Könyv: Címlap és tartalomjegyzék
A történelem kezdete óta az emberiséget és az orvostudományt sújtó egyik leggyötrelmesebb fájdalmat a vesekő okozza. A vesekő kiürítésével járó kínzást az egyik áldozat találóan úgy írta le, hogy “törött üvegek, régi borotvapengék, olvadt ólom és rozsdás szögesdrótdarabokkal díszített kénsav mellett haladunk el”. Köveket találtak egyiptomi múmiák veséjében, és nyilvánvaló, hogy az ember legalább 4000 éve szenved ettől a szenvedéstől, miközben az orvosok nem vagy alig tudtak segíteni.
Most a magnézium vesekövekre gyakorolt hatását tárgyaljuk. Először a Rodale Press által kiadott Health Bulletin (1964. június 13.) című kiadványból idézünk: “A magnézium-oxid ‘nagyon ígéretesnek tűnik’ a vesekövek megelőzésére”, mondta Dr. H. E. Sauberlich a hadsereg denveri Fitzsimons Általános Kórházának munkatársa a héten a Health Bulletinben. Azt mondta, hogy az eredmények, amelyeket egy 250 milligrammos tablettával kapott, amely ugyanabból az anyagból készült, amit a tüzes téglák gyártásához használnak, a vesekövek kezelésének jelenlegi módszereinek átértékelését indíthatja el.”
“Az új terápia egyszerűen napi egy kapszula bevétele. A Coloradói Egyetem orvosi karának három kutatója segítségével Dr. Sauberlich ezt a kapszulát írta fel önkéntes betegek egy csoportjának, akiknek a kórtörténetében már előfordult vesekő. Már nagyon rövid ideig tartó szedés után – mutatott rá – a pácienseknek nem volt több köve. Ez történt minden egyes pácienssel, akit akár két éven keresztül is követett – tette hozzá Sauberlich. Semmilyen mellékhatással nem találkoztak.”
“Az új terápia furcsa része, amely szigorúan kísérleti és nem bizonyító erejű, az, hogy egyik kutató sem érti, miért és hogyan akadályozza meg a magnézium a vesekő kialakulását. Az egyetlen támpont, amin elindulhatnak, az az, hogy egy ilyen betegségben szenvedő betegnek “valamilyen ismeretlen okból a normálisnál több magnéziumra van szüksége”. Az ok felderítése és egy olyan teszt kidolgozása a következő lépés, amellyel felfedezhetőek azok az egyének, akiknek ez a szokatlan szükségletük van, mondta Sauberlich.”
“Egy lehetséges utalás arra, hogy a denveri kutatók hogyan fognak nekimenni a problémának, akkor hangzott el, amikor Dr. Sauberlichet megkérdezték, hogy a vesebetegségben szerepet játszik-e a táplálékhiány. Bár kijelentette, hogy jelenleg nincs ilyen összefüggés, gyorsan rámutatott, hogy “a magnéziumot mint étrendi szükségletet még nem vizsgálták megfelelően.””
A fenti kutatásról további információkat közölt a The Medical Tribune (1964. június 3.), amely Dr. Sauberlich munkájával kapcsolatban a következőket írta:
“A terápia egyetlen 420 mg magnézium-oxid tablettából állt, amely napi 250 mg magnéziumot biztosított. A kezelés eddigi leghosszabb időtartama két év, és a 14 közül egyikük sem lépett ki húgyúti köveket a kezelés alatt” – mondta Dr. Sauberlich.”
“Részletezte a magnéziumterápia két fázisát, miután más módszerek kudarcot vallottak. Egy 34 éves férfi 11 éven keresztül körülbelül minden második héten hagytak ki egy fogkövet, de a hat hónapig tartó terápia alatt egy sem ment ki. Amikor a terápiát átmenetileg visszavonták, két héten belül elkezdett meszesedni. A terápiához való visszatérés óta egy éve tünetmentes.”
“Egy 38 éves férfinak 10 éve heti rendszerességgel voltak vesekövei. A magnéziumterápia ezt 12 hónapig szüntette meg, amelynek végén a beteg magától úgy döntött, hogy abbahagyja a kezelést. A kövek két héten belül kiújultak, és Dr. Sauberlich