Ez a cikk a homoszexuális viselkedést említő konkrét részeket vizsgálja, de fontos megjegyezni, hogy Isten tervrajza a szexualitásról átszövi az egész Szentírást, a Teremtéstől a Jelenések könyvéig. Az alábbi szövegrészeket a szexről szóló tanítás tágabb bibliai keretébe kell helyezni.
Sokakat meglep, amikor felfedezik, hogy a Bibliában csak néhány olyan szövegrész van, amely közvetlenül említi az azonos neműek kapcsolatát. Pedig annak ellenére, hogy ritkán említik, ahol mégis szóba kerül a téma, ott a Bibliának van néhány nagyon fontos mondanivalója róla. Meg kell értenünk ezeket, ha el akarjuk kerülni azt az ikerhibát, hogy a homofóbiát és azt gondoljuk, hogy Istennek közömbös, hogyan használjuk a szexualitásunkat.
A homoszexualitást közvetlenül említő első két szakasz az Ószövetségből származik, a másik három az Újszövetségből.
Mózes 19
Sodoma annyira összekapcsolódott a homoszexuális viselkedéssel, hogy neve sokáig szitokszó volt. De vajon tényleg a “szodómia” az, amiről Szodoma szól?
A beszámoló leírja, hogy a város férfitagjai erőszakkal próbálnak szexuális kapcsolatot létesíteni a város két angyali látogatójával, akik férfi alakban jelentek meg. Az Ószövetség későbbi részei egy sor bűnnel vádolják Szodomát: elnyomás, házasságtörés, hazugság, bűnözőknek való felbujtás, gőg, önelégültség és a szegények iránti közömbösség. Ezek egyike sem említi a homoszexuális viselkedést. Ez néhány embert arra késztetett, hogy elgondolkodjon azon, hogy a homoszexualitást beleolvastuk-e a Teremtés könyvének elbeszélésébe, holott a valódi probléma a társadalmi elnyomás és igazságtalanság volt. A szöveg alapos vizsgálata azonban egyértelművé teszi, hogy valójában homoszexualitásról van szó.
Bár a héber “megismerni” szó (yada) jelenthet egyszerűen “megismerni” valakit (és nem szexuálisan “megismerni”), a tömeg agressziójából (és Lót szörnyű kísérletéből, hogy alternatívaként felajánlja nekik a lányait) egyértelmű, hogy sokkal többet keresnek, mint társadalmi ismeretséget. Ezért történik ezután: az angyalok figyelmeztetik Lótot, hogy közeleg az ítélet (13. v.).
Az Újszövetségben Júdás egy fontos felismerést tesz hozzá:
“…ahogyan Szodoma és Gomora és a környező városok, amelyek szintén engedtek a szexuális erkölcstelenségnek és természetellenes vágyakat követtek, példaként szolgálnak azzal, hogy az örök tűz büntetését szenvedik el.”
Júdás 7
Az, ami Szodomában történt, egyértelműen egyfajta elrettentő példának szánták. Júdás világossá teszi, hogy istentelenségük szexuális erkölcstelenséggel járt. Bűnhődtek a szexuális bűnért, a többi bűnnel együtt, amelyben bűnösek voltak.
Júdás a szexuális vágyaik természetét is kiemeli: “természetellenes vágyat” (szó szerint természetellenes “húst”) követtek. Egyesek szerint ez azzal függ össze, hogy a városba látogatók angyalok voltak – Júdás a levelében korábban utal az angyali bűnre. De ezek az angyalok emberként jelentek meg, és a Lót háza előtt öblögető tömeg nem mutatta jelét annak, hogy tudná, hogy angyalok voltak. A vágyuk az volt, hogy szexeljenek a Lótnál tartózkodó férfiakkal. Más szóval a vágyaik homoszexuális jellegét emeli ki az Újszövetség, és nem csak azok erőszakos kifejezését.
Leviticus 18 & 20
Leviticus két jól ismert kijelentést tartalmaz a homoszexuális tevékenységről:
“Ne hálj férfival, mint asszonnyal; ez utálatosság.”
