Mi az elterelés? Psychology Explains This Defense Mechanism

By: Samantha Dewitt

Frissítve 2020. július 15

Egészségügyi felülvizsgálat: Aaron Horn

Találod magad azon, hogy megpróbálod elrejteni a hibákat, amiket elkövetsz, vagy megpróbálod másra hárítani a felelősséget azokért a dolgokért, amiket csinálsz? Talán azon kapod magad, hogy ezt azért teszed, hogy megvédd magad, vagy hogy valaki mást irányíts. Lehet, hogy jobbnak akarsz tűnni, mint amilyen vagy, ami nárcisztikus vonásnak tekinthető, de lehet, hogy egyszerűen egy olyan megküzdési stratégia, amit idővel megtanultál vagy kifejlesztettél. Vagy talán ismersz valakit, akinek látszólag nem okoz gondot, hogy szorongást vagy bűntudatot helyezzen rád. Úgy tűnik, hogy csak a tagadást, tagadást, tagadást gyakorolják, ahelyett, hogy bármilyen felelősséget vállalnának. Számos oka van annak, hogy az embereknél kialakul a hárítás szokása, de nézzük meg közelebbről, hogy pontosan mi is ez, és mit is jelent.

A weboldal tulajdonosa és üzemeltetője a BetterHelp, amely a platformmal kapcsolatos valamennyi díjat megkapja.

Forrás: .com

Mi az elterelés?

Az elterelés általában azt jelenti, hogy valamit másra hárítasz, hogy megpróbáld elterelni a figyelmet magadról. Ez egy pszichológiai védekezés, amelyben a felelősséget másokra hárítod. Amikor fiatalabb voltál, lehet, hogy úgy hárítottad el a felelősséget egy negatív tevékenységért, hogy egy másik negatív tevékenységre mutattál rá, amit a testvéred csinált. Ezzel el akarod kerülni, hogy a negatív következményekkel foglalkozz. Ez a viselkedés azonban hosszú távú lehet, és pszichológiai védekezési mechanizmussá válhat. Ahogy idősebb lettél, lehet, hogy megpróbáltad egy rossz jelentésért egy másik munkatársadra hárítani a felelősséget. Lehet, hogy megpróbáltál kibújni a rossz színben való feltüntetés alól azzal, hogy azt próbáltad mondani, hogy valaki más tette. Mindezek a dolgok a hárítás példái.

Mikor a gyerekek elkezdik adaptálni a hárítás védekezési mechanizmust

A hárítás lehet valami, amit gyerekként tanulsz meg, és idővel internalizálódik. Ez származhat az elfojtásból. Az elfojtás, vagy az elfojtott emlékekről úgy gondolják, hogy a hárítás egyik oka. Ha láttad, hogy egy szülőd magadra vagy más családtagokra hárítja a viselkedését, és ezután gyakorolod a hárítást, akkor ez regresszióból eredhet. A regresszió az, amikor valaki megreked éretlen gondolkodási mintákban. Sigmund Freud, a freudi pszichológia megalkotója szerint ez egy olyan védekezési mechanizmus, amelyben visszalépsz korábbi fejlődési szakaszokba. Ez a reakció egészségtelen pszichológiai viselkedéshez vezet, amely érzelmileg megbánthat másokat. Bár lehet, hogy nem térsz vissza az orális szakaszba, a Healthline szerint megrekedhetsz a többi pszichoszexuális fejlődési szakasz valamelyikében.

A visszahatás lehet valami, amit később veszel fel az életed során. Lehet, hogy általában nem szoktad hárítani a felelősséget, de idegesnek találtad magad egy bizonyos helyzet miatt, és nem akartad, hogy valaki haragudjon rád. Számos különböző oka lehet annak, hogy (öntudatlanul vagy tudatosan) hárítasz. Nem számít, miért teszed (amiről egy perc múlva beszélünk), fontos, hogy hagyd abba a hárítást, és kezdd el vállalni a hibáidért a felelősséget.

Mi a kivetítés?

