Ahhoz, hogy ezt a beágyazást láthassa, beleegyezését kell adnia a közösségi média cookie-khoz. Nyissa meg a cookie-beállításaimat.
Hallhattál már a microdosingról – a pszichedelikus drogok, például az LSD apró mennyiségben történő szedésének gyakorlatáról, valamiféle agyi lökés reményében. Azok az emberek, akik mikroadagolnak, azt állítják, hogy ettől produktívabbak, kreatívabbak és koncentráltabbak lesznek.
De valóban van ilyen hatása? A kutatók elkezdték vizsgálni, hogy a mikroadagolás valójában mit okoz – ha okoz egyáltalán -, azáltal, hogy az első placebo-kontrollált tanulmányokat végezték a gyakorlatról.
Mi a mikroadagolás?
Az emberek, akik mikroadagolnak, nem akarnak betépni. Nincs igazi konszenzus arról, hogy mekkora adag számít mikrodózisnak, de az emberek általában arról számolnak be, hogy az LSD – vagy más pszichedelikus drogok, mint a varázsgomba vagy a szarvasgomba, amelyek a pszichedelikus vegyületet, a psilocybint tartalmazzák – “teljes” vagy rekreációs adagjának körülbelül egy huszadát, tizedét veszik be.
Az ilyen kis mennyiségben bevéve ezek a drogok nem rendelkeznek azokkal a trippelő vizuális és hanghatásokkal, amelyeket általában a pszichedelikus szerekhez szoktunk társítani. Néhányan azonban azt állítják, hogy sokkal finomabb, akár érzékelés alatti előnyeik is vannak.
Míg a mikrodózist gyakran a Szilícium-völgyi produktivitás-hacker típusokkal hozzák összefüggésbe, a mikrodózist használó közösségben sokan elutasítják ezt a képet, és azt mondják, hogy ez többről szól, mint a munkahelyi előmenetelről.
És vannak olyanok is, akik a mikroadagolással olyan egészségügyi állapotokat próbálnak öngyógyítani, mint a depresszió, az ADHD vagy a krónikus fájdalom (amit egyébként nem ajánlunk).
Az első placebokontrollált vizsgálatok belsejében, amelyek azt tesztelik, hogy az LSD mikrodózisa valóban működik-e
Long Reads
Az első placebokontrollált vizsgálatok belsejében, amelyek azt tesztelik, hogy az LSD mikrodózisa valóban működik-e
Milyen hatása van a mikrodózisnak?
A probléma az, hogy nem igazán tudjuk, hogy a mikroadagolás valójában mit is csinál – vagy csinál-e egyáltalán valamit. És azt sem tudjuk, hogy lehetnek-e negatív hatásai a mikroadagolásnak – különösen hosszabb időn keresztül.
Az anekdotikus beszámolókon kívül kevés tudományos kutatás van a témában. Ez részben azért van, mert nehéz bármilyen kutatást végezni ezekkel a vegyületekkel, amelyek sok országban ellenőrzött anyagok. Ez megnehezíti a finanszírozás és a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges jóváhagyás megszerzését, valamint gyakorlati és etikai akadályokat gördít a gyógyszerek beszerzése és beadása elé.
Egy-két eddigi tanulmány arra utaló jeleket talált, hogy a mikrodózisok fokozhatják a kreativitást vagy javíthatják a hangulatot, de ezek nagyrészt arra támaszkodnak, hogy az emberek saját szubjektív megállapításaikról számolnak be – ami eléggé pontatlan lehet -, és nincs placebokontroll.
Ez lehet a placebohatás?
A placebokontroll az, amikor egy vizsgálat során az emberek egy csoportjának valódi kezelést, egy másik csoportjának pedig színlelt kezelést adunk, anélkül, hogy megmondanánk nekik, hogy melyik melyik.
És ez fontos. Mert még ha az emberek azt is mondják, hogy a mikrodózisok hatását észlelik – és nincs okunk kételkedni bennük, ha igen -, akkor sem zárhatjuk ki, hogy ezeket nem maga a gyógyszer, hanem a placebohatás okozza.
Tény, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy a mikrodózisok különösen érzékenyek a placebohatásra. Ez azért van, mert a placebohatás az elvárásokhoz kapcsolódik; ha azt hiszed, hogy valaminek bizonyos hatása lesz, akkor nagyobb valószínűséggel érzékeled, hogy így is van.
Mivel a mikroadagoláshoz általában használt gyógyszerek sok országban illegálisak, azok, akik ezeket választják, feltehetően tényleg hisznek abban, hogy lesz valamilyen hatásuk; különben nem vállalnák a kockázatot, vagy nem vennék a fáradságot, hogy beszerezzék őket.
A mikrodózerek gyakran rendelkeznek korábbi pozitív tapasztalatokkal is a nagyobb dózisú pszichedelikus szerekkel kapcsolatban – ezért érdeklődnek egyáltalán a mikrodózisok iránt -, ami ismét hozzájárulhat a placeboválaszhoz. Ez egy nagyon önválasztó csoport, amelyről beszélünk.
