- Nyomtatás
Dió toxicitása
Tartalomjegyzék
- Bevezetés
- Egyéb problémák
- Növényi érzékenység
Bevezetés
A diófélék családjának (Juglandaceae) legtöbb tagja termel egy “juglon” nevű vegyi anyagot (5-hidroxi-…alfanaftokinon), amely a természetben e növények minden részében előfordul. A fekete dió, a pekándió, a hickory és a család többi tagja, köztük a Carya, Engelhardtia, Juglans, Platycarya és Pterocarya termelhet juglont.
A fekete dió és a mogyoró termeli a legnagyobb mennyiségű juglont, és mérgező reakciókat okozhat számos más növényfajjal, amelyek a környezetükben nőnek. Más juglontermelő fajok, köztük az angol dió, a pekándió, a kagylóhéj/szőrmés/bitternut hickory, olyan kis mennyiségű juglont termelnek, hogy más növényeknél ritkán figyelhető meg mérgező reakció. A kereskedelmi gyümölcsösökben vagy tájképekben használt angol dió és japán “szívdió” dió speciálisan megnevezett vagy számozott fajtáit gyakran őshonos fekete dió alanyra oltják.
Míg sok növény tolerálja a juglont és jól fejlődik a diófák közvetlen közelében, vannak bizonyos érzékeny növényfajok, amelyek növekedését a diófák befolyásolhatják. Megfigyelések és tapasztalatok alapján számos növényfajt a diófélék családjának tagjaival szemben “érzékeny” vagy “toleráns” kategóriába soroltak. Az “allelopátia” a növények közötti természetes kölcsönhatások leírására használt kifejezés, amikor az egyik növény olyan anyagot termel, amely hatással van egy másik növény növekedésére.
Kísérleti úton kimutatták, hogy a juglon légzésgátló, amely megfosztja az érzékeny növényeket az anyagcsere-tevékenységhez szükséges energiától. Az érintett növények nem tudják megfelelően kicserélni a szén-dioxidot és az oxigént. Az érintett paradicsomokban a kalluszszövet eltömíti a xilémaszöveteket, megakadályozva a víz felfelé irányuló mozgását a növényben.
A dió mérgezésének tünetei a növekedés elmaradásától a részleges vagy teljes hervadáson át az érintett növény elhalásáig terjednek. A mérgező reakció gyakran gyorsan következik be, ahol az érzékeny növények egy-két napon belül egészségesből elpusztulhatnak. Sok riadt kertész gyakran azt hiszi, hogy a hervadás oka gombás vagy bakteriális betegség. Ha a hervadás egyszer már elkezdődött, a hatás nem fordítható vissza. A mérgező tünetek súlyossága a juglonnal érintkező növényfajtól függően változhat.
A diógyökereket úgy lehet azonosítani, hogy meglehetősen vastag kéreggel rendelkeznek, amelynek belső fája a kéreg eltávolításakor gyorsan sötétsárgára színeződik. A vágott gyökérnek jellegzetes, csípős diószaga is van. A fekete dió bomló gyökereiből származó juglon több mint egy évig is megmaradhat a talajban a diófa eltávolítása után. A dió gyökerei 50-80 lábra is kiterjedhetnek az érett diófák külső lombkoronájától. Úgy tűnik, hogy a fiatal diófák hét-nyolc éves korukig nem okoznak mérgező reakciókat az érzékeny növényeknél.
A diófákról származó felszedett leveleket, gallyakat és héjakat egy évig komposztálni kell, hogy az összes juglon lebomlott, mielőtt a kertekbe szórják vagy mulcsként használják az érzékeny növények körül.
A kerteket a fekete dió- és mogyorófáktól távol kell elhelyezni az érzékeny növények károsodásának megelőzése érdekében. Ha a közvetlen közelség elkerülhetetlen (a szomszéd udvara), akkor a magasított kerti ágyások némi védelmet nyújthatnak a juglon mérgezésével szemben. Gondoskodni kell arról, hogy a diófa gyökerei a lehető legkisebbre csökkentsék vagy megakadályozzák, hogy felfelé nőjenek az emelt ágyásokba. Ha a kertet az építkezés során műanyaggal vagy szövetből készült gyomgátlóval látjuk el, megakadályozhatjuk, hogy a fák gyökerei belenőjenek az emelt ágyásokba.