A hárítást általában a kivetítés kifejezéssel csoportosítják. A kivetítés, akárcsak a hárítás, az, amikor másokra hárítod a felelősséget. A kivetítéssel azonban nem kívánt érzéseket helyezünk másokra. Ezek lehetnek szorongás, bűntudat, szégyenérzet és más negatív érzelmek. A Healthline cikke szerint a kivetítés az, amikor a saját viselkedésedet másokra helyezed. Cikkük egy csaló házastárs példáját használja, aki hűtlenséggel vádolja a házastársát. Akárhogy is, aki hárít vagy kivetít, annak szuper egója lehet, és nehezen tudja elfogadni a valóságot. Ezek a védekezési mechanizmusok hihetetlenül károsak lehetnek a körülöttünk lévő emberekre, és mérgező kapcsolathoz vezethetnek.

Miért hárítunk vagy vetítünk?

Senki sem akar rosszul kinézni vagy rosszul érezni magát, igaz? Nem akarjuk, hogy az emberek rosszat gondoljanak rólunk. Nem akarjuk, hogy azt gondolják rólunk, hogy alkalmatlanok vagyunk, vagy hogy hibázunk. Azt akarjuk, hogy jót gondoljanak rólunk és felnézzenek ránk. Ennek eredményeképpen hajlamosak vagyunk arra, hogy keressük a módját annak, hogy jobbnak tűnjünk. Sajnos, az életben nehéz lehet ezt mindig megtenni. Vannak időszakok, amikor mindannyian hibázunk. Vannak időszakok, amikor mindannyian teszünk olyasmit, ami büntetést vagy negatív következményeket követel. Ez teljesen normális, és nem szabad káros egóvédelmet kialakítanunk, hogy leküzdjük, hogy rosszul nézzünk ki vagy rosszul érezzük magunkat. Mert amikor ezt tesszük, az negatívan befolyásolhatja mások gondolatait, érzéseit és érzelmeit.

Egyesek számára a hárítás csupán egy megküzdési mechanizmus, amellyel megpróbálják elérni, hogy az emberek ne gondoljanak róluk kevesebbet. Ez pusztán az egyik legegyszerűbb egóvédelmi mechanizmus. Lehet, hogy a hárítással nem akarnak ártani senki másnak, és nem feltétlenül akarják magukat tökéletesnek feltüntetni, de el akarják kerülni, hogy értelmetlennek tűnjenek. Azért hárítanak, mert megpróbálnak valakinek a kegyeiben maradni, vagy mert idegesek attól, hogy mi lesz, ha az emberek azt hiszik, hogy nagy hibát követtek el. Lehet, hogy rosszul érzik magukat a hárítás miatt, ha emiatt valaki más bajba kerül.

Másrészt néhányan arra használják a hárítást, hogy minél jobb színben tüntessék fel magukat, és hogy másokat szándékosan rossz színben tüntessenek fel. Ily módon a hárítás nárcisztikus vonás lehet, és arra késztetheti az embereket, hogy az egójuk felfújása érdekében másokra hárítsák a felelősséget. Ezek a személyek hajlamosak nem törődni azzal, hogy kit bántanak meg a hárítás során, amíg saját magukat jó színben tüntetik fel. Biztosak akarnak lenni abban, hogy soha senki ne lássa őket kevésbé tökéletesnek.

Forrás .com

A bűnhődés vállalásának fontossága

Senki sem szereti vállalni a felelősséget valamiért, de rendkívül fontos, hogy éppen ezt tegyük. Képesnek kell lennünk arra, hogy vállaljuk a bukást azokért a dolgokért, amelyeket teszünk, vagy amikor hibát követünk el az életünkben. Képesnek kell lennünk arra, hogy “beismerjük” a problémákat, amelyek az üzleti életben, a kapcsolatokban és egyébként is előfordulnak. Ha képesek vagyunk erre, az az érettség egy szintjét mutatja, és még ha ez akkor büntetést is eredményezhet, hosszú távon jobb lesz mindenkinek, aki érintett. De hogyan?

Ha beismered a hibáidat, hosszú távon jobban fogsz kinézni. Könnyű lehet a hárítási szokásaidhoz, a pszichológiai védekezéshez fordulni. De az, hogy többé nem támaszkodsz a tanult védekező mechanizmusokra, a pszichológiai növekedés része. Igen, lehet, hogy valaki felháborodik azon, hogy elkövetted ezt a hibát. Ezt nehéz lehet megtapasztalnod, de ez is az élet szükséges része.

