Dohányfüst egy koncerten. Szennyezés a sarki gyárból. Egy rutinszerű röntgenfelvételből származó sugárzás. Amikor a rák kockázatát növelő környezeti tényezőkről van szó, úgy tűnhet, hogy az expozíció elkerülése ugyanolyan lehetetlen, mint a belélegzett levegő elkerülése. A valóságban azonban több befolyásod van, mint gondolnád. A szakértők szerint csökkentheti a rák kockázatát egyszerűen azzal, ha stratégiai életmódbeli változtatásokat hajt végre, vagy tudatos intézkedéseket tesz az expozíció csökkentése érdekében. A környezeti kockázati tényezők az Egyesült Államokban előforduló összes rákos megbetegedés legalább kétharmadáért felelősek, ezért ha többet tudunk arról, hogy mire kell odafigyelnünk, és mit kell elkerülnünk, az sokat segíthet egészségünk védelmében.
A rák akkor alakul ki, amikor a sejt DNS-ében bekövetkező változások vagy mutációk miatt a sejt irányíthatatlanul növekszik. Néha a mutációkat a környezetben található vegyi és egyéb mérgező anyagok okozzák – amelyeket rákkeltő potenciáljuk miatt rákkeltő anyagoknak minősítenek. Bár az ilyen vegyi anyagok mérgezőek, nem mindig okoznak rákot. A betegség kialakulásának kockázata számos tényezőtől függ – többek között attól, hogy mennyi ideig és milyen gyakran van kitéve a sugárzásnak, a genetikai adottságaitól, az étrendjétől és az életmódjától, az általános egészségi állapotától, valamint az életkorától és a nemétől.
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) és az amerikai Nemzeti Toxikológiai Program (NTP) a rákkeltő anyagokat kategóriákba sorolja aszerint, hogy milyen valószínűséggel okoznak rákot. Míg a legtöbb ember azt gondolja, hogy a környezeti rákkockázatot szigorúan a külső toxinok, például a levegő- és vízszennyezés és az olyan vegyi anyagok, mint a radon jelentik, az IARC, az NTP és mások az életmódbeli tényezőket, például a táplálkozást és a dohányzást, valamint a természetes expozíciókat, például az ultraibolya fényt is beleszámítják. Az ismert környezeti kockázati tényezők közé tartoznak:
Dohány
A rák legjelentősebb környezeti kockázati tényezője a dohányzás, függetlenül attól, hogy olyan termékeket használnak-e, mint a cigaretta, a pipák, a szivarok, a rágódohány, a tubák vagy a párologtatás, vagy hogy passzív dohányzásnak vannak-e kitéve. Valójában a dohányzás felelős a tüdőrákos esetek 80-90 százalékáért, amely a második leggyakoribb rákos megbetegedés mind a férfiak, mind a nők körében.
A tüdőrák kockázatának csökkentése érdekében kerülje el teljesen a dohányzást – ne kezdje el a szokást, és ha már elkezdte, hagyja abba minél hamarabb, és kerülje a passzív dohányzást.
” Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy bármilyen dohányzás növeli a rák kialakulásának kockázatát.” – Jeffrey Hoag, MD, MS, FCCP – a CTCA orvosi tanszékének alelnöke
Alkohol
A kutatások szerint minél több alkoholt iszik valaki – különösen, ha rendszeresen és hosszú időn keresztül fogyasztja – annál nagyobb a rák kockázata. Például azoknál, akik naponta három és fél italt vagy annál többet isznak, két-háromszor nagyobb valószínűséggel alakul ki fej- és nyaki rák, mint azoknál, akik nem isznak. Az alkoholfogyasztást összefüggésbe hozták a máj-, a nyelőcső-, a vastagbél- és az emlőrákkal is.
Az alkohol a sejtek DNS-ének és fehérjéinek, valamint a szervezet tápanyaglebontó képességének károsításával és az ösztrogénszint növelésével növeli a rák kockázatát. Azoknál, akik alkoholt és dohányt is fogyasztanak, sokkal nagyobb a fej- és nyaki rák kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik csak alkoholt vagy csak dohányt fogyasztanak.