A kiváló talajelvezetés szintén segít csökkenteni a toxicitási problémákat, még az érzékeny növényfajok esetében is. Jól lecsapolt talajban a mérgező reakciók csak akkor lépnek fel, ha a dió gyökerei közvetlenül érintkeznek az érzékeny fajok gyökereivel. Rossz vízelvezetésű talajban a gyökerek közötti közvetlen érintkezés nem szükséges a toxikus reakciók előidézéséhez, mivel a juglon a talajvízen keresztül mozog. Azt feltételezik, hogy a sekély gyökérzettel rendelkező növények jobban tolerálják a juglont, mint a mélyen gyökerező fajok. A sekély gyökérzetű fajok juglonnal szembeni toleranciája a talajvíz jobb elvezetésének is tulajdonítható a talaj felsőbb szintjein.
Egyéb problémák
A lovak és pónik akut laminitiszben, azaz lábgyulladásban szenvedhetnek, ha fekete diófaforgácsot vagy fűrészport használnak az istálló alomként. Akut laminitiszről és magas légzési arányról is beszámoltak lovak és pónik esetében, ahol az istállók és karámok túl közel vannak a diófához. A diófák pollenje allergiás reakciókat okozhat emberekben és lovakban.
A lehullott dió héja mérgező lehet a haszonállatokra, és halálos lehet a kutyákra, ha lenyelik a Penicillium penészgomba által termelt “Penitrim A” nevű mikotoxin miatt. Ezért a bomlás tüneteit mutató diófélék, mint például a héj barna vagy fekete rothadó megjelenése, toxint szivárogtathatnak a magokba, és emberi fogyasztásra nem alkalmasak.
Növényi érzékenység
A következő táblázatokban a juglonnal szemben toleráns és érzékeny növényfajok vannak felsorolva.
A juglonra toleráns növények
|
Közönséges név
|
Botanikai név
|
|
|---|---|---|
| Actinida, bower | Actinidia arguta | |
| Ajuga | Ajugia pyramidalis | |
| Alumroot | Heuchera sp. | |
| Anemone | Anemone apennia | |
| bab (lima, snap) | Phaseolus sp. | |
| Répa | Beta vulgaris | |
| Harangvirág | Uvalaria sp. | |
| Kékfű, Kentucky | Poa pratensis | |
| Égő bokor | Euonymus alatus | |
| Répa, vad | Daucus carota | |
| Catalpa, déli | Catalpa bignonioides | |
| Cédrus, keleti vörös | Juniperus virginiana | |
| Cseresznye, meggy | Prunus cerasus | |
| Cseresznye | Stellaria media | |
| Clematis | Clematis sp. | |
| Corn, csemege | Zea mays | |
| Kúszó Charlie (földi borostyán) | Glechoma hederacea | |
| Ciklámen | Cyclamen persicum | |
| Nárcisz | Narrcissus pseudonarcissus | |
| Százszorszép, shasta | Leucanthemum sp. | |
| Pitypang | Taraxacum officinale | |
| Daylily | Hemerocallis sp. | |
| Elm | Ulmus sp. | |
| Euonymus, szárnyas ‘Gaiety’; | Euonymus alatus ‘Gaiety’; | |
| Páfrány, karácsonyi | Polystichum sp. | |
| Páfrány, hölgy | Bulbinopsis bulbosa | |
| Fescue | Festuca sp. | |
| Forsythia | Forsythia sp. | |
| szőlő | Vitis sp. | |
| Fű, gyümölcsös | Dactylis glomerata | |
| Fű, vöröshere… | Agrostis gigantea | |
| Galagonya | Crataegus sp. | |
| Hemlock | Tsuga sp. | |
| Hemlock, mérgező | Conium maculatum | |
| Hickory | Carya sp. | |
| lonc | Lonicera sp. | |
| Hosta | Hosta sp. | |
| Hortenzia, vad | Hydrangea sp. | |
