Mi az orvostudomány? Minden múltbeli és jelenlegi társadalomban felismerjük. Az orvostudomány természete azonban helyenként és koronként olyan nagymértékben különbözik, hogy nehéz egységes választ adni rá. Mi az tehát, amit közösnek látunk a hagyományos gyógyító csontdobálása és a kardiológus metszései között?

Az egyik válasz, amely gyakran implicitnek tűnik abban, amit az orvostudományról mondunk és gondolunk, a gyógyító tézis: az orvostudomány célja a betegek gyógyítása. A betegek gyógyítása az alapvető orvosi kompetencia, amelynek gyakorlása az orvostudomány fő tevékenysége.

De ha a gyógyító tézis igaz, akkor a legtöbb orvostudomány a történelem során – és a mai orvostudomány nagy része is – egyáltalán nem orvostudomány. Az orvostudomány nagy része hatástalan volt és ma is az, vagy legjobb esetben is csak részben hatékony. A gyógyító tézis elutasító hozzáálláshoz vezet a múltbeli erőfeszítésekkel szemben, amelyekre minden jelenlegi orvostudomány épül, valamint ahhoz, hogy nem segíti elő a hagyományok közötti jövedelmező együttműködést.

A második gondolat egy, az orvostudományra vonatkozó kérdező tézis: bár az orvostudomány célja a gyógyítás, az alaptevékenysége valami egészen más. Ezt a tézist vizsgálom legújabb cikkemben.

Ez a “valami” az egészség és a betegség természetének és okainak kutatásával kapcsolatos. A gondolat az, hogy nem feltétlenül várjuk el, hogy valaki képes legyen meggyógyítani minket. Akkor fogadjuk el, hogy orvosi szakértő, ha bizonyítani tudja, hogy érti a betegségünket, gyakran pontos prognózis felállításával. Lehet, hogy nem lesz teljes megértésük, de valahogyan részt kell venniük az egészség és a betegség természetének és okainak kutatásának nagyobb projektjében.”

A kutatás tézise olyan módot kínál az orvostudomány történetének megértésére, amely többé teszi azt, mint a kuruzslás és a hiszékenység történetét. Módot ad arra is, hogy megértsük azokat az orvosi hagyományokat, amelyek a Nyugaton kívül, vagy a Nyugaton belül a főáramlattal szembeszegülve gyakoroltak. Felajánlhatnak, vagy legalábbis részt vehetnek a megszerzés projektjében; egy olyan fajta megértésben, amelyre a nyugati orvoslás nem képes.

A gyógyászat vizsgálati modellje megteremti az alapot az orvosi hagyományok közötti gyümölcsöző és tiszteletteljes vitákhoz, amelyek nem süllyednek tarthatatlan relativizmusba arról, hogy mi működik.

A megértés felé

A gyógyító tézis egy olyan nehézséggel szembesül, amelyet véleményem szerint nem tud leküzdeni.

Egy tevékenységet nem csak a célja alapján határozunk meg, hacsak nem rendelkezik legalább némi sikerrel ebben a tekintetben. Egy kovácsot nem definiálhatunk úgy, mint aki patkókat készít, ha egyszerűen csak forró fémdarabokat dobál az üllőjére, és találomra kalapálja őket – időnként valami patkószerűt, de gyakrabban egy rendetlenséget produkálva.

Mégis, ha történelmi távlatból nézzük, valami ilyesmi igaz volt az orvostudományra a történelme nagy részében, mielőtt komoly gyógyító arzenált fejlesztett volna ki. Roy Porter orvostörténész megjegyezte, hogy

az orvostudomány kiemelkedő szerepe csak kis részben abban rejlett, hogy képes volt meggyógyítani a betegeket. Ez mindig is így volt, és ma is így van.

Mi lehet tehát az orvostudomány üzleti tevékenysége – az a dolog, amelyben elismerjük a szakértelmet, még akkor is, ha elfogadjuk, hogy nincs gyógyítás?

Ez az a pont, ahol a vizsgálati modell belép a képbe. Azt javaslom, hogy az orvoslás üzleti tevékenysége az egészség és a betegség természetének és okainak megértése a gyógyítás érdekében.

Az érvelés lényege egyszerű: miben lehetnek jók az orvosok, ami a gyógyítás céljával kapcsolatos anélkül, hogy elérnék azt? A legvalószínűbb jelölt a megértés. A megértés olyasvalami, amit megfelelő gyógyítási siker nélkül is megszerezhetünk.

Az ellenvetések kezelése

A gyógyító tézishez hasonlóan a vizsgálódási modellel szemben is számos ellenvetés van. Először is nyilvánvaló, hogy sok orvos vagy nem érti (teljesen) azt, amit kezel, vagy ha érti is, nem kommunikálja (sikeresen) ezt a megértést a beteggel. Ki érti meg tehát? Milyen értelemben jelenti az orvos kompetenciája a megértést?

A válasz az, hogy a megértés nem bináris. Lehet valamit részben megérteni. Lehetsz egy úton a jobb megértés felé, ha rákérdezel. Innen az orvoslás kérdezési modellje. Az elképzelés nem az, hogy az orvostudomány egy válaszokkal teli zsák, hanem inkább az, hogy egy folyamatos erőfeszítés a válaszok megtalálására.

A másik ellenvetés az, hogy az úgynevezett megértés gyakran kamu, és hogy az orvostudomány e tekintetben ugyanolyan sikertelen, mint a gyógyításban. Ez nem veszi figyelembe a történelmi feljegyzést, amely – legalábbis a nyugati orvoslás esetében – pontosan a gyógyítási siker nélküli megértés esete.

És ahogyan a hamis tudományos elméletek hozzájárultak a tudományos megértés fejlődéséhez, úgy a hamis orvosi elméletek is megalapozták azt, amit ma elfogadunk.

A gyógyászat ősi és összetett társadalmi jelenség, amelyet különbözőképpen tekintettek művészetnek, tudománynak és boszorkányságnak. Ezeknek a látásmódoknak közös célja a betegségek gyógyítása. De túlságosan durva lenne az orvostudományt csak a gyógyítás üzletének gondolni, hiszen ebben az esetben kevés orvos lenne a szakmában.

Az orvostudomány megkülönböztető jegye, hogy az egészség és a betegség természetének és okainak bizonyos fokú megértése révén próbál gyógyítani: röviden: kutatással. Az orvostudománynak ez a felfogása sokkal egészségesebb párbeszédet tesz lehetővé a különböző hagyományok hívei között, és lehetővé teszi a nem védekező szemléletet azokon a területeken, ahol továbbra is szomorú hiányosságaink vannak a gyógyító képességek terén.

Ez a cikk egy szerkesztett, rövidített változata annak a cikknek, amely először a Canadian Medical Association Journalban jelent meg “The inquiry model of medicine” címmel, és amelyet egy podcast kísér, amely elérhető a cikk oldalán és itt is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.