2015. január
Miért van az embereknek akcentusuk?
Mi az akcentus? Az, ahogyan beszélsz, amikor beszélsz. Mindenkinek van, akár azt hiszed, hogy van, akár nem. Azoknak, akik második nyelvként beszélik az angolt, sokak szerint “idegen” akcentusuk van, de még az anyanyelvi beszélőknek is van valamilyen akcentusuk, bármilyen finom is. Ma megnézünk néhány okot, amiért az embereknek különböző akcentusaik vannak.
A nevelés a természet felett
A születésünkkor azzal a képességgel vagyunk megáldva, hogy bármilyen hangot létrehozzunk, amit csak akarunk. Sajnos a döntés, hogy felvegyünk-e egy akcentust, valójában nem rajtunk múlik, inkább a szüleinkre hárul, hogy irányítsanak minket. A világ minden nyelve más-más hangokra összpontosít. A neveltetés és nem a természet határozza meg, hogy milyen sajátos erősségeket fejlesztünk ki a beszédben az általunk “örökölt” gyengeségekkel szemben.
A német nyelvben például a schön (“szép”) nem gyakori hang az angolul beszélők számára. Persze, találhatunk módot a leírására, hogy segítsünk másoknak a kiejtésben (talán “shyoon”?), de ez inkább csak közelítés lenne, mint pontos. A német nyelvben is vannak hosszú szavak, amelyeket a nyelvet újonnan beszélő angolok számára nehéz kiejteni, bármennyire is mulatságos, amikor megpróbálják.
A japánul beszélőknek nincs meg az angolban gyakori “l” hang, és azt “r”-rel kell helyettesíteniük. Ezenkívül a japán írásjegyek kétbetűs hangokból állnak, amelyek magánhangzóra végződnek, ami megnehezíti a japánul beszélők számára a mássalhangzóra végződő szavak kiejtését egy gyenge extra hang hozzáadása nélkül. Például a “McDonald’s” nehezen ejthető szó lenne a japán beszélők számára, inkább úgy hangzik, mint “Ma-ku-do-na-ru-do”.
A Fülöp-szigeteki tajgán beszélők a “p”-t hangsúlyozzák a “ph”-val szemben, így a “Fülöp-szigetek” ott inkább “Pilipines”-nek hangzik. A szigetországban valóban létezik az angol nyelvnek egy alváltozata, amelyet “Fülöp-szigeteki angol” néven ismernek, néhány eltéréssel, mint például: “Én leszek az, aki elmegy”, ahelyett, hogy egyszerűen “Én megyek”.
A kultúra olvasztótégelye
Az egyes régiókban a különböző kultúrák keveredését eredményezi. Erre két jó példa Hawaii és New Orleans, ahol a világ minden tájáról érkeztek fajok, hogy letelepedjenek ezekben a történelmileg stratégiai fontosságú kikötőkben. Ami mindkét helyen kialakult, azt pidgin nyelvnek nevezik, egy újfajta beszédmódnak, amely az egyes kultúrák darabkáit veszi át, hogy egy praktikus kommunikációs eszközt alkosson a kereskedelem és az interakció számára.
Hawaiin a pidgin nyelv keveréke európai, amerikai és ázsiai hatásokból származik. Még ma is léteznek olyan szlengszavak, amelyek a világ többi részén nem fordulnak elő. New Orleansban a helyi dialektust kreolnak nevezik, ami a pidgin egy formája, amely az ott élők elsődleges nyelvévé vált. A New Orleansba látogatók hamar meglátják, hogy a karibi, a francia és az amerikai angol keveréke úgy keveredik, mint a szeretett gumbo. A louisianai cajunok olyan szokásokat és gazdag történelmet is őriznek, amelyek egyedülállóak az Egyesült Államok többi részétől.
A hagyományok továbbvitele
A különbségek közül a legszembetűnőbb a brit és az amerikai akcentus közötti különbség. A filmekben mindenütt jelen van, a megkülönböztetés annyira ismert, hogy talán már nem is gondolunk rá. Láttál például valaha is olyan korabeli filmet, amely az ókorban játszódik? Figyeld meg, hogy általában brit akcentussal beszélnek, még akkor is, ha olyan országban vannak, ahol nem beszélnek angolul. A brit akcentust a klasszicizmussal és a színházzal azonosítjuk (köszönjük, Bill Shakespeare!), míg az újabb amerikai akcentust gyakran a modernitással társítjuk.
Bostonban például az ír telepesek hatása egy nagyon jellegzetes bostoni akcentust eredményezett, bár a modern akcentus egyáltalán nem úgy hangzik, mint az ír. Gyakori vicc, hogy az “Elvesztettem a kocsikulcsomat” inkább úgy hangzik, mint az “Elvesztettem a khakimat”, ha egy bostoni bennszülött mondja.
Hongkongban a kínai és a brit kultúrának való kitettség olyan akcentust eredményezett, amely nagyon hasonlít a brithez, bár némileg eltér tőle. Hasonlóképpen az ausztrálok és az új-zélandiak akcentusa is különbözik más angol tájakétól, sőt még egymástól is. Higgye el, ha azt mondjuk, hogy nem akarja véletlenül ausztrálnak nevezni az új-zélandiakat, vagy fordítva!
Természetesen mindannyiunknak van preferált akcentusa. A spanyol akcentussal beszélő angolokat gyakran szexibbnek ábrázolják. Csak Amerikában sok a variáció. A középnyugati angol akcentust gyakran nagyon megnyugtatónak tartják, míg a “szörfös” dél-kaliforniai akcentust fiatalosabbnak. Talán ismer valakit, aki a déliek nyelvjárásával beszél, vagy egy előkelő személyt, aki Cape Cod megfelelő akcentusával regél.
Foglaljon tehát egy percet, és gondolkodjon el a saját akcentusán, amikor angolul beszél. Hogyan hangzik? Van kedvenc akcentusod? Tudassa velünk a Facebookon, és mindenképpen “kedvelje” a TELC English-t, hogy még több cikket találjon a világ minden tájáról a nyelvekről és a kultúráról.