Kérdés:
Válasz: “Mi a juhok jelentősége a Bibliában?”
Válasz: “Mi a birkák jelentősége a Bibliában? A juhokra való utalások az egész Bibliában megtalálhatók. A juhokat gyakran használták áldozati állatként (4Mózes 28:4; 2Mózes 29:39). Az ősi közel-keleti kultúrákban is elsődleges bevételi forrást jelentettek. De a juhokat szimbolikusan is használják, hogy Isten népét jelképezzék (Máté 25:32). A Biblia még Jézus Krisztust is ” Isten Bárányaként” említi (János 1:29; 1Péter 1:19).
A Biblia egyik első említése a juhokról az 1Mózes 4:4-ben található, amikor Ábel “nyája néhány elsőszülöttjének kövér részét” áldozta fel az Úrnak. Bár a Biblia nem mondja ki konkrétan, hogy ez az áldozat bárány volt, a legtöbb tudós egyetért abban, hogy valószínűleg juh volt, a nyáj szó miatt, és mert a juhok az első háziasított állatok közé tartoztak. Még korábbi utalás lehet a juhra az 1Mózes 3:21-ben, amikor “az Úr Isten bőrből ruhát készített Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket”. Ismétlem, bár a Biblia nem mondja ki kifejezetten, hogy ezek juhbőrök voltak, nagyon valószínű, hogy Isten azért használta a juhokat, mert a bárányok mint áldozati állatok később szimbolikus jelentőséggel bírtak (4Mózes 6:14; 3Mózes 14:10; 2Mózes 12:5). A kertben Isten megmutatta, hogy a bűn csak az ártatlanok kiontott vére által bocsátható meg (lásd Zsidók 9:22). Az Ádám bűnét és szégyenét elfedő áldozati állat megölése megalapozta a világ számára a megváltás tervét (János 3:15-18). Ha ez az állat egy juh volt, akkor a metafora folytatódik, amikor Jézus lett a mi áldozati Bárányunk (Jelenések 5:12).
Míg a juhok az agrártársadalmakban a jövedelem egyik fő forrását jelentették, a pásztorkodás az egyik legalacsonyabb foglalkozás volt. A gazdag földbirtokosok a juhok gondozását olyan fiúknak és férfiaknak adták bérbe, akik nem voltak alkalmasak a méltóbb munkára. A család legfiatalabb gyermeke gyakran a juhok gondozásával foglalkozott, mint ahogyan az ifjú Dávid is, amikor Sámuel próféta felkereste őt, hogy felkenje Izrael következő királyává (1Sámuel 16:11-13). Dávidot, a pásztorfiút olyan jelentéktelennek tartották, hogy a saját apja nem vette fel őt a királyjelöltek közé. A pásztor alázatos helyzete lehet az egyik oka annak, hogy Jézus ezt a címet választotta, amikor leírta velünk való kapcsolatát (János 10:14). A pásztorként való azonosítás Krisztus szelídségét mutatta, és azt a tényt hangsúlyozta, hogy még a legalantasabbakért is eljött (Máté 11:29).
Isten először az izraelitákat hasonlította juhokhoz, és később ezt a jelzőt alkalmazta mindazokra, akiket az Ő nevéről hívnak (Ezékiel 34; Máté 10:6; 15:24). Isten népét több okból is juhokhoz hasonlítja (Zsoltárok 79:13; 100:3). Először is, a juhok azon kevés állatok közé tartoznak, amelyeknek nincs védelmi rendszerük. A juhok tehetetlenek pásztor nélkül (Máté 9:36; 4Mózes 27:17). A 23. zsoltár első sora azt a csodálatos igazságot tükrözi, hogy maga Isten a mi védelmezőnk: “Az Úr az én pásztorom, semmiben sem szenvedek hiányt”. Az Úr, a mi pásztorunk nélkül tehetetlenek vagyunk, amikor ellenségünk, a Sátán támad (2Thesszalonika 3:3).