A másik előnye annak, hogy vállalod a felelősséget, hogy gyorsabban eljutsz a probléma gyökeréhez és megoldod azt. Ha rögtön beismered, hogy valamit rosszul csináltál, könnyebb lesz kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Elvégre pontosan tudja, hogy mit tett vagy nem tett, és ez azt jelenti, hogy valószínűleg pontosan tudja (vagy valaki tudja), hogy mit kellett volna tennie vagy nem kellett volna tennie. Ez rögtön a megoldás folyamatát indítja el.”

A nárcisztikus számára a hibáik és hiányosságaik beismerésének megtanulása része a rendellenesség leküzdésének folyamatának. Nem könnyű, de ez a folyamat lényeges eleme. Ez teszi lehetővé számukra, hogy továbblépjenek, és tovább építsék a bizalmat, amit másoktól akarnak. Végül is egy nárcisztikus azt akarja, hogy az emberek jót gondoljanak róla, és ez csak akkor fog valóban megtörténni, ha megtanulják, hogyan ismerjék el a hiányosságaikat, valamint élvezzék az eredményeiket.”

Forrás: .com

Gyakran ismételt kérdések a hárításról és más védekezési mechanizmusokról

Mi a hárítás a beszélgetésben?

A hárítás a beszélgetésben olyan pszichológiai védekezés, amelyben valaki téged hibáztat valamiért, amiben ő a hibás. Ez a védekezési mechanizmus úgy nézhet ki, hogy felhozod, hogy valaki megbántott téged. Egy hárító személy azt mondaná: “Nos, talán túl érzékeny vagy”, vagy “Nem az én hibám, hogy bizonytalan vagy”. A hárítás hihetetlenül bántó lehet, és nem tartozik a pozitív védekezési mechanizmusok közé.

Mit jelent, ha valaki hárít?

A hárítás egy pszichológiai védekezési mechanizmus, amelyet az emberek arra használnak, hogy levegyék magukról a felelősséget. Amikor hárítanak, megpróbálják elérni, hogy kevésbé érezzék magukat rosszul a hibáik miatt. Ez valószínűleg a múltbeli tapasztalatok miatt történik, amikor bajba kerültek dolgok miatt. Vagy ez a nárcisztikus viselkedés jele is lehet. Nem számít, mi az oka, a hárítás szokását meg kell törni. Ezt terápiával és az egészséges védekezési mechanizmusok használatának megtanulásával lehet elérni.

A hárítás védekezési mechanizmus?

A hárítás a sok védekezési mechanizmus egyike. Amikor valaki hárít, megpróbálja kevésbé bűnösnek érezni magát, elkerülni a negatív következményeket, és másokra hárítani a felelősséget. Ez egy tanult védekezési mechanizmus, jellemzően már kora gyermekkorban elkezdődik. A legtöbb ember hallotta már, hogy a gyerekek a testvéreiket hibáztatják valamiért, amit ők tettek. Általában ez a viselkedés csökken, ahogy a gyermek más fejlődési szakaszokba lép. A szokás azonban nem mindig szűnik meg, amikor valaki belép a felnőttkorba. Ez komoly problémát jelenthet, és nagy hatással lehet a kapcsolataikra.

Hogyan kezelje a hárítást?

A hárítás kezelésének legjobb módja az, hogy közli, mit érez. Mutasson rá, hogy úgy érzi, az illető a hibáját önre hárítja, és hogy ezt nem értékeli. Ha továbbra is gyakorolják ezt a viselkedést, a legjobb, ha távolságot tartasz, mivel ez egy nagyon negatív tulajdonság. Ha olyasvalakivel barátkozol, aki rád hárítja a hibát, az nagyban károsíthatja a mentális egészségedet és az önbecsülésedet. Ha tehát folytatja káros viselkedését, fontolja meg a távolságtartást.

Honnan tudod, hogy valaki hárít?

