• Nyomtatás

Dió toxicitása

Tartalomjegyzék

  1. Bevezetés
  2. Egyéb problémák
  3. Növényi érzékenység

Bevezetés

A diófélék családjának (Juglandaceae) legtöbb tagja termel egy “juglon” nevű vegyi anyagot (5-hidroxi-…alfanaftokinon), amely a természetben e növények minden részében előfordul. A fekete dió, a pekándió, a hickory és a család többi tagja, köztük a Carya, Engelhardtia, Juglans, Platycarya és Pterocarya termelhet juglont.

A fekete dió és a mogyoró termeli a legnagyobb mennyiségű juglont, és mérgező reakciókat okozhat számos más növényfajjal, amelyek a környezetükben nőnek. Más juglontermelő fajok, köztük az angol dió, a pekándió, a kagylóhéj/szőrmés/bitternut hickory, olyan kis mennyiségű juglont termelnek, hogy más növényeknél ritkán figyelhető meg mérgező reakció. A kereskedelmi gyümölcsösökben vagy tájképekben használt angol dió és japán “szívdió” dió speciálisan megnevezett vagy számozott fajtáit gyakran őshonos fekete dió alanyra oltják.

Míg sok növény tolerálja a juglont és jól fejlődik a diófák közvetlen közelében, vannak bizonyos érzékeny növényfajok, amelyek növekedését a diófák befolyásolhatják. Megfigyelések és tapasztalatok alapján számos növényfajt a diófélék családjának tagjaival szemben “érzékeny” vagy “toleráns” kategóriába soroltak. Az “allelopátia” a növények közötti természetes kölcsönhatások leírására használt kifejezés, amikor az egyik növény olyan anyagot termel, amely hatással van egy másik növény növekedésére.

Kísérleti úton kimutatták, hogy a juglon légzésgátló, amely megfosztja az érzékeny növényeket az anyagcsere-tevékenységhez szükséges energiától. Az érintett növények nem tudják megfelelően kicserélni a szén-dioxidot és az oxigént. Az érintett paradicsomokban a kalluszszövet eltömíti a xilémaszöveteket, megakadályozva a víz felfelé irányuló mozgását a növényben.

A dió mérgezésének tünetei a növekedés elmaradásától a részleges vagy teljes hervadáson át az érintett növény elhalásáig terjednek. A mérgező reakció gyakran gyorsan következik be, ahol az érzékeny növények egy-két napon belül egészségesből elpusztulhatnak. Sok riadt kertész gyakran azt hiszi, hogy a hervadás oka gombás vagy bakteriális betegség. Ha a hervadás egyszer már elkezdődött, a hatás nem fordítható vissza. A mérgező tünetek súlyossága a juglonnal érintkező növényfajtól függően változhat.

A diógyökereket úgy lehet azonosítani, hogy meglehetősen vastag kéreggel rendelkeznek, amelynek belső fája a kéreg eltávolításakor gyorsan sötétsárgára színeződik. A vágott gyökérnek jellegzetes, csípős diószaga is van. A fekete dió bomló gyökereiből származó juglon több mint egy évig is megmaradhat a talajban a diófa eltávolítása után. A dió gyökerei 50-80 lábra is kiterjedhetnek az érett diófák külső lombkoronájától. Úgy tűnik, hogy a fiatal diófák hét-nyolc éves korukig nem okoznak mérgező reakciókat az érzékeny növényeknél.

A diófákról származó felszedett leveleket, gallyakat és héjakat egy évig komposztálni kell, hogy az összes juglon lebomlott, mielőtt a kertekbe szórják vagy mulcsként használják az érzékeny növények körül.

A kerteket a fekete dió- és mogyorófáktól távol kell elhelyezni az érzékeny növények károsodásának megelőzése érdekében. Ha a közvetlen közelség elkerülhetetlen (a szomszéd udvara), akkor a magasított kerti ágyások némi védelmet nyújthatnak a juglon mérgezésével szemben. Gondoskodni kell arról, hogy a diófa gyökerei a lehető legkisebbre csökkentsék vagy megakadályozzák, hogy felfelé nőjenek az emelt ágyásokba. Ha a kertet az építkezés során műanyaggal vagy szövetből készült gyomgátlóval látjuk el, megakadályozhatjuk, hogy a fák gyökerei belenőjenek az emelt ágyásokba.

A kiváló talajelvezetés szintén segít csökkenteni a toxicitási problémákat, még az érzékeny növényfajok esetében is. Jól lecsapolt talajban a mérgező reakciók csak akkor lépnek fel, ha a dió gyökerei közvetlenül érintkeznek az érzékeny fajok gyökereivel. Rossz vízelvezetésű talajban a gyökerek közötti közvetlen érintkezés nem szükséges a toxikus reakciók előidézéséhez, mivel a juglon a talajvízen keresztül mozog. Azt feltételezik, hogy a sekély gyökérzettel rendelkező növények jobban tolerálják a juglont, mint a mélyen gyökerező fajok. A sekély gyökérzetű fajok juglonnal szembeni toleranciája a talajvíz jobb elvezetésének is tulajdonítható a talaj felsőbb szintjein.

Egyéb problémák

A lovak és pónik akut laminitiszben, azaz lábgyulladásban szenvedhetnek, ha fekete diófaforgácsot vagy fűrészport használnak az istálló alomként. Akut laminitiszről és magas légzési arányról is beszámoltak lovak és pónik esetében, ahol az istállók és karámok túl közel vannak a diófához. A diófák pollenje allergiás reakciókat okozhat emberekben és lovakban.