Második: a juhok hírhedten követik a vezetőt, függetlenül attól, hogy ez mennyire veszélyes vagy ostoba. A juhokhoz hasonlóan az emberek is rendkívül hiszékenyek, amikor egy vonzó vagy karizmatikus vezető csillogó új ötletet ígér. A történelem tele van a “csordaszellem” működésének tragikus példáival (ApCsel 13:50; 19:34; 4Móz 16:2). Ez a birkaszerű mentalitás volt tapasztalható, amikor Pilátus a nép elé vitte Jézust, hogy megkérdezze, mi legyen vele. Csak napokkal korábban Jézus volt a népszerű Tanító, aki gyógyított, megbocsátott és Istenről tanított. Az emberek buzgón követték Őt. De alig egy héttel később “a főpapok felbujtották a tömeget, hogy Pilátus engedje szabadon helyette Barabbást” (Márk 15:11). Pillanatokon belül ugyanaz a tömeg, amely tanúja volt a csodáinak, azt kiabálta: “Feszítsd meg őt!”
A harmadik ok, amiért az embereket juhokhoz hasonlítja a Biblia, az az, hogy a juhok hajlamosak elkóborolni a nyájtól (Ézsaiás 53:6). A juhoknak csak akkor van esélyük a túlélésre, ha a nyáj egy hozzáértő pásztor felügyelete alatt áll. A juhok azonban túlságosan magabiztossá, lázadóvá vagy zavarttá válnak, és elkóborolnak. Zöldebb füvet kémlelnek a másik irányban, vagy nem veszik észre, ha a nyáj eltávolodik. Péter erre a tendenciára gondolt, amikor arra figyelmeztette a gyülekezetet, hogy legyenek résen, mert az ördög ordító oroszlánként járkál, keresve valakit, akit felfalhat (1Péter 5:8). Az oroszlán nem támadja meg a nyájat. Megvárja, amíg egy magányos bárány túl messzire vándorol a pásztortól. Jézus egyik leghíresebb példázata egy bárányról szól, amely olyan messzire tévedt, hogy elveszett. Jézus, a Jó Pásztor otthagyta a kilencvenkilenc juhot a nyájban, és elment megkeresni az egyetlen elveszett bárányt (Lukács 15:2-17).
A juhok voltak az első teremtmények, akik tanúi voltak az angyalokkal teli égboltnak, amikor pásztoraik meghallották Jézus születésének jó hírét (Lukács 2:8-15). Isten elküldhette volna az újszülött király hírét a palotába vagy a templomba. Ehelyett egy juhokkal teli mezőn jelentette be a Bárány érkezését. Jézust gyakran hasonlítják bárányhoz, mert szelíd és nem volt fenyegető (János 1:29, 36; Ézsaiás 53:7). Jézust még a mennyben is Báránynak nevezik, amikor eljön az Úr napja (Jelenések 5:12; 13:8). De egy ironikus csavarral az, akit Báránynak neveznek, oroszlánként árasztja ki haragját, hogy elpusztítsa mindazokat, akik továbbra is szembeszállnak vele (Jelenések 6:16; 14:9-11).
A juhok az egész Bibliában jelentősek. Sokat megtudhatunk Istenről és az emberiséggel való bánásmódjáról, ha megértjük a természetüket. Tanítanak minket önmagunkról és Krisztus nélküli tehetetlenségünkről. Emlékeztetnek bennünket a bűn megrázó következményeire, amikor az ártatlanságot feláldozzák a bűnösökért való vezeklésért. De tanítanak minket Istenről is, és arról a vágyáról, hogy gyengéden bánjon velünk: “Úgy gondozza nyáját, mint a pásztor: karjaiba gyűjti a bárányokat, és a szívéhez közel hordozza őket; gyengéden vezeti a kicsinyeket” (Ézsaiás 40:11). Ha tanulmányozzuk, hogy a Bibliában a juhokat milyen módon használják tanítási eszközként, az segít nekünk jobban megérteni önmagunkat a mi Jó Pásztorunkhoz való viszonyunkban.