Elhízás
Az elhízás 13 ráktípussal, köztük a két leggyakoribbal – mell és prosztata – van összefüggésben, de az amerikaiaknak csak alig több mint a fele van tisztában azzal, hogy ez a rák kockázati tényezője. Tény, hogy a fizikai inaktivitás és az elhízás együttesen a leggyakoribb típusok közé tartozó vastagbél-, mell-, méh-, vese- és nyelőcsőrákok 25-30 százalékáért felelős. “Az elhízás napjainkban olyannyira fontossá vált az onkológia területén, hogy a megfelelő testsúly megtartása az egyik legfontosabb módja annak, hogy megvédjük magunkat a rák ellen” – mondja Dr. Anthony Perre, a Cancer Treatment Centers of America® (CTCA) járóbeteg-gyógyászati osztályának vezetője.
Az elhízással összefüggő rákos megbetegedések elkerülése érdekében a szakértők azt javasolják, hogy lehetőség szerint diéta és testmozgás segítségével, szükség esetén pedig viselkedési és diétás tanácsadás segítségével fogyjunk a túlsúlytól.
Ultraibolya sugárzás
A nap, a napfénylámpák vagy a szoláriumból származó ultraibolya (UV) sugárzás károsíthatja a sejtek DNS-ét, és melanomához vagy a bőrrák más formáihoz vezethet. A bőrrák a rák leggyakoribb formája, évente több mint 3,5 millió amerikait érint, és a melanoma okozza a legtöbb bőrrákos halálesetet. Előfordulása pedig egyre növekszik. Valójában, ha a melanoma aránya továbbra is ugyanilyen ütemben növekszik, 2030-ban 112 000 új esetet fognak diagnosztizálni a betegségből.
A kockázat csökkentése érdekében korlátozza az UV-sugárzásnak való kitettséget – mind a napból, mind a beltéri cserzésből -, és viseljen naptejet és védőruházatot, amikor a szabadban tartózkodik.
Azbeszt
Az azbeszt kőzetekben és talajban fordul elő, és gyakran megtalálható az épületek építőanyagaiban szigetelés céljából. Az ásványi rost növeli a tüdőrák, a mezotelióma, a gégerák és a petefészekrák kockázatát. A foglalkozási rákkockázatok legnagyobb százalékát az azbesztnek való kitettség teszi ki, és a legnagyobb a kockázat az olyan érintett munkavállalók körében, akik dohányoznak is. A Occupational Safety and Health Administration szabályozza az azbeszt szintjét a munkahelyeken, de mivel a rost jelen van a levegőben, a vízben és a talajban, az azbeszt elkerülése szinte lehetetlen. A legtöbb embernél, aki ki van téve a rostnak, nem alakul ki betegség, de minél nagyobb az expozíció, annál nagyobb a kockázat.
Ha otthonának átalakítását tervezi, ami az építőanyagokat megbolygathatja, vagy ha otthonában sérült anyagok vannak, például omladozó gipszkarton vagy szigetelés, megfontolhatja, hogy megbízzon valakit az azbeszttartalmú anyagok vizsgálatával. Ha otthona valóban tartalmaz azbesztet, az ellenőr ajánlásokat adhat Önnek a kijavításra vagy megelőzésre. És győződjön meg róla, hogy maszkot és egyéb védőfelszerelést visel, amikor saját maga végez átalakítási munkálatokat.
Vírusok
Egyes vírusok számos ráktípushoz kapcsolódnak. A humán papillomavírus (HPV) például szinte az összes méhnyakrákért felelős. A The Annals of Internal Medicine folyóiratban novemberben közzétett tanulmány azonban megállapította, hogy a HPV-vel összefüggő fej- és nyaki rákok a férfiaknál (7,8/100 000) még gyakoribbak, mint a HPV-vel összefüggő méhnyakrák a nőknél (7,4/100 000). A Centers for Disease Control and Prevention azt ajánlja, hogy a 11 és 12 éves fiúk és lányok hat hónap különbséggel két adag HPV-vakcinát kapjanak, a 15 és 26 év közötti fiatal férfiak és nők pedig három adagot.
A hepatitis B vagy hepatitis C vírus krónikus fertőzése a májrák leggyakoribb kockázati tényezője. Mindkét vírus fertőzött tűk megosztásával, védekezés nélküli szexszel és szüléssel terjed. A mononukleózist okozó Epstein-Barr-vírus is összefüggésbe hozható a limfóma egyes fajtáival. Jelenleg nincs védőoltás a hepatitis C vagy az Epstein-Barr vírus ellen, de létezik védőoltás a hepatitis B ellen.