A lehullott dió héja mérgező lehet a haszonállatokra, és halálos lehet a kutyákra, ha lenyelik a Penicillium penészgomba által termelt “Penitrim A” nevű mikotoxin miatt. Ezért a bomlás tüneteit mutató diófélék, mint például a héj barna vagy fekete rothadó megjelenése, toxint szivárogtathatnak a magokba, és emberi fogyasztásra nem alkalmasak.

Növényi érzékenység

A következő táblázatokban a juglonnal szemben toleráns és érzékeny növényfajok vannak felsorolva.

A juglonra toleráns növények

Közönséges név
Botanikai név
Actinida, bower Actinidia arguta
Ajuga Ajugia pyramidalis
Alumroot Heuchera sp.
Anemone Anemone apennia
bab (lima, snap) Phaseolus sp.
Répa Beta vulgaris
Harangvirág Uvalaria sp.
Kékfű, Kentucky Poa pratensis
Égő bokor Euonymus alatus
Répa, vad Daucus carota
Catalpa, déli Catalpa bignonioides
Cédrus, keleti vörös Juniperus virginiana
Cseresznye, meggy Prunus cerasus
Cseresznye Stellaria media
Clematis Clematis sp.
Corn, csemege Zea mays
Kúszó Charlie (földi borostyán) Glechoma hederacea
Ciklámen Cyclamen persicum
Nárcisz Narrcissus pseudonarcissus
Százszorszép, shasta Leucanthemum sp.
Pitypang Taraxacum officinale
Daylily Hemerocallis sp.
Elm Ulmus sp.
Euonymus, szárnyas ‘Gaiety’; Euonymus alatus ‘Gaiety’;
Páfrány, karácsonyi Polystichum sp.
Páfrány, hölgy Bulbinopsis bulbosa
Fescue Festuca sp.
Forsythia Forsythia sp.
szőlő Vitis sp.
Fű, gyümölcsös Dactylis glomerata
Fű, vöröshere… Agrostis gigantea
Galagonya Crataegus sp.
Hemlock Tsuga sp.
Hemlock, mérgező Conium maculatum
Hickory Carya sp.
lonc Lonicera sp.
Hosta Hosta sp.
Hortenzia, vad Hydrangea sp.
Iris Iris x germanica
Jack-in-the-pulpit Arissema triphyllum
Juniperus sp.
Boróka, árkádia Juniperus arcadia
lila Syringa sp.
Liriope Liriope sp.
Sáska, fekete Robinia pseudoacacia
Juhar, legtöbb típus Acer sp.
Májusalma Podophyllum emodi
Májusfa Thalictrum sp.
Mock Orange Philadelphus sp.
Narcissus Narcissus sp.
Éjfű Solanym aviculare
Tölgy Quercus sp.
olajfa, őszi Elaeagnus umbellata
Hagyma Allium cepa
Struccpáfrány Maltcuria struthiopteris
Pachysandra Pachysandra sp.
Paszternák Pastinaca sativa
Pawpaw Asimina sp.
Periwinkle (mirtusz) Vinca minor
Persimmon Diospyros virginiana
Phlox Phlox sp.
Poison Ivy Rhus radicans
Primula Primula vulgaris
Quince Pseudocydonia oblonga
Raspberry, fekete Rubus occidentalis
Redbud Cercis canadensis
Rózsa, vad Rosa sp.
Salamon’;s Seal Polygonatum odoratum
Szója Glycine max.
Gyöngyvirág, kúszó Veronica filiformis
Platán Platanus occidentalis
Timothy Phleum pratense
Trillium Trillium sp.
Ibolya, kutyafogú (pisztrángliliom) Erythronium americanum
Viburnum Viburnum sp.
Virginia Creeper Parthenocissus quinquefolia
Dió Juglans sp.
Búza Triticum sp.
Fehér lóhere Trifolium repens
Wood Sorel, kúszó Oxalis corniculata
Zinnia Zinnia elegans

Növények. Juglonra érzékeny

Gyakornév
Botanikai név
éger, fekete Alnus sp.
Alfalfa Medicago sativa
Alma/aranyalma Malus sp.
Asparagus Asparagus officinalis
Azálea Rhododendron sp.
hársfa, amerikai Tilia americana
nyírfa, fehér Betula papyrifera
szeder Rubus sp.
Áfonya Vaccinium sp.
Káposzta Brassica oleracea
Chrysanthemum Chrysanthemum sp.
Cinquefoil Potentilla fruticosa
Clover, crimson Trifolium incanatum
Cotoneaster Cotoneaster sp.
Crocus, őszi (Colchicum) Colchicum autumnale
Padlizsán Solanum melongena
Hackberry, cukor Celtis laevigata
lonc, amur Lonicera maackii
szamóca Gaylussacia sp.
vörösfenyő, japán Larix kaempferi
Lespedeza Lespedeza striata
Magnolia, csészealj Magnolia x soulangiana
Juhar, ezüst Acer saccharinum
Hegyi babér Kalmia latifolia
Bazsarózsa Paeonia sp.
Bors Capsicum annuum
Fenyő, skót Pinus sylvestris
Fenyő, loblolly Pinus taeda
fenyő, keleti fehér Pinus strobus
fenyő, vörös Pinus resinosa
Burgonya Solanum tuberosum
Potentilla Potentilla neuamanniana
Privet Ligustrum vulgare
Rhododendron Rhododendron
luc, Norvég Picea abies
Dohány Nicotiana tabacum
Paradicsom Lycopersicon esculentum

Kapcsolódó link

  • A fekete dió toxicitása növényekre, Emberekre és lovakra, Ohio State University Factsheet

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.