Azt tudod, hogy valaki hárít, ha megpróbálja rosszul éreztetni veled, holott ő az, aki valamit rosszul csinált. Mondjuk valaki elütött egy közlekedési balesetben, és azt mondja: “Hát, nem kellett volna abban a sávban lenned, ahol én akartam lenni!”. Ez egy példa az elterelésre, mivel az, hogy egy sávban voltál, nem helytelen, de az, hogy te ott voltál, a másik embernek rosszat okozott.

Mi az elterelés képlete?

A pszichológiában az elterelés képlete azzal kezdődik, hogy a bűnösöket szembesítik a rossz cselekedeteikkel. Ezután a bűnös személy a bűnösségét az őt vádló személyre vagy egy másik személyre hárítja. Egy másik személyt hibáztatnak a rossz cselekedetükért, így elkerülhetik a negatív következményeket.

Hogyan lehet megmondani, ha valaki kivetít rád?

Ha valaki kivetít, akkor valószínűleg téged hibáztat azért, ahogyan ő érzi magát azért, amit rosszul csinál. Mondta már neked egy főnököd, hogy borzalmasan kezeled az időbeosztásodat, miután késve jelentél meg egy megbeszélésen, de a főnököd köztudottan késik? Ez a kivetítés egyik formája.

Honnan tudhatja, hogy valaki kivetít önre?

Ha észreveszi, hogy valaki bizonytalan valamiben, és megpróbálja önnek rosszul érezni magát ugyanezért, akkor valószínűleg kivetít önre. Lehet, hogy nem veszik észre, hogy kivetítenek rád, de így van, ami hihetetlenül bántó lehet. Csak azért, mert valaki nem veszi észre, hogy kivetít, még nem jelenti azt, hogy ez rendben van.

Mi a neve annak, amikor valaki valamit ellened fordít?

Amikor valaki valamit ellened fordít, akkor a hárítást gyakorolja. Ez az egyik a sok védekezési mechanizmus közül, amivel tudatosan vagy tudtán kívül leveszik a saját bűnösségüket, és rád hárítják azt. Erre példa, ha valaki rosszul érezteti veled, annak ellenére, hogy egyértelműen ő a hibás.

Melyik az öt leggyakoribb védekezési mechanizmus?

Öt gyakori védekezési mechanizmus a tagadás, a hárítás, a szublimálás, a kivetítés és az elmozdítás. A tagadás az, amikor valaki tagadja, hogy bűnös egy rossz cselekedetben. A tagadástól valaki jobban érezheti magát, mivel elkezdi elhinni, hogy valójában nem is bűnös. A hárítás, amely az ebben a cikkben leginkább tárgyalt védekezési mechanizmus, az, amikor valaki a bűnösségét másokra hárítja. A szublimálás az egyik legegészségesebb védekezési mechanizmus, amelyben a bűnös személy a rossz cselekedeteit pozitívvá alakítja. A kivetítés, mint már említettük, az, amikor valaki a saját érzéseit másoknak tulajdonítja. Végül az elmozdítás az, amikor az elme az érzéseket tárgyak felé tolja el.

A kivetítés mentális betegség?

A kivetítés nem tekinthető mentális betegségnek vagy személyiségzavarnak. Azonban lehet a személyiségzavar tünete. Ez a nárcizmus, a borderline személyiségzavar, sőt a pszichopátia tünete is. Azonban attól, hogy Ön vagy egy ismerőse hajlamos a kivetítésre, még nem jelenti azt, hogy személyiségzavarban szenved. Az egyetlen módja annak, hogy megtudja, van-e személyiségzavara, ha felkeres egy engedéllyel rendelkező tanácsadót, és diagnosztizáltatja magát.

Melyek a 12 védekező mechanizmus?

