Kérdés:
Válasz: “Mi volt Jézus üzenete az efezusi gyülekezetnek a Jelenések könyvében?”
Válasz: “Mi volt Jézus üzenete az efezusi gyülekezetnek a Jelenések könyvében? A Jelenések könyve 2. részével kezdődik egy rövid levélsorozat hét gyülekezethez, amelyek János apostol idejében Kis-Ázsiában (a mai Törökországban) léteztek. Mindegyik üzenet az egyes gyülekezetekre vonatkozó információkat tartalmaz, és ezekből az üzenetekből a mai életünkre is alkalmazható tanulságokat vonhatunk le. Az első levél az efezusi gyülekezethez szól. Efezus egy város volt Kis-Ázsia nyugati partvidékén, a Kajszter folyó torkolatának közelében. A város híres volt Diana (vagy Artemisz, ApCsel 19:27) templomáról, és a mediterrán világ minden tájáról zarándokok érkeztek Efézusba, hogy imádják az istennőt.
Az első dolog, amit az efézusi gyülekezetnek írt levélben meg kell jegyeznünk, hogy az üzenet az Úr Jézus Krisztustól származik: “Az efezusi gyülekezet angyalának . . .” (Jelenések 2:1). Ez nem János üzenete az efézusi hívőknek; ez az üzenet az Úrtól származik, attól, “aki jobb kezében tartja a hét csillagot, és a hét arany lámpatartó között jár”. A lámpatartók magukat a gyülekezeteket jelentik, akik fényként vannak elhelyezve a sötét világban; a csillagok a gyülekezetek pásztorai, akiket Isten kezében tart.”
Jézus megerősíti az efézusiak pozitív cselekedeteit: “Ismerem tetteiteket, szorgalmatok és kitartásotok. Tudom, hogy nem tűritek a gonosz embereket, hogy próbára tettétek azokat, akik apostolnak mondják magukat, de nem azok, és hamisnak találtátok őket. Ti kitartottatok és megpróbáltatásokat viseltetek el az én nevemért, és nem fáradtatok el” (Jelenések 2:2-3). Az efézusi gyülekezet keményen dolgozó, állhatatossággal teli hívők csoportja volt. Az is dicséretükre válik, hogy az igazság kapuőrei voltak, és nem kötöttek kompromisszumot a gonosztevőkkel, és türelmes kitartásról tettek tanúbizonyságot a nehézségek elviselésében.
Jézus azonban a hiányosságukat is megjegyzi: “Mégis ezt tartom ellenetek: Elhagytátok első szereteteteket” (Jelenések 2:4). Szorgalmasak voltak, de már nem volt bennük ugyanaz a szenvedély Krisztus iránt, mint amikor először hittek. Munkájukat már nem a szeretet motiválta.”
Jézus megtérésre szólította fel az efézusiakat: “Emlékezzetek meg a magasságról, ahonnan leestetek! Térjetek meg, és tegyétek azt, amit először tettetek” (Jel 2:5). Ebben az esetben a korrekció az volt, hogy emlékezzenek korábbi szeretetük magaslataira, tartsanak bűnbánatot (gondolják meg magukat a jelenlegi állapotukról), és térjenek vissza korábbi cselekedeteikhez. Itt volt az ideje a megújulásnak a gyülekezetben.”
Jézus figyelmezteti a gyülekezetét a közelgő ítéletre, ha nem térnek meg: “Eljövök hozzád, és leveszem a lámpatartódat a helyéről” (Jelenések 2:5b). Más szóval, büntetésük az efézusi gyülekezet feloszlatása vagy megsemmisülése lenne. A világosság Efézusban kialudna.”
Jézus egy másik ajánlást is hozzáfűz a tanbeli tisztasággal kapcsolatban: “Ez azonban a ti javatokra válik: Gyűlölitek a nikolaiták szokásait, amelyeket én is gyűlölök” (Jelenések 2:6). A nikolaitákról és tanításukról nem sokat tudunk, csak annyit, hogy eretnekek voltak. Irenaeus, egy korai egyházatya Lyonban (a mai Franciaországban) azt írta, hogy a nikolaiták a paráznaságot és a bálványoknak feláldozott ételek fogyasztásával kapcsolatos kompromisszumos álláspontot hirdették, és sokakat féktelen, testi életmódra vezettek.”
Jézus ezután áldást ígér azoknak, akik hallgatnak az igére: “Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak megadom a jogot, hogy egyék az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van” (Jelenések 2:7). Az “élet fája” és az “Isten paradicsoma” az új égre és az új földre utal, amelyekről a Jelenések 21-22-ben lesz szó. Azok, akik győzedelmeskednek, vagyis a “győztesek” egyszerűen hívők (1János 5:4-5). Az efézusi hívők az Úrral való örökkévalóság jövőbeli dicsőségét várhatták.
Az efézusi gyülekezethez hasonlóan mi is könnyen áldozatul eshetünk a vallás rideg, mechanikus betartásának. Az efézusiakhoz hasonlóan sokan hajlamosak kizárólag a tanbeli tisztaságra és a kemény munkára összpontosítani, kizárva a Krisztus iránti valódi szeretetet. Amint ez a levél is mutatja, az igazság iránti buzgalom vagy az erkölcsi helytállás semmilyen mértékben nem helyettesítheti a Jézus iránti szeretettel teli szívet (lásd János 14:21, 23; 1 Korinthus 16:22).