| Iris | Iris x germanica | |
| Jack-in-the-pulpit | Arissema triphyllum | |
| Juniperus sp. | ||
| Boróka, árkádia | Juniperus arcadia | |
| lila | Syringa sp. | |
| Liriope | Liriope sp. | |
| Sáska, fekete | Robinia pseudoacacia | |
| Juhar, legtöbb típus | Acer sp. | |
| Májusalma | Podophyllum emodi | |
| Májusfa | Thalictrum sp. | |
| Mock Orange | Philadelphus sp. | |
| Narcissus | Narcissus sp. | |
| Éjfű | Solanym aviculare | |
| Tölgy | Quercus sp. | |
| olajfa, őszi | Elaeagnus umbellata | |
| Hagyma | Allium cepa | |
| Struccpáfrány | Maltcuria struthiopteris | |
| Pachysandra | Pachysandra sp. | |
| Paszternák | Pastinaca sativa | |
| Pawpaw | Asimina sp. | |
| Periwinkle (mirtusz) | Vinca minor | |
| Persimmon | Diospyros virginiana | |
| Phlox | Phlox sp. | |
| Poison Ivy | Rhus radicans | |
| Primula | Primula vulgaris | |
| Quince | Pseudocydonia oblonga | |
| Raspberry, fekete | Rubus occidentalis | |
| Redbud | Cercis canadensis | |
| Rózsa, vad | Rosa sp. | |
| Salamon’;s Seal | Polygonatum odoratum | |
| Szója | Glycine max. | |
| Gyöngyvirág, kúszó | Veronica filiformis | |
| Platán | Platanus occidentalis | |
| Timothy | Phleum pratense | |
| Trillium | Trillium sp. | |
| Ibolya, kutyafogú (pisztrángliliom) | Erythronium americanum | |
| Viburnum | Viburnum sp. | |
| Virginia Creeper | Parthenocissus quinquefolia | |
| Dió | Juglans sp. | |
| Búza | Triticum sp. | |
| Fehér lóhere | Trifolium repens | |
| Wood Sorel, kúszó | Oxalis corniculata | |
| Zinnia | Zinnia elegans |
Növények. Juglonra érzékeny
|
Gyakornév
|
Botanikai név
|
|---|---|
| éger, fekete | Alnus sp. |
| Alfalfa | Medicago sativa |
| Alma/aranyalma | Malus sp. |
| Asparagus | Asparagus officinalis |
| Azálea | Rhododendron sp. |
| hársfa, amerikai | Tilia americana |
| nyírfa, fehér | Betula papyrifera |
| szeder | Rubus sp. |
| Áfonya | Vaccinium sp. |
| Káposzta | Brassica oleracea |
| Chrysanthemum | Chrysanthemum sp. |
| Cinquefoil | Potentilla fruticosa |
| Clover, crimson | Trifolium incanatum |
| Cotoneaster | Cotoneaster sp. |
| Crocus, őszi (Colchicum) | Colchicum autumnale |
| Padlizsán | Solanum melongena |
| Hackberry, cukor | Celtis laevigata |
| lonc, amur | Lonicera maackii |
| szamóca | Gaylussacia sp. |
| vörösfenyő, japán | Larix kaempferi |
| Lespedeza | Lespedeza striata |
| Magnolia, csészealj | Magnolia x soulangiana |
| Juhar, ezüst | Acer saccharinum |
| Hegyi babér | Kalmia latifolia |
| Bazsarózsa | Paeonia sp. |
| Bors | Capsicum annuum |
| Fenyő, skót | Pinus sylvestris |
| Fenyő, loblolly | Pinus taeda |
| fenyő, keleti fehér | Pinus strobus |
| fenyő, vörös | Pinus resinosa |
| Burgonya | Solanum tuberosum |
| Potentilla | Potentilla neuamanniana |
| Privet | Ligustrum vulgare |
| Rhododendron | Rhododendron |
| luc, Norvég | Picea abies |
| Dohány | Nicotiana tabacum |
| Paradicsom | Lycopersicon esculentum |
Kapcsolódó link
- A fekete dió toxicitása növényekre, Emberekre és lovakra, Ohio State University Factsheet