Leviticus 18. fejezet:22
“Ha férfi hímneművel hál, mint nővel, mindketten utálatosságot követtek el; halállal lakoljanak; vérük rajtuk van.”
Leviticus 20:13
Néha azt állítják, hogy ezek a versek egy olyan törvénykönyvben szerepelnek, amelyet egyetlen keresztény sem gondolja, hogy ma követnünk kellene. Ezért, mondják, az azonos neműek szexére vonatkozó tilalmak ma már nem érvényesek. Mások megjegyzik, hogy az ószövetségi törvényben a “förtelem” kifejezést gyakran használják a bálványimádás leírására. Ezért azt sugallják, hogy ezek a versek nem minden homoszexuális viselkedést ítélnek el, hanem csak a pogány templomokhoz kapcsolódó kultikus prostitúciót.
A használt nyelvezet azonban nem ilyen konkrét – általánosságban utal a férfival való hálásra “mint nővel”. Emellett a környező versek a szexuális bűn más formáit is leírják (például a vérfertőzést, a házasságtörést és a bestialitást). Ezeknek semmi közük a pogány templomokhoz vagy a bálványimádáshoz, és a keresztények felismernék, hogy ezek ma is tiltottak. Erkölcsi – nem csak pogány vallási – viselkedésről van szó. Továbbá a 3Mózes 20:13 mindkét férfi felet egyformán kiemeli. Ez is arra utal, hogy általános, konszenzusos homoszexuális tevékenységről van szó (szemben a nemi erőszakkal vagy a kényszerített kapcsolattal).”
Római levél 1:18-32
Az Újszövetségre visszatérve, a Róma 1 sokat mond a homoszexuális viselkedés természetéről és jellegéről.
A Róma 1:18-3:20-ban Pál bemutatja, hogy az egész világ igazságtalan Isten előtt, és ezért megváltásra szorul. A Róma 1:18-32 a pogány világra összpontosít, és leírja, hogyan fordult el Istentől, és hogyan fogadta el a bálványimádást. A szakasz különleges részletei arra utalhatnak, hogy Pál az olvasóit körülvevő görög-római kultúrát használja példaként.
A pogány társadalom Isten haragjával néz szembe, mert elhallgatta azt az igazságot, amelyet Isten a teremtésben kinyilatkoztatott magáról (18-20. versek). Pál ezután bemutatja, hogyan történt ez. Három példát hoz arra, hogyan cserélték fel azt, amit Istenről tudtak, valami másra. Isten dicsőségét felcserélték a teremtmények képeivel (23. vers). Isten igazságát hazugságra cserélik, és a teremtett dolgokat imádják (25. vers). És elutasítják Isten ismeretét (28. vers), a “természetes” kapcsolatokat “természetellenes” kapcsolatokra cserélik:
“Ezért adta őket Isten becstelen szenvedélyeknek. Mert asszonyaik a természetes kapcsolatokat természetellenesekre cserélték; a férfiak pedig hasonlóképpen felhagytak a nőkkel való természetes kapcsolatokkal, és egymás iránti szenvedélytől elragadtatva, a férfiak férfiakkal szemérmetlen tetteket követtek el, és elnyerték magukban a tévedésükért járó büntetést.”
Róm 1:26-27
Ezekből a versekből két fontos és kijózanító igazság derül ki:
- A homoszexuális vágy nem az, amit Isten eredetileg akart.
Ez nem azt jelenti, hogy a homoszexuális vágy az egyetlen dolog, amit Isten eredetileg nem akart. Minden vágyunkat eltorzította a bűn. De Pál mind a leszbikus, mind a férfi homoszexuális viselkedést “természetellenesnek” nevezi. Egyesek azt állítják, hogy ez arra utal, ami maguknak az embereknek “természetes” – heteroszexuális emberek homoszexuális tevékenységet folytatnak, és ezzel szembemennek a “természetes” orientációjukkal. E nézet szerint Pál nem minden homoszexuális viselkedést ítél el, hanem csak azt, ami az illető saját szexuális hajlamaival ellentétes.
