Volt már olyan problémád, hogy a mixed remekül szól a sávod egy részén, de túlzsúfolt vagy sáros egy másik részen, amint több textúra kerül bele? Ha igen, akkor érdemes kipróbálnod a sidechaininget.
A sidechaining a zenei műfajok széles skáláján használt produkciós technika, ahol egy effektet egy hangsáv aktivál. Más szóval, egy alternatív hangforrást használ egy processzor beindítására. Az alternatív forrást egy küszöbértékre állítják be, amelynek túllépésekor aktiválódik az effekt.
Az egyik leggyakoribb példa erre, amikor a rádiós DJ-k valamilyen háttérzene felett beszélgetnek. Amikor a DJ beszél, a háttérzenére egy limiter aktiválódik a DJ beszédének hangjelzése által. Ennek hatására a zene jóval lejjebb megy, hogy ne szakítsa meg a beszédet. Amikor befejezte a beszédet, a sávjának csendje kikapcsolja a limitert a háttérzenén, és az ismét hangosabbá válik a keverésben.
A másik gyakori sidechaining alkalmazása az elektronikus tánczenében (EDM), ahol erős kick és basszus van. Gyakran előfordul, hogy a producerek sidechain kompressziót tesznek egy EDM szám basszusára, és azt a kick váltja ki. Ez csökkenti a túl sok alacsony frekvenciájú hangzásból adódó zavarosságot, amikor a kick és a basszus egyszerre szólal meg.
A leggyakrabban a sidechaininget kompresszorral együtt használják a két példához hasonló esetben, amikor az egyik sáv erősítését kell csökkenteni, miközben egy másik sáv szól. A népszerű kifejezés erre a “ducking”.”
Míg a ducking a leggyakoribb, a producerek más kreatív módszereket is kitaláltak a sidechaining használatára, hogy elérjenek egy bizonyos hangzást a keverésben. Bárhogyan is használod, a sidechaining hatékony eszköz lehet a keverési és mastering-arzenálodban.