Képzeld el, hogy a kezedben van az élet titka, a válasz az élet minden kérdésére – és a legjobb hír? Ezt a titkot újra és újra kiöntheted, és csak egyre nagyobb és jobb lesz, nemcsak neked, hanem mindenki másnak is. Jó hírek: Keresztényként valóban rendelkezünk ezzel a “titokkal”, csakhogy ez egyáltalán nem titok, hanem egy igazság, amelyet arra szántak, hogy megosszuk.
Az igazság – Jézus jó híre – megosztását evangelizációnak nevezzük.
Mit jelent az evangelizáció szó?
Az evangelizáció az evangélium, a mi üdvösségünk hirdetését, bejelentését vagy más módon való közlését jelenti. Azt az üzenetet közvetíti, hogy Jézus Krisztus nemcsak Isten Fia, hanem életét is áldozatul adta bűneinkért. Ezzel biztosította az örök életet mindenkinek, aki hisz.
Amint a János 3:16-ban olvashatjuk: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. És ismét, ahogy Jézus mondja nekünk a János 14:6-ban: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem megy az Atyához, csakis énáltalam”. Ezt a jó hírt elfogadni, majd másoknak is elmondani, hogy ők is megtudják, ez az evangelizáció definíciója.
Honnan származik az evangelizáció szó?
Az evangelizáció a görög euaggelion – jó üzenet vagy evangélium – és euaggelizo – hirdetni, hirdetni, hozni vagy hirdetni ezt a jó hírt – szavakból ered. Figyeljük meg a szóba rejtett “angyal” szót – az angyal egy hírnök. Azok, akik az evangelizációt gyakorolják, valóban üzenetet közvetítenek: Egy rendkívül jó hírt, amely életadó és átalakító, örökkévaló következményekkel.”
Míg az “evangelizáció” szót nem sokszor említik a Bibliában, a témája átszövi az Újszövetséget. Mind a négy evangélium – Máté, Márk, Lukács és János – az evangelizációban gyökerezik, és a tudósok gyakran “evangélistákként” emlegetik az írókat.”
Mert Jézusnak volt egy üzenete, amelyért mindannyiunkért jött a földre, hogy átadja, tanítsa, meghaljon és feltámadjon. És nekünk az a feladatunk, hogy átadjuk ezt az üzenetet, mind Jézus, mind minden más apostol által, nem titkoltan.”
Mi az evangelizáció és mi a célja?
Az evangelizáció, vagyis az evangélium terjesztése fontos Jézus számára. Ahogy a Biblia mondja, Jézus azért jött, hogy mi éljünk. Jézus azt akarja, hogy mindenki megismerje ezt az igazságot, hogy ők is részesei lehessenek Isten szent országának. Az evangelizálásra vonatkozó utasításai az egész Szentíráson végigvonulnak.
A Máté 28:19-20-ban Jézus ezt mondja nekünk: “Ezért menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelve őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítva őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit parancsoltam nektek. Én pedig bizony veletek vagyok mindenkor, a világ végezetéig”. Ezt az örömhírt kell terjesztenünk mindenfelé – a világ végéig -, biztosítva, hogy Ő mindig velünk van.
Jézus más versekben nagyjából ugyanezt mondja: Máté 9:37-38, Máté 10:7-14, Máté 12:30, Lukács 19:10 és Lukács 12:8, hogy csak néhányat említsünk. A Márk 16:15-ben Jézus azt mondja, hogy hirdessük az evangéliumot “az egész teremtésnek”. A cél az, hogy mások is megismerjék, és higgyenek – és ebben a hitben örök életet is kapjanak.”
Ahogyan Jézus mondja tanítványainak a János 5:24-ben: “Bizony mondom nektek: Aki hallja az én igémet, és hisz annak, aki elküldött engem, annak örök élete van, és nem ítélik el, hanem átment a halálból az életre”. Ez egy mindenki számára elérhető ajándék.”
Mit mond a Biblia az evangelizációról?
Amellett, hogy Jézus saját szavaival beszélt az evangelizáció fontosságáról, apostolai is sok hasonlót mondtak – és tettek -. Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy Krisztus feltámadása után az apostolok megteltek Szentlélekkel, és szétszóródtak az egész országban, hirdetve az igét (ApCsel 8:4-25).
A Római levélben Pál apostol időt tölt azzal, hogy az evangelizáció égető szükségességéről tanítja az ősegyházat, hogy mindenki üdvözülhessen. Ahogy Pál kérdezi: “Hogyan hívhatják hát azt, akiben nem hisznek? És hogyan hihetnek abban, akiről nem hallottak? És hogyan hallhatnának anélkül, hogy valaki prédikálna nekik?” (Róma 10:14).”