De ezt a nézetet maga a szöveg nem támasztja alá. A “természetes” és a “természetellenes” szavak nem arra a szubjektív tapasztalatunkra utalnak, hogy mit érzünk természetesnek, hanem a dolgok meghatározott módjára a teremtésben. Az a természet, amellyel Pál szerint a homoszexuális viselkedés ellentétes, Isten ránk vonatkozó szándéka, amely a teremtésben nyilatkozik meg, és amelyet az egész Szentírás megismétel.
Pál utalása a leszbikusságra, valamint a férfi homoszexuális viselkedésre is alátámasztja azt a gondolatot, hogy minden homoszexuális tevékenységet elítél, és nem csak a római kultúrában előforduló férfi-fiú kapcsolatokat.
Pál nyelvezetének erőssége nem szabad, hogy azt gondoljuk, hogy a homoszexuális viselkedés a bűnös viselkedés legrosszabb vagy egyetlen formája. Lehet, hogy Pál azért emeli ki, mert ez egy különösen szemléletes példa, vagy mert a római olvasói számára különösen releváns volt, tekintettel a kulturális környezetükre. Akárhogy is, mindenképpen illusztrál valamit, ami mindannyiunkra igaz: ahogy elutasítjuk Istent, úgy találjuk magunkat vágyakozni arra, amire természetünk szerint nem vagyunk hivatottak. Még azok is, akik heteroszexuális szexre vágynak, úgy találják magukat, hogy ezt olyan módon teszik, amely nem felel meg teljesen a Teremtőnek a szexre vonatkozó tervének. Ebben a szakaszban nincs okunk arra, hogy a homoszexuális embereket bármilyen különleges elítélésnek vessük alá. Ugyanez a szakasz mindannyiunkat vádol. - Torz vágyaink annak jelei, hogy elfordultunk Istentől.
Pál azt írja, hogy az evangélium mellett “Isten haragja nyilatkozik ki a mennyből az emberek minden istentelensége és igazságtalansága ellen” (Róm 1,18). Bár egy napon eljön majd “a harag napja, amikor Isten igazságos ítélete kinyilatkoztatik” (Róm 2,5), Isten haragja a bűn ellen már ma is megnyilvánul. Isten haragját ebben látjuk: megadja nekünk, amit akarunk.
A Pál által leírt cserékre válaszul három olyan esetet látunk, amikor Isten átadja a társadalmaknak, hogy bűnös vágyaink roncsaiban éljenek. Ez az ő mai ítélete a bűn ellen. Mi egy nélküle való valóságot kérünk, ő pedig ízelítőt ad belőle.
Az “átadás” minden esetben a bűn felerősödését és az emberi viselkedés további összeomlását eredményezi. Isten átadja az emberiséget a tisztátalan vágyaknak és a becstelen testi magatartásnak (24. vers), valamint a “becstelen szenvedélyeknek” (26. vers). A természetes kapcsolatok természetellenesre cserélése a “megalázott elmének” való átadáshoz és “mindenféle igazságtalanság” virágzásához vezet, amelyet Pál a társadalomellenes magatartásformák hosszú felsorolásában fejt ki (28-31. vers). A bűn ítélethez vezet, de az ítélet további bűnhöz is vezet.
Ezeknek a bűnös cselekedeteknek a jelenléte arra emlékeztet, hogy olyan világban élünk, amely mindenféle módon szándékosan elfordult Istentől, és ezért Isten haragjának előízét tapasztalja, és udvarol annak végső kiáradásának az ítélet napján.
Fontos felismerni, hogy Pál itt nem egyéni, hanem társadalmi szempontból beszél. Azt írja le, ami a kultúra egészével történik, nem pedig egyes egyénekkel. Az azonos nemű vágy jelenléte egyesekben nem azt jelzi, hogy jobban elfordultunk volna Istentől, mint mások. De annak a jele, hogy az emberiség egésze megtette ezt. Nem ez az egyetlen jel, és mindenkiben kétségtelenül több jel van, mint egy vagy más. De ez annak a jele, hogy az emberi természet megváltozott ahhoz képest, amit Isten eredetileg akart.