Sigmund Freud szerint az emberek 12 védekező mechanizmust használnak. Az egyik a szublimáció. A szublimáció az, amikor valaki a negatív viselkedést pozitívba tereli. Ez az egyik a sok védekező mechanizmus közül, amelyek jellemzően pozitívak. A másik a kompenzáció. A kompenzáció az, amikor valaki a pozitív tulajdonságaira összpontosít, hogy felülírja a negatív tulajdonságait vagy hibáit. A pozitívumokra való összpontosítás általában jó dolog, mindaddig, amíg a viselkedés nem túlzott. Van még a rituálé és a visszacsinálás, amikor valaki rituálékat vagy szokásokat hoz létre, hogy visszacsinálja a negatív viselkedését. Ez is lehet pozitív, amíg nem rögeszmés, ami radikalizálódásnak tekinthető. A radikalizálódás az, amikor az ember a dolgokat a végletekig viszi, ami egy pozitív védekező mechanizmust negatívvá tehet.”

Sok egészséges védekező mechanizmus létezik, amelyek segítenek az embereknek abban, hogy kevesebb fájdalmat érezzenek, és átvészeljenek egy nehéz helyzetet. Vannak azonban egészségtelen védekező mechanizmusok is, mint például a kiszorítás. A kiszorítás az egyik leggyakoribb védekezési mechanizmus, amikor valaki az érzéseit egy másik tárgyon vagy személyen vezeti le. Létezik a tagadás is, amikor valaki tagadja, hogy rosszat tett. Aztán ott van a kivetítés, amit úgy magyaráznak, hogy az érzéseinket másokra hárítjuk. Ez egyértelműen a negatív védekezési mechanizmusok egyike.

Egy másik negatív és egészségtelen védekezési mechanizmus a reakcióképzés. A reakcióképződés az, amikor valaki érzelmeket érez, és azokat elfogadhatatlannak és helytelennek tartja, ezért ellenkező módon cselekszik. Valaki, aki reakcióképződéssel küzd, belülről szoronghat, ezért kifelé úgy viselkedik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A regresszió, mint már említettük, amikor valaki visszafejlődik egy korábbi fejlődési szakaszba. Aztán az elfojtás az, amikor valaki lenyomja az érzéseit és az érzelmeit. A negatív védekezési mechanizmusok közül az utolsó a kivetítés, amikor a negatív tulajdonságaidat látod másokban.

Vannak védekezési mechanizmusok, amelyek lehetnek pozitívak és negatívak is. Az egyik védelmi mechanizmus, amely lehet pozitív vagy negatív, az azonosulás. Ez az, amikor valaki egy példakép, például egy szülő viselkedését utánozza. Egy másik semleges védekezési mechanizmus az introjekció. Az introjekció az, amikor az ember megbirkózik és megváltoztatja az érzéseit a jóváhagyás érdekében. Néha ezt meg kell tenni, például egy munkahelyi környezetben, ahol a főnöke hihetetlenül aprólékos. De ez negatív is lehet, ha elzárja az érzelmeit, és hagyja, hogy felemésszék az önbecsülését.

A racionalizálás, egy másik semleges védekező mechanizmus, amikor kifogásokat keres és igazolja a hibáit. Vannak esetek, amikor erre van szükség, ha magyarázkodsz, hogy csak ember vagy, és biztosan hibázol. Ha azonban kifogásokat keresel a hibáidra, és nem tanulsz belőlük, az egészségtelen lehet.”

Mi a hárítási határ?

A pszichológiában van egy határ, amit valaki elviselhet, amikor rá hárítanak. Egy ember csak ennyit bír elviselni, ha olyan ember közelében van, aki a bűntudatot hárítja rá. Ez a határ azonban a személy mentális erejétől függ. De egy bizonyos ponton minden ember belefárad abba, hogy valaki más bűntudatáért hibáztatják. Ez oda vezethet, hogy az ember nem akar többé társulni az illetővel, mivel a viselkedése nagyon kimerítő lehet.

Mi a maximális hárítási szint?

A maximális hárítási szint, amit valaki el tud viselni, az adott személytől függ. Azok, akik mentálisan és érzelmileg erősek, képesek lehetnek kezelni a társulást valakivel, aki hárít. Azok azonban, akik mentálisan sérülékenyek lesznek, nem biztos, hogy sokáig bírják. Ha bármikor olyan emberrel van együtt, aki hárít, és úgy érzi, hogy az önbecsülése veszélyben van, a legjobb, ha egy lépést hátrál, és elkülönül. Bár ez nehéz lehet, megéri, ha ez az önbecsülésed megmentését jelenti.