Ionizáló sugárzás
Az ionizáló sugárzásról úgy gondolják, hogy az összes rákos megbetegedés körülbelül 1 százalékát okozza. A Föld légkörébe jutó kozmikus sugárzásból, a radon nevű radioaktív gázból – amely a természetben kis mennyiségben található meg a talajban – és bizonyos orvosi eljárásokból, például a röntgensugárzásból és a sugárterápiából származik. Amikor a rákkezelések növelik a későbbi rákos megbetegedések kockázatát, a döntéshozatali folyamat során gyakran mérlegelni kell a kockázatokat az előnyökkel szemben – mondja Dr. Glynis Vashi, a Chicago melletti kórházunk felvételi orvosa és főorvosa. “Évekig tart, amíg egy rák kialakul” – mondja. “Tehát azt tesszük, amit akkor kell tennünk, majd a lehető legtöbb megelőző lépést tesszük, hogy javítsuk annak esélyét, hogy a jövőben ne alakuljon ki újabb rák.”
Amint az orvostudomány tovább fejlődik, a tudósok további olyan környezeti anyagokat fedezhetnek fel, amelyeket kerülnünk kell, vagy legalábbis korlátozni a használatukat. Ma néhány lehetséges, de nem bizonyított kockázati tényező közé tartozik a vízben lévő fluorid, a távvezetékek és elektromos készülékek sugárzása, egyes hajfestékekben és kozmetikumokban lévő vegyi anyagok, az ólom, a hintőporban lévő ásványi talkum, a dízel kipufogógáz és az egyes műanyagokban lévő BPA vegyi anyag. “Azt tanácsolom, hogy most kerüljük vagy korlátozzuk még ezeket a nem bizonyított kockázati tényezőket is, különösen, ha ez nem befolyásolja az életminőségünket” – mondja Dr. Perre.
A környezeti kockázati tényezők jelentőségét a rákos megbetegedések arányának világszerte tapasztalható egyenlőtlenségei és az, hogy ezek az arányok hogyan ingadoznak, amikor az emberek helyről helyre költöznek. Például az Ázsiában élő embereknél általában alacsony a prosztata- és mellrák, és magas a gyomorrák aránya, de amikor kivándorolnak az Egyesült Államokba – ahol a prosztata- és mellrák gyakori -, a prosztata- és mellrák aránya idővel emelkedik.
Még akkor is, ha mindenki megtesz minden ismert óvintézkedést a rákkeltő anyagoknak való környezeti expozíció csökkentése érdekében, egyeseknél akkor is kialakulna a betegség – mert a környezeti kockázat csak egy része a rák történetének. Például lehet, hogy egy ember 30 évig dohányzik, és soha nem alakul ki tüdőrákja, míg egy másik, aki csak a főiskolán dohányzott, évekkel később kialakulhat a betegség. “Sokan azt hiszik, hogy ha ki vannak téve egy rákkeltő anyagnak, akkor rákosak lesznek” – mondja Dr. Vashi. “De mindig fel kell tenni a kérdést, hogy két azonos környezetben élő ember közül az egyiknél miért alakul ki rák, a másiknál pedig miért nem. Ilyenkor rájövünk, hogy a környezeten túl is van valami. Ez a környezet és a bennünk zajló folyamatok közötti kölcsönhatás.”
A környezet és a genetika közötti kapcsolat megismerése létfontosságú a rák kockázatának csökkentéséhez, mondja Dr. Vashi. “Ez oktatás, oktatás, oktatás” – mondja. “Minden orvosnak segítenie kell a betegének felismerni, hogy a helytelen táplálkozás, a túlzott alkoholfogyasztás és bizonyos gyógyszerek befolyásolhatják például a rákkeltő anyagokat lebontó kémiai szinteket a szervezetben. Elengedhetetlen, hogy segítsünk a pácienseinknek megtanulni, hogyan csökkenthetik a rák környezeti kockázatát”.” A kutatók ma azon dolgoznak, hogy azonosítsák a génváltozások és a környezeti expozíciók egyedi kombinációit, amelyek megmagyarázzák, hogy miért alakul ki az egyik embernél rák, a másiknál pedig miért nem.
A nap végén az embernek megvan a lehetősége arra, hogy csökkentse a környezetben lévő anyagoknak való esetleges kitettségét, mondja Dr. Hoag. “Azt hiszem, a tanulság, amit szeretnék közvetíteni, az, hogy sok minden lehet a környezetünkben, amit nem tudunk befolyásolni, de minél többet tudunk meg arról, hogy mi van ott, annál többet tudunk meg arról, hogy mit tudunk befolyásolni”.