A Példabeszédek szerint “Az Úr félelme a bölcsesség kezdete” (Péld 9:10; vö. Zsolt 111:10). A héber “félelem” szó (יראה; yirah) gyakori az izraeli Szentírásban, de az angol olvasó számára kérdéseket vet fel: Ez a mondás arra ösztönzi az embereket, hogy “féljenek” Istentől? Ha igen, hogyan vezet a félelem bölcsességhez? Mire gondoltak az ókori izraeliták, amikor a “félelemre” utaltak? A “félelem” különböző jelentése a Bibliában egy fontos tanulságot illusztrál: a szavaknak csak a szövegkörnyezetben van jelentésük. Ezért ahhoz, hogy egy adott szó jelentéséről meggyőződhessünk, az olvasónak a környező szövegkörnyezetet kell megnéznie. Néha a יראה (félelem) ijedtséget fejez ki; más kontextusokban a “félelem” tiszteletet, tiszteletet vagy akár megvalósulást jelent.
Amikor a Biblia olvasói egy héber szó jelentéséről kérdeznek, feltételezhetik, hogy létezik egyetlen és szemantikailag stabil válasz. A szavak definíciói azonban egyetlen nyelvben sem működnek ilyen egyszerűen; ehelyett ugyanannak a szónak a kontextustól függően két eltérő jelentése is lehet. Mondhatnánk például: “Az erkélyéről a kilátás a parkra nyílik”. Alternatívaként azt is megjegyezhetnénk: “Mindig elnézi a fontos részleteket”. Ezekben az esetekben a “felülnéz” különböző jelentéseket hordoz, amelyek a körülötte lévő szavaktól függnek. Ugyanez mondható el a héber ירא (yare; “félni”) szóról is.
A 23. zsoltár jól ismert példát kínál a ירא (yare) zsigeri rettegés értelmében, de a zsoltáros azt állítja, hogy Isten jelenléte megszünteti ezt a félelmet: “Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek (ירא; yare) semmi gonosztól, mert te velem vagy” (Zsolt 23,4). Ebben az esetben az ima a “halál árnyékának” (צלמות; tsalmavet) fenyegető fenyegetését írja le, de azt állítja, hogy az isteni közelség bizalmat szül a félelemmel szemben. A zsoltáros számos más szót is használhatott volna a “félelem” vagy “rettegés” kifejezésére, ahogyan például Isten teszi ezt a Noéval folytatott beszélgetésben az özönvíz után: “Félelem (מורא; mora’) és rettegés (חת; hat) lesz tőled a föld minden állatán és az ég minden madarán” (1Móz 9,2). Alternatívaként a zsoltár más szavakat is használhatott volna a félelemre, ahogy Mózes teszi ezt Isten ellenségeivel kapcsolatban: “Rémület (אימה; emah) és félelem (פחד; pahad) száll rájuk karod nagysága miatt” (2Móz 15,16). A héberben nincs egyetlen szó a “félelemre”, és a különböző kifejezéseknek többféle jelentésük lehet; ezért szükségünk van a szavak kontextusára ahhoz, hogy meghatározzuk a jelentésüket.
Visszatérve a Példabeszédekhez, az a gondolat, hogy az Istentől való “félelem” bölcsességhez vezet, a tanításra való fogékonysággal összefüggésben jelenik meg: “Adj a bölcsnek, és bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és hozzáad a tanuláshoz. Az Úr félelme (יראה; yirah) a bölcsesség kezdete, és a Szent ismerete (דעת; da’at) a megértés” (Péld 9:9-10). Itt a “félelem” szó párhuzamos a “tudás” szóval, ami azt mutatja, hogy a יראה (félelem) ebben a szövegkörnyezetben nem a félelemhez kapcsolódik; a “félelem” inkább “tudatosságot” vagy “felismerést” jelent. A Példabeszédek 9:10-ben az “Úr félelme” egy másik módja annak, hogy “Isten ismerete”. Valóban, amikor az Úr megjelenik az embereknek, Isten gyorsan azt mondja: “Ne félj” (על תירא; al tira’; pl. 1Móz 15:1; Jzs 6:23; vö. Lk 1:30). Ezekben az esetekben az Úr nem az isteni jelenlétre adott félelemmel teli válaszra buzdít, hanem a tisztelet, a tisztelet és a befogadókészség szellemére.
KEZDD EL A FELFEDEZŐ UTADAT