamvasztották. A kommunikáció zűrzavarában és a japánok soraiban és aktáiban uralkodó teljes zűrzavar közepette a helyi hatóságok kerülték a felelősséget, hogy egy idegen, baráti nemzet vezetőjének halálát feljegyezzék vagy kihirdessék. Úgy vélik, hogy a halotti bizonyítványon szereplő nevet Ichiro Okurára változtatták. A hamvakat egy faurnába gyűjtötték és a Taihokuban lévő Nishi Honganji templomban őrizték.

Hivatalos bejelentés

A hivatalos japán rádióközlemény Netaji haláláról augusztus 23-án hangzott el. A hír az egész világon elterjedt. Az indiaiakat megdöbbentette a tragikus hír. Sokak számára hihetetlen volt a haláleset. Úgy tekintették, mint egy újabb csalást, amelyet Netaji tervezett, hogy megszökjön a szövetségesek karmai közül.

A szövetséges erők sem hitték el először a hírt. (Az ő vizsgálataikról itt olvashat bővebben.)

A repülés útvonala.

Az IIL vizsgálata

Az IIL az 1940-es évek végén-az 1950-es évek elején vizsgálatot folytatott, és 1953-ban egy jelentést hozott nyilvánosságra, amelyben megállapította, hogy bár egyetért a jelentésekkel, amelyek szerint Bose 1945. augusztus 18-án hunyt el, a repülőgép lezuhanása nem baleset, hanem szabotázs volt.

Azt mondták, hogy a japán tisztviselők nem kockáztathatták meg, hogy Bose-t megvédjék a szövetségesektől, nehogy újra felbukkanjon, és nem adhatták át nekik, veszélyeztetve ezzel az indiaiakkal való kapcsolatokat. Ezért, hogy megmeneküljenek mind India, mind a megszálló erők haragjától, a japán tisztviselők eltérítették Bose repülőgépének útvonalát, elválasztották őt hat társa közül ötöktől, és manipulálták a lezuhanást. A repülőgép lezuhanása szándékos volt.

Még olvassa el: A Netaji nevét kihasználók és azzal visszaélők becstelensége

A kincsek

A japán hadsereg megbízott néhány embert, hogy szedjék össze a baleset helyszíne mellett szétszórt értéktárgyakat. Azt mondták nekik, hogy az elszenesedett ékszerek Bose tulajdonát képezik. A keresést sötétedésig folytatták. Miután összegyűjtötték a tárgyakat, egy 18 literes benzines konzervdobozba tették és lezárták. A hadsereg főhadiszállásán Shibuya alezredes átrakta a tartalmat egy fadobozba, és azt ismét lepecsételte. A 3′ x 2½’ x 2′ méretű fából készült kincsesdobozt szeptember 5-én Habiburral együtt Tokióba küldték, Hayashida alhadnagy felügyelete alatt, Bose maradványaival együtt.

Ba Maw 1945. augusztus 23-án, útban Tokió felé egy éjszakára megállt Taihokuban. Gépe augusztus 24-én szállította a Shidei altábornagy földi maradványait tartalmazó dobozt.

Rokkant gép

A Yomiuri Shimbun japán kiadásában Tokióból 1969. augusztus 27. és szeptember 4. között megjelent cikksorozatban találunk egy interjút Shiro Nonogaki alezredessel, aki maga is pilóta és a baleset egyik túlélője volt, ahol feljegyezte, hogy a gép “korábban a szingapúri leszálláskor meghibásodott, amikor a légcsavar elhajlott. A gép megsérült, amikor ott kényszerleszállt. A légcsavart nem cserélték ki, hanem csak ideiglenesen, kalapáccsal javították meg. Feltételezhető tehát, hogy a korábban megsérült és ideiglenesen megjavított légcsavar egyik lapátja leszakadt, amikor a pilóta fokozta a légcsavar forgási sebességét. A háború idején sok ilyen gép volt üzemben, de akkor még a leghalványabb fogalmunk sem volt arról, hogy a gép ilyen rozoga darab.” Nonogaki folytatta, ha tudta volna, hogy a gép ennyire veszélyes, javasolta volna a nagyobb terhelés csökkentését.”

Nincs nyilvános információ a baleset okainak kivizsgálásáról. Lehetséges, hogy a Japánban még mindig “titkosnak” minősített három Netaji-dosszié rejti a kulcsot.

Sumeru Roy Chaudhury építészmérnök, aki a Kharagpur-i IIT-n szerzett diplomát. Ő volt a CPWD főépítésze. Részletesen tanulmányozta a Netaji aktákat és a kapcsolódó dokumentumokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.