“Miért tiltja az iszlám a kamatot?” Ezt a kérdést mindannyian feltettük vagy feltették már életünk egy bizonyos pontján. Általában fejfájáshoz, annak felfedezéséhez vezet, hogy egy közeli barátunk valójában titokban egy dühöngő kapitalista/szocialista (a politikai hajlamainknak megfelelően cseréljük ki), és – ami a legaggasztóbb – a vallásunkkal és erkölcsi kódexünkkel kapcsolatos kételyekhez.
A jó hír az, hogy van néhány értelmes, világos válasz a kérdésre.
A rossz hír az, hogy van néhány (majdnem ugyanolyan) értelmes, világos válasz a válaszokra.
Az igazán jó hír azonban az, hogy egy újszerű megközelítés jutott eszembe a közelmúltban, amikor egy, a pénz természetéről szóló cikkhez készítettem kutatást (magas oktánszámú életet élünk itt). A megközelítés egy egyszerű, logikus érv, amely nem igényli a Korán és a hadíszok részletes ismeretét a témában.
De ahhoz, hogy rátérjek az érvre (egy ezt követő cikkben), le kell fektetnem az alapokat a szokásos válaszok elemzésével, amelyeket adhatunk.
1. érv
A szokásos érv a kamat ellen az, hogy az kizsákmányoló. Gazdag ember az, akinek sok pénze van, és olyan helyzetben van, hogy hitelezhet. Egy szegény embernek kevés pénze van, és szüksége van arra, hogy pénzt kölcsönözzön. Ha kamatos kölcsönt vesz fel, akkor a nettó átcsoportosítás a szegényektől a gazdagok felé történik, ami az igazán keményvonalas elemzéstől eltekintve ellentmondásos és kizsákmányoló.
De mi a helyzet egy olyan orvossal, aki évi 100 000 fontot keres, aki jelzáloghitelt akar felvenni, és 25 évig havi 1000 fontot fizetni, és a végén a saját háza lesz, nem pedig havi 1000 fontot bérelni 25 évig, és a végén semmit sem birtokolni? A bank jól jár, az orvos jól jár – ez nem tűnik kizsákmányolásnak, igaz?
Mit lehet tenni ilyen esetekben, ahol ez nem (prima facie) kizsákmányolás? Nos, akkor az ember azt a lépést teszi, hogy általában véve kizsákmányoló.
De mi van akkor, ha a mi modern kontextusunkban a kamat vitathatóan még csak nem is általában véve kizsákmányoló? Egyesek azt mondják, hogy egy kamatozó kölcsön nagy növekedést eredményezhet egy vállalkozás számára, vagy (ahogy a fenti példa felvázolja) lehetővé teheti, hogy valaki felkerüljön a lakhatási létrára, és kevesebbet fizessen, mintha bérelné.
Ezeknek az embereknek véleményem szerint nincs igazuk (és az 1. érv alapvetően egy nagyon jó érv, különösen a tört tartalékú banki gazdasági modell mellett (ennek teljes kibontása egy másik cikket igényelhet)), de nyilvánvaló, hogy ha azt mondjuk, hogy “a kamat kizsákmányoló”, akkor olyan ellentámadásokat hívunk elő, amelyek azt mondják, hogy “itt egy példa arra, hogy a kamat nem kizsákmányoló”. Tehát nem érzem úgy, hogy ez egy visszavágás nélküli érv lenne.”
2. érv
Egy másik sor, amely megpróbálja elvágni az ilyen ellentámadásokat, a következő: “A pénz csupán egy csereeszköz, és mint ilyen, az iszlám nem engedi meg, hogy egy olyan dolgot, aminek önmagában nincs értéke (és nem a tranzakció célja), “bérbe adjanak””. Az itt megfogalmazott pont egyszerűen az, hogy soha nem azért megyünk be egy boltba, hogy 5 fontos bankjegyeket vegyünk, amelyeket főzőkészletként használunk, vagy 50 penny-s érméket, amelyeket körömreszelőként használunk. Azért szeretjük a pénzt, mert szép dolgokat vehetünk belőle, nem pedig azért, mert az a papírdarab önmagában valóban hasznos.