1 Korinthus 6:9-10
‘Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem öröklik az Isten országát? Ne tévesszetek meg: sem a nemi erkölcstelenek, sem a bálványimádók, sem a házasságtörők, sem a homoszexualitást gyakorló férfiak, sem a tolvajok, sem a kapzsik, sem a részegesek, sem a részegesek, sem a szidalmazók, sem a csalók nem fogják örökölni az Isten országát.”
1 Korinthus 6:9-10
Ezekben a versekben Pál különböző típusú embereket ír le, akik (hacsak meg nem térnek) ki lesznek zárva Isten országából. Négy fajta kapcsolódik a szexuális bűnhöz, és ezek közül kettő kifejezetten a homoszexuális viselkedéshez. Az ESV az utóbbiakat “homoszexualitást gyakorló férfiak”-ként, míg az NIV “férfi prostituáltak és homoszexuális elkövetők”-ként fordítja.
A homoszexualitással kapcsolatos kifejezések közül az első a malakoi, ami szó szerint fordítva azt jelenti: ‘puhányok’. A klasszikus irodalomban pejoratív kifejezésként használhatták olyan férfiakra, akik nőiesek voltak, a fiatalabb, passzív partnerre egy pederasztikus (férfi-fiú) kapcsolatban, vagy a férfi prostituáltakra (innen az NIV fordítása). Az 1Kor 6-ban a malakoi a szexuális bűn általános formáit leíró felsorolásban szerepel, és a szövegkörnyezet azt sugallja, hogy Pál valószínűleg tág értelemben használja a homoszexuális közösülés passzív partnereire való utalásra.
A második kifejezés, amit Pál használ, az arsenokoitai. Ez a szó úgy jön létre, hogy a ‘férfi’ (arsen) szót hozzáadjuk a ‘közösülés’ (koites, szó szerint ‘ágy’) szóhoz. Ez a két szó szerepel a 3Mózes 18:22 és 20:13 görög fordításában, ami arra utal, hogy Pál erre a két szakaszra kapcsolódik vissza. (Pál éppen az 1Korinthus 5-ben teremtett már kapcsolatot a Leviticusszal, ahol a Leviticus 18:7-8-at visszhangzó nyelvezetet használva elítéli, hogy az egyház elfogadja, ha egy férfi az apja feleségével él együtt. Pál számára a Leviticus által tiltott szexuális bűnök továbbra is tilosak maradnak az újszövetségi keresztények számára). Az arsenokoitai tehát egy általános kifejezés a férfiak azonos nemű szexére. A malakoi-val való párosítása azt jelzi, hogy Pál a homoszexuális szex aktív és passzív partnereit egyaránt megszólítja.
Mit jelent mindez a homoszexualitás megértése szempontjából?
- A homoszexuális bűn súlyos. Az aktív, meg nem tért bűnösök – beleértve azokat is, akik aktívan részt vesznek azonos neműek kapcsolatában – nem jutnak be Isten országába. Pál arra int bennünket, hogy ne hagyjuk magunkat megtéveszteni ebben a kérdésben. Feltételezi, hogy lesznek olyanok, akik tagadják ezt a tanítást, és azzal érvelnek, hogy a homoszexuális viselkedés bizonyos formái elfogadhatóak Isten számára. Pál azonban világosan fogalmaz: a homoszexuális viselkedés az embereket a pusztulásba vezeti. Ez egy komoly kérdés.
- A homoszexuális bűn nem egyedülálló. Pál felsorolásában a szexuális bűn más formái is szerepelnek (a nemi erkölcstelenség és a házasságtörés), és a bűn nem szexuális formái is (például a részegség és a lopás). A homoszexuális bűn hihetetlenül súlyos, de a kapzsiság is az. Nem szabad azt sugallnunk, hogy a homoszexuális szex korunk bűne. Ha hűek akarunk lenni a Szentíráshoz, akkor a lopás, a kapzsiság, a részegség, a gyalázkodás és a mások becsapása ellen kell prédikálnunk, amelyek közül sokat a mi társadalmunkban is elbagatellizálnak, és amelyek szintén az igazságtalanokat jellemzik.
- A homoszexuális bűn nem elkerülhetetlen. Pál a 11. versben így folytatja: “És ilyenek voltak némelyek közületek. De megmosakodtatok, megszentelődtetek, megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és az Isten Lelke által” (1Kor 6,11).