És aztán ott van az a tény, hogy a mikrodózisozás lényege, hogy a hatásoknak alig észrevehetőnek kell lenniük – ami megnehezíti a megkülönböztetést minden más lehetséges hozzájáruló tényezőtől. Azért érzi jól magát ma, mert mikrodózist vett be, vagy csak azért, mert, tudja, jó napja van?
Mit tudunk?
Most, néhány különböző kutatócsoport placebo-kontrollált vizsgálatokat indít, hogy megpróbáljon többet megtudni. Ezekben a vizsgálatokban a résztvevők nem tudják, hogy mikrodózist vagy placebót szednek. Ezután arra kérik őket, hogy töltsenek ki különböző feladatokat, amelyek célja a hangulatuk és a kognitív funkcióik tesztelése.
A placebo-kontrollált vizsgálat elvégzésével a kutatók megnézhetik, hogy van-e különbség a mikrodózist és a placebót szedők eredményei között, így kontrollálva a placeboválaszt.
A hollandiai Leidenben egy kutatócsoport placebo-kontrollált vizsgálatot végez a Hollandiában legális varázsszarvasgombával. Megmutatják a résztvevőknek, hogyan készítsenek mikrodózisnyi varázsszarvasgombát egy tablettakapszulában, majd a szemük elől elrejtve összekeverik őket placebo tablettákkal.
A résztvevők néhány héten keresztül rendszeresen szedik a tablettákat, és bemennek az egyetemre, hogy számítógépes feladatokat oldjanak meg, amelyek olyan dolgokat tesztelnek, mint a memória, a reakcióidő és a kreativitás.
Az egyik kreativitási feladat például arra kéri a résztvevőket, hogy sorolják fel az összes felhasználási módot, ami eszükbe jut egy tárgyról – mondjuk, egy törölközőről. Megszáríthatják vele magukat, de talán szoknyát is formálhatnak belőle, vagy feltekerhetik, és párnaként használhatják.
Egy másik kutatócsoport az Egyesült Királyságban hasonló vizsgálatot végez, de távolról. Soha nem találkoznak a résztvevőkkel, ehelyett utasításokat adnak nekik, hogyan végezzenek egy önvakító eljárást, hogy keverjék össze a saját mikrodózisaikat és a placebókat úgy, hogy a vizsgálat végéig nem tudják, hogy mikor melyiket szedik. Ezek a résztvevők hasonló teszteket töltenek ki online, és elküldik az eredményeiket.
Ezeknek a vizsgálatoknak mindkettőnek vannak korlátai. A meglévő mikroadagoló közösségre támaszkodnak, hogy részt vegyenek, ami, mint már említettük, nem feltétlenül reprezentatív minta. És a kutatóknak meg kell bízniuk a résztvevőkben, hogy a vizsgálat során végig betartják az eljárást, és nem törik meg a placebokontrollt, miközben az életüket élik – például belenéznek a kapszulájukba.
Egy másik hollandiai kutatásban a kutatók ténylegesen mikrodózisú LSD-t adnak be a résztvevőknek a laboratóriumban, ami azt jelenti, hogy nagyobb az ellenőrzésük – de ez egy nagyon kis mintaméret. Ebben a konkrét vizsgálatban különböző mikrodózisokat tesztelnek, 5 és 25 mikrogramm között, hogy megpróbálják megállapítani a legkisebb adagot, amely megfigyelhető hatást fejthet ki.
Mit mond a tudomány?
Mit tudunk tehát? Vajon a mikroadagolásnak megvannak azok az előnyei, amelyeket a hívei állítanak? Vagy ez csak homeopátia pszichedelikus szerekkel?
A legtöbb tudományos kutatáshoz hasonlóan a válasz továbbra is nagyon bizonytalan. Ez egy folyamatban lévő munka. A legújabb tanulmányok még nem publikálták eredményeiket, és nagy hálót vetnek ki, sok különböző lehetséges hatást vizsgálva.
Ha meggyőző bizonyítékot találnak egy bizonyos hatással kapcsolatban – mondjuk a kreativitás vagy a hangulat javulásával -, akkor a következő lépés egy másik, specifikusabb vizsgálat lefolytatása lenne, a dózis és a drogok beadásának szigorúbb ellenőrzésével. Ami persze mind idő- és pénzigényes.
Az egyik vizsgálat résztvevőitől azonban már tudjuk, hogy azok közül, akik azt hitték, hogy mikrodózist kapnak, néhányan valójában placebót szedtek – és azok közül, akik azt hitték, hogy a placebocsoportba tartoznak, néhányan valójában mikrodózist szedtek.
Egyelőre tehát tényleg csak annyit mondhatunk: további kutatásokra van szükség.
Még több nagyszerű történet a WIRED-től
– Miért ne aggódjanak a szülők a videojáték-függőség miatt
– Miért szexelünk kevesebbet? Az őszinteség a hibás
– Jeff Bezos gyarmatosítani akarja az űrt, de közben tönkreteszi a Földet
– Miért jelentenek hatalmas értéket az autista spektrumon dolgozók
– Miért Tim Cook jobb Apple vezérigazgató, mint Steve Jobs