Az “a kamat nem kizsákmányoló” érvek itt tehát irrelevánssá válnak – hiszen nem arról vitatkozunk, hogy a kamat kizsákmányoló vagy sem.
Azzal lehet érvelni, hogy a kamat egyszerűen a pénznek a kölcsön futamideje alatti használatáért járó kompenzáció. Kölcsönadok neked 100 fontot 2 hónapra; következésképpen 2 hónapig nem férhetek hozzá a 100 fontomhoz, és ezért a lehetőség elvesztéséért kompenzációt kell kapnom.
A 2. érv szószólója azonban azzal érvelne, hogy az iszlám egyszerűen nem engedi meg, hogy olyasmit, mint a pénz, bérbe adjanak. Ekkor azonban felmerül a kapcsolódó kérdés: az iszlám mindenképpen megengedi, hogy egy dolog időértékét (az x dolog használatának lehetőségét) felszámítsák?
A válasz erre az, hogy igen. Nyilvánvalóan lehet dolgokat bérelni (például a lakásomat). Egy dolog halasztott kifizetéséért is lehet más árat kérni.
Azt tehát megengedjük, hogy dolgokat “béreljünk”, csak a pénzt nem (és minden olyan dolgot, amit a pénz alternatívájaként használnak, mint például az aranypénzeket annak idején).
De miért van ez? Nos, hogy ezt megértsük, nézzük meg, mit “adunk bérbe”, amikor pénzt adunk bérbe. A pénz egy értéktároló. Ez a pénz legfontosabb tulajdonsága. Ha valaki egy aranyérmét adna bérbe (mondjuk valahogy újra divatba jött fizetőeszközként), akkor nem önmagáért akarnánk az aranyérmét, hanem azért, hogy milyen szép dolgokat vehetünk vele.
Másrészt egy aranyhuzal, amelyet ugyanannyi aranyból készítenek egy bizonyos áramkörben való felhasználásra, egy merész tudós szerint önmagában is értékesnek lehetne állítani. Egy ilyen tárgy bérbeadása ekkor megengedett lenne, mivel a bérbe adott dolog az alkotás felhasználása, amelynek létrehozásához nagy technikai készség és szaktudás kellett, nem csupán az arany nyersanyag.
Ez egy sokkal szilárdabb érv, és a kamatra vonatkozó iszlám tilalom középpontjában áll. Nem arról van szó, hogy az iszlám megtiltja, hogy pénzt keressünk, hanem arról, hogy Allah megtiltotta, hogy pénzt keressünk olyan dolgokból, amelyek eredendően haszontalanok.
Az új érv
Mi a probléma tehát az értéktároló bérbeadásával? Nos, mi ez az érték, amit tárolunk? Egy 10 fontos bankjegyben az az érték, amit hajlandóak vagyunk adni. Ha a 10 fontos bankjegy elfogadhatóságába vetett bizalmunk meginog, akkor a 10 fontos bankjegybe vetett bizalmunk is összeomlik. Az, ami értéket ad a 10 fontos bankjegynek, az a széles körű elfogadottsága és az a tudásunk, hogy ezzel az önmagában értéktelen kis papírdarabbal olyan dolgokat vásárolhatunk, amelyek önmagukban értékesek.”
Szóval bérbe adjuk “a társadalom sok más tagjának bizalmát”. Ez nem tetszik – és szerintem végső soron ezért is haram a kamat. Ennek a cikknek a 2. részében, ami arról szól, hogy miért haram a kamat, részletesebben megvizsgálom ezt a vonalat.
De mint mindig, most is szívesen meghallgatnám a gondolataitokat a fentiekről, minden alternatív érvet, amit hasznosnak találtatok, és amit szerintetek a következő cikkemben érvelni fogok!