A viselkedésnek ezek a formái nem illenek Jézus Krisztus egyházához, pontosan azért, mert mi már nem azok vagyunk. Nyilvánvaló, hogy a korintusiak közül néhányan aktív homoszexuálisok voltak. Valaha valóban ilyen módon éltek. De többé már nem. Megmosakodtak, megszentelődtek és megigazultak; bocsánatot nyertek, megtisztultak bűneiktől, és Isten számára elkülönültek. Új helyzetük és identitásuk van előtte.
Bármilyen mélyen beivódott is valakinek a viselkedésébe, a homoszexuális viselkedés nem elkerülhetetlen. Lehetséges, hogy valaki, aki gyakorló homoszexuális életmódot folytat, újjá legyen teremtve Isten által. A kísértések és az érzelmek megmaradhatnak. Az, hogy Pál arra figyelmezteti olvasóit, hogy ne térjenek vissza korábbi életmódjukhoz, arra utal, hogy még mindig van némi vágy erre. De Krisztusban már nem azok vagyunk, akik voltunk. Azoknak, akik kiléptek az aktív meleg életmódból, meg kell érteniük, hogyan lássák magukat. Ami akkoriban meghatározott minket, az most már nem határoz meg minket.”
1 Timóteus 1:8-10
Itt írja Pál:
“A törvény nem az igazaknak van megalkotva, hanem a törvényteleneknek és engedetleneknek, az istenteleneknek és bűnösöknek, a szentségteleneknek és istenteleneknek, az apjukat és anyjukat megütőknek, a gyilkosoknak, a szexuálisan erkölcsteleneknek, a homoszexualitást gyakorló férfiaknak, a rabszolgatartóknak, a hazugoknak, a hamis tanúzóknak és mindannak, ami az egészséges tanítással ellentétes.”
1 Tim. 1:9-10
Ismét az arsenokoitai kifejezést használja (az ESV úgy fordítja, hogy ‘férfiak, akik homoszexualitást gyakorolnak’, mint gyűjtőfogalmat a homoszexuális viselkedés minden formájára). Szintén az 1Korinthusbeliekhez hasonlóan az azonos neműek szexét más széleskörű bűnök között említi, a nem szexuális és a szexuális bűnök között egyaránt.
A viselkedés ezen formái azokat jellemzik, akik nem “igazak”, és akik számára a törvény azért adatott, hogy meggyőzzön a bűnről és a kegyelem szükségességéről. Mindezek a gyakorlatok ellentmondanak az “egészséges tanításnak” és az evangéliumnak. Nem felelnek meg annak az életnek, amelyet a keresztényeknek most élniük kell. Szembe mennek a Krisztusban kapott új identitásunkkal.”
Következtetés
Akísérletek, hogy ezeket a szövegeket bármi másként olvassuk, mint a homoszexuális viselkedés tilalmaként, végső soron nem működnek. Az egyes szövegek egyszerű olvasata a helyes. A Szentírás a homoszexuális gyakorlatot általában tiltja, nem pedig annak csak bizonyos megnyilvánulásait. Ha ennek ellenkezőjét próbáljuk bizonyítani, azzal magukat a szövegeket sértjük meg. Pedig ugyanezek a szövegek a homoszexualitást sok más magatartásforma mellett sorolják fel, amelyek szintén Isten akaratával ellentétesek. Éppen azok a szövegek, amelyekből kiderül, hogy a homoszexuális tevékenység bűn, világossá teszik, hogy nem egyedi bűn. Ez egy példa arra, ami mindannyiunkkal rossz.
A fenti szövegeket a Bibliában a szexualitásról szóló tágabb tanítás összefüggésében kell olvasni. Csak akkor érthetjük meg teljesen a homoszexualitásról szóló bibliai tanítás jóságát, ha értékeljük Isten tervét a házasságon belüli szexre, a közösség tervét, a nem szexuális intimitás biztosítását és a végső új teremtés reményét mindannyiunk számára.
További olvasmányok
Kevin DeYoung, What does the Bible really teach about homosexuality?