Mi az a hárítási teszt?

A hárítási teszt a tanácsadásban az, amikor tesztelik a védekező mechanizmusaidat. Kérdéseket tesznek fel neked a reakcióidról és arról, hogyan birkózol meg a rossz cselekedetekkel. Ha jelzed a tanácsadónak, hogy gyakorolod a hárítást, akkor együtt fognak veled dolgozni azon, hogy megszabadulj a szokástól. Ez létfontosságú ahhoz, hogy boldog és egészséges kapcsolatai lehessenek más emberekkel.

Hogyan kezeljen valakit, aki hárít?

Az hárításra hajlamos emberrel való bánásmód egyik jó módja, ha “védekezési szabályzatot” állít fel magának. Ennek az “adatvédelmi szabályzatnak” tartalmaznia kell, hogy tartsd meg magadnak a bizonytalanságodat, kerüld el, hogy elmondd neki a legmélyebb titkaidat, és legyél sebezhető vele. Ez megakadályozza, hogy a hibáit rád hárítsa. És ha mégis rád hárítják a hibáikat, akkor kevésbé valószínű, hogy elbizonytalanítanak vagy csökkentik az önbecsülésedet, mivel nem fogják ismerni a titkaidat vagy bizonytalanságaidat. Ez nem azt jelenti, hogy nem kerülhetsz közel olyan emberekhez, akiknek hibás védekezési mechanizmusai vannak, csak légy óvatos azzal, hogy 100 százalékig sebezhető legyél velük.

Szakmai segítség kérése

Ha a hárítással küzdesz, és gyakran azon kapod magad, hogy másokra próbálod hárítani a felelősséget, jó ötlet lehet, ha szakszerű segítséget kérsz. A mentális segítség különböző módon befolyásolhatja azt, ahogyan a hibáztatást hárítja. Végtére is, a szakmai segítség bármely formájánál nem lesz egyféle megközelítés, és ez igaz a hárításra is.

A nárcisztikusnak meg kell tanulnia, hogyan hagyjon fel a hárítással, hogy jobban nézzen ki. Meg kell tanulniuk, hogy a másokra való rálépés hogyan égeti fel a hidakat. Ezek az emberek általában eléggé bizonytalanok, és nagy szükségük van a dicséretre és támogatásra ahhoz, hogy méltónak érezzék magukat.

Másrészt, aki nem nárcisztikus, ugyanígy érezheti, hogy méltatlan, de ezt másképp mutatja ki. Ezek az egyének szeretnének a háttérbe húzódni. Előfordulhat, hogy egy pozitív eseményért sem fogadják el az elismerést, mert jobb észrevétlen maradni. De ez is egy mentális zavar, amin terápiával lehet segíteni. Azzal, hogy megtanulják, hogy méltóak a figyelemre, és hogy az, hogy hibáznak, nem teszi őket “kevesebbé”, képesek lesznek jobban előrehaladni az életükben.

Online segítség a BetterHelp segítségével

Ha segítséget szeretne kapni a figyelemelterelési problémáihoz, akkor érdemes szakember segítségét kérnie. A professzionális segítség megszerzése azonban sokak számára problémát jelenthet. A találkozókra való eljutás nehéz lehet. A terapeuta irodájába való belépés megbélyegző érzés lehet. Még az is rendkívül nehéz lehet, hogy a saját körzetében találjon valakit, akit jól érez. Ilyenkor érdemes az online segítséghez fordulni. Ha elkezdi megnézni az online lehetőségeket, sokkal nagyobb esélye lesz arra, hogy megkapja a kívánt segítséget, méghozzá minden hátrány nélkül.

A BetterHelp az egyik módja annak, hogy megkapja a keresett segítséget, és ez az egyik módja annak, hogy biztos legyen abban, hogy mindenre felkészült. Nem számít, hogy New Yorkban élsz, vagy egy vidéki megyei úton, találkozhatsz egy csodálatos engedéllyel rendelkező tanácsadóval. A saját otthonodban maradhatsz az ülésedre, és megbizonyosodhatsz arról, hogy olyasvalakitől kapsz segítséget, akivel jól érzed magad.