Miért kellett Kornéliusznak meghallgatnia Péter prédikációját?
by Shawn Brasseaux
“Bár Kornéliuszt az ApCsel 10-ben jámbor emberként írják le, miért kellett mégis meghallgatnia, amit Péter mondani akart Jézus Krisztusról?”
Milyen izgalmas kérdés! Köszönöm.”
Igen, Kornéliusz, aki pogány volt, “jámbor ember” volt (ApCsel 10:2). Volt némi tudása az egy igaz Istenről. Ez az ismeret motiválta őt arra, hogy “mindenkor imádkozzon Istenhez”. Ismert valamennyit az Ószövetségből. Az akkori pogányok többségének fogalma sem volt arról, hogy mit mondanak azok az ószövetségi tekercsek. Isten Izraelnek adta az Igét (Róma 3:1-2), és nem a pogányoknak (nemzeteknek). Róma 2. fejezet: ” Íme, te zsidónak neveztetsz, és a törvényben nyugszol, és Istennel dicsekszel, és ismered az ő akaratát, és helyesled a kiválóbb dolgokat, a törvényből oktatva; és bízol abban, hogy vakoknak vezetője vagy, sötétségben lévőknek világossága, oktatója a balgatagoknak, tanítója a csecsemőknek, aki a törvényben a tudás és az igazság formája van.”
Mint római centurió (100 katona parancsnoka), Kornéliusz tudta, hogy pogányként a teremtés Istenéhez úgy kell viszonyulnia, hogy megáldja az Ő népét, Izraelt. A zsidóktól útmutatást és szellemi világosságot lehetett kapni, mivel ők kommunikáltak Vele. Kornéliusz megértette az 1Mózes 12:1-3-ban szereplő ábrahámi szövetséget. Isten megáldja a pogányokat, akik megáldják Ábrahám magvát, Izraelt: “És megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz; és megáldatik benned a föld minden családja.”
Figyeljük meg, mit mondtak Kornéliusz szolgái Péternek az ApCsel 10:22-ben: “És mondták: Kornéliusz, a százados, igaz ember, istenfélő és jó hírű az egész zsidó nép között, szent angyal figyelmeztette Istentől, hogy küldjön érted az ő házába, és hallgasson meg téged, hogy beszéljen veled”. Ahogy a 2. vers mondja, ő “sok alamizsnát adott a népnek” . Kornéliusz megáldotta Izraelt. Ahogy Péter később megtudta, majd hirdette Kornéliusznak: “Igazság szerint látom, hogy Isten nem tiszteli a személyeket: Hanem minden nemzetben, aki őt fél, és igazságot cselekszik, az elfogadott nála” (34-35. versek). Kornéliusz Izrael Isten iránti tisztelete az “igazságosság cselekedeteiben” nyilvánult meg – vagyis abban, hogy megáldotta Isten nemzetét, Izraelt.
Amint korábban megjegyeztük, Kornéliusz jobb helyzetben volt, mint a legtöbb pogány abban az időben, mert Izraelen keresztül hozzáférhetett az egy igaz Istenhez. Mégis, Kornéliusz szellemi ismeretei korlátozottak voltak. Felismerte, hogy hiányzik neki néhány igazság. Imádkozott azért, hogy ez a szellemi ismeret eljusson hozzá (2. vers), és Isten válaszul elküldte Péter apostolt, hogy átadja neki ezt a szellemi ismeretet (ApCsel 10:22). Az ábrahámi szövetség óta több kinyilatkoztatás adatott, és ezt Kornéliusznak tudomásul kellett vennie. Jézus Krisztus már eljött Izrael Messiásaként, és már elutasították és feltámadt. Péter ezt az üzenetet hirdette Kornéliusznak az ApCsel 10:34-43-ban. Péter azért jött, hogy elmondja Kornéliusznak és házanépének, hogyan üdvözülhetnek Jézus Krisztus által. Lásd Péter szavait az ApCsel 11:13-14-ben. További kinyilatkoztatás történt Istentől, és Pétert azért küldték, hogy elmondja Kornéliusznak. Ráadásul Kornéliusz még nem adta fel teljesen a pogány viselkedését. Leborult, és imádni akarta Pétert (ApCsel 10:25). Azáltal, hogy Péter hirdette Kornéliusznak az igazságot, ez a további szellemi világosság segíthetett Kornéliusznak megtisztulni a megmaradt pogány/sátáni gondolataitól és cselekedeteitől.
Azt tanulhatjuk ebből, hogy pusztán azért, mert az emberek imádkoznak, az nem jelenti automatikusan azt, hogy örök életre üdvözültek. Valójában az imádság önmagában nem tesz valakit kereszténnyé. Az Úr Jézus beszélt a “pogányokról” (pogány bálványimádókról), akik “imádkoznak” (Máté 6:7). Ahhoz, hogy megszabaduljunk a Sátántól és bűneinktől, meg kell hallgatnunk az evangéliumot. Az imádság soha senkit nem mentett meg. Kornéliusz megtanulta ezt, és nekünk is meg kell tanulnunk. El kell hinnünk az evangélium üzenetét, amelyet később Isten kinyilatkoztatott Pál apostolnak – “hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemették, és harmadnapon feltámadt” (1Kor 15:3-4). Ha csak ebben, Isten kegyelmének ebben az egyszerű üzenetében bízunk, akkor nem kell minket hiábavalóan ismétlődő imákkal, vízi szertartásokkal, gyónásokkal, alamizsnálkodással és minden más teherrel terhelni, amit a vallási vezetők Krisztus befejezett kereszthalálára próbálnak ráhúzni.”
Összefoglalás
Az Apostolok Cselekedeteinek 10. fejezetének idejére már nem volt elég, ha egy pogánynak csak meg kell áldania Izraelt ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljön a Teremtő Istennel. Kornéliustól kezdve egy pogánynak is hinnie kellett Jézus Krisztusban a bűnök bocsánatára (ApCsel 10:43). Izrael programjában minden pogány hívőnek személyesen kell hinnie Jézus Krisztusban. Ő a központi személy, akár a mi misztériumprogramunkban, akár Izrael prófétai programjában. Akár a mi programunkban, akár Izrael programjában, Jézus Krisztus az Isten Fia, az egyetlen eszköz, amellyel megközelíthetjük az egyetlen igaz Istent. Kornéliusz üdvösségélménye egy előképe annak, hogyan fog működni a pogányok üdvössége Izrael programjában a jövőben. Miután a mi kegyelemdimenziónk véget ér, a pogányok Kornéliusz megtéréséhez hasonló módon fognak üdvözülni: a megváltott Izrael prédikálni fog a pogányoknak (lásd Ézsaiás 60:1-3 és Zakariás 8:20-23).
Azt is meg kell jegyezni, hogy Péter látogatása Kornéliusz házában aztán arra volt hasznos, hogy Péter megvédje Pál pogány apostolságát (ApCsel 15:7-9). Az Úr azért küldte el Pétert Kornéliusz házába, hogy Péter sok évvel később Pál védelmére kelhessen. További információért lásd az alább linkelt bibliatanulmányunkat: “Az ApCsel 15:11 megcáfolja a diszpenzációs bibliatanulmányt?”
Szintén lásd:
” Cáfolja-e az ApCsel 15:11 a diszpenzációs bibliatanulmányozást?
” Mi történt az ApCsel 10 pogányaival?
” Megmenekülhetnek-e az örök kárhozattól azok a zsidók, akik hisznek Istenben, az Atyában, de elutasítják Jézust?