Az üzenetet el kell küldeni és át kell adni ahhoz, hogy befogadják, írja Pál – nem számít, milyen áron és kockázatot vállalva. Péter apostol arra buzdít bennünket, hogy “legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek, aki kérdez titeket, választ adjatok arra, hogy miért van reménységetek” (1Péter 3:15).
Az evangelizációra is találunk példákat az Újszövetségben, különösen az Apostolok Cselekedeteiben. Az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében például arról olvashatunk, hogy Péter, Szentlélekkel eltelve, bátran prédikált a tömegnek, és körülbelül 3000 ember hitt és megkeresztelkedett (ApCsel 2:41).
Az Apostolok Cselekedetei 8. fejezetében a Szentlélek arra indította Fülöpöt, hogy közelítsen meg egy fontos etiópiai hivatalnokot, aki szekerén dél felé lovagolt egy sivatagi úton Gáza felé. Fülöp engedelmeskedett, és amikor meghallotta, hogy a tisztviselő Ézsaiás könyvét olvassa, ezt felhasználta arra, hogy beszélgetést kezdeményezzen, ami végül oda vezetett, hogy megosztotta az örömhírt a férfival – aki hitt és megkeresztelkedett (ApCsel 8:26-40).
Az ApCsel-ben szerepel az a történet is, amikor Pál és Szilász egy heves földrengés után megosztotta az evangéliumot a börtönőrrel. A börtönőr hitt, “ő és egész háza népe” (ApCsel 16:34), Pál és Silás pedig mindannyiukat megkeresztelte.
Minden kereszténynek evangelizálnia kell?
Jézus egyértelmű volt az utasításaiban: Szeressük Istent, szeressünk másokat, bánjuk meg bűneinket, higgyünk benne, és terjesszük ezt az örömhírt az egész országban. Isten üdvösségének soha nem volt célja, hogy titokban maradjon. Jézus ezreknek prédikált az Atya nevében, figyelmeztetve, tanítva és gyógyítva őket. Aztán önként halt meg egy nagyon nyilvános, gyötrelmes, megalázó halált a kereszten, bűnözőkkel szegélyezve, áldozatként.
Ahogyan a kereszten mondotta egyik utolsó szavában: “Vége van” (János 19:30), ami abban az időben gyakori kifejezés volt egy adósság kifizetésére utalva. Ezekkel a szavakkal Jézus lényegében azt mondta, hogy halálával törölték, vagyis “bevégezték” a mi bűnös adósságunkat. Megváltott bennünket.
A feltámadása után, de még a mennybemenetele előtt Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy “szószólót” küld a segítségükre. Ez a szószóló, a Szentlélek, segíteni fogja őket megbízatásuk teljesítésében.
Mint Jézus közvetlenül mennybemenetele előtt mondta: “Erőt kaptok majd, amikor a Szentlélek leszáll rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, és a föld végső határáig” (ApCsel 1:8).
Ez nem javaslat volt, hanem parancs: Ti lesztek az én tanúim. Ti fogjátok terjeszteni az üzenetemet. Elmondjátok majd másoknak, hogy ők is élhessenek.”
Hogyan evangelizáljunk jól különböző helyzetekben
Az evangelizációnak számos megközelítése vagy módszere van, ugyanolyan változatos, mint a kommunikáció bármely más formája. De a Biblia azt mondja, hogy mi vagyunk az edény: A Szentlélek ereje által képesek vagyunk arra, hogy Jézus Krisztus üzenetét hibátlanul közvetítsük.
Ne feledjük, hogy nem a szavak az egyetlen módja annak, hogy megosszuk az örömhírt. Egy bizonyos ponton úgy kell elmondanod valakinek az evangéliumot, hogy az illető megértse és igazságként elfogadja. De gyakran a tetteid jelenthetnek nyitást, amikor olyan emberekről van szó, akik hajthatatlanul ellenzik a hitedet – például egy ateista, valaki, aki nem hisz Istenben -, vagy valaki, aki olyan életmódot folytat, amely szöges ellentétben áll Isten útjaival. Ezekben az esetekben a szolgáló evangelizáció – mint például az élelmezési, gyógyító vagy katasztrófaelhárítási szolgálatok – bevezető lehet.”
A Szentírás arra ösztönöz minket, hogy emlékezzünk arra, hogy amikor hiszünk és Krisztus követői közé számítunk, fontos, hogy jól képviseljük a hitünket. Jézus arra emlékeztet bennünket, hogy “világítsátok meg a ti világosságotokat” mások előtt, hogy lássák jó cselekedeteinket, és Isten megdicsőülhessen általunk (Máté 5:16). Pál apostol a 2Korinthus 5:20-ban azt mondja, hogy “Krisztus követei vagyunk, mintha Isten rajtunk keresztül tenné meg a kérését.”
Ezenkívül kedvesnek kell lennünk az emberekhez, hogy megnyerjük őket a hitnek, és bölcsen kell megragadnunk a jó alkalmakat az evangélium megosztására. Pál azt mondja, hogy “viselkedjetek bölcsen a kívülállókkal szemben; használjatok ki minden alkalmat. Beszédetek legyen mindig kegyelemmel teljes, sóval fűszerezve, hogy tudjátok, hogyan kell mindenkinek válaszolni” (Kolossé 4:5-6).
Pál fiatal tanítványához, Timóteushoz írt levelében így buzdít: “Az Úr szolgája pedig ne legyen veszekedős, hanem legyen mindenkihez kedves, tanítani tudó, ne neheztelő. Az ellenfeleket szelíden kell oktatni, abban a reményben, hogy Isten megtérést ad nekik, amely az igazság megismerésére vezeti őket, és hogy észhez térnek, és megmenekülnek az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy az ő akaratát teljesítsék.” (2Timóteus 2:24-26)
Ezeken kívül meg kell gyökereznünk Isten igéjében, hitünkben és a kapott isteni tanításban (2Timóteus 3:14-16). Ez nemcsak a kísértések idején segít nekünk, hanem abban is, hogy emlékezzünk a Lélekre, és beteljesedjünk vele, hogy bármelyik pillanatban felhasználhasson minket.
Végezetül, bátornak és magabiztosnak kell lennünk a hitünkben. A bizalmunk ragályos, akárcsak a Szentlélek. Az Apostolok Cselekedetei 4:13-ban a vezetők megdöbbentek Péter és János merészségén és tanúságtételén, és kétségkívül tudták, hogy az apostolok “Jézussal voltak.”
Ez a merészség segítette a gyülekezet robbanását, mivel egyre több és több hívő, akiket vonzott ez a buzgalom, szintén hittek, és maguk is erőteljesen beteltek a Szentlélekkel. A hívők imádkozni kezdtek a bátorságért (ApCsel 4:29-30); tudták, hogy ez működik.
Más bibliai igeversek az evangelizáció fontosságáról
A fentieken kívül itt van még néhány vers arról, hogy miért fontos az evangelizáció:
A hit tehát az üzenet hallásából ered, az üzenetet pedig a Krisztusról szóló szó által halljuk (Róma 10:17).
Mert amikor az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetek, mert kénytelen vagyok prédikálni. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! (1Korinthus 9:16).
Mindazoknak azonban, akik befogadták őt, azoknak, akik hittek az ő nevében, megadta a jogot, hogy Isten gyermekeivé legyenek (János 1:12).
“Ez az én Atyám dicsőségére van, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, megmutatva, hogy az én tanítványaim vagytok” (János 15:8).
Fotóhitel: ©Sparrowstock
Jessica Brodie díjnyertes keresztény regényíró, újságíró, szerkesztő, blogger és írótanár, aki 2018-ban elnyerte az American Christian Fiction Writers Genesis Award díját Az emlékkert című regényéért. Emellett a Dél-Karolinai Egyesült Metodista Advocate, a metodizmus legrégebbi újságjának szerkesztője. Tudjon meg többet a szépirodalmi munkásságáról, és olvassa hitblogját a jessicabrodie.com oldalon. Heti YouTube-áhítata is van. A Facebookon, a Twitteren és más oldalakon is kapcsolatba léphet vele. Egy ingyenes e-bookot is készített, A God-Centered Life: 10 Faith-Based Practices When You’re Feeling Anxious, Grumpy, or Stressed.
Ez a cikk a Keresztény kifejezések katalógusunk része, amely a keresztény teológia és történelem szavait és kifejezéseit vizsgálja. Íme néhány legnépszerűbb, keresztény kifejezéseket tárgyaló cikkünk, amelyek segítik a tudás és a hit útján:
Az Isten teljes fegyverzete
A “Selah” jelentése
Mi az “ágyas”?
Az alázat keresztény jelentése
Kik a pogányok? Bibliai jelentése
Mi a paráznaság?
A Shekinah dicsőség jelentése
A különbség a kegyelem és az irgalom között