Egy bizonyos értelemben már rendelkezünk az isteni (vagy isteni) természet egy bizonyos mértékével, mivel “minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük a mennyei szülők szeretett lelki fia vagy lánya, és mint ilyen, mindegyiküknek isteni természete és rendeltetése van” (“The Family: A Proclamation to the World”, Ensign, Nov. 2010, 129).
Más értelemben azonban, mivel még nem váltunk teljesen a Mennyei Atyához hasonlóvá, az isteni természet olyasvalami, aminek “részeseivé kell válnunk”, ahogy Péter apostol mondta (2Péter 1:4). Az isteni természetet szembeállította a “világban lévő romlottsággal”, és azt mondta, hogy ebben az isteni természetben a Krisztus tanítványainak adott “rendkívül nagy és drága ígéretek” révén részesülünk. Ezek közé tartoznak a “békesség ígéretei ebben a világban, és az örök élet ígéretei az eljövendő világban” (D&C 59:23). Az engesztelés révén végül olyanok lehetünk, mint Mennyei Atyánk, ha megtartjuk szövetségeinket. Hozzá hasonlóbbá válni azt jelenti, hogy átvesszük az Ő természetét – az isteni természetet. Ehhez az isteni természethez bizonyos lelki tulajdonságok társulnak, amelyek megszerzéséért imádkozhatunk, és amelyek birtoklására törekedhetünk. Ezeket a Szentírásban mindenütt tanítják (lásd például a 2Péter 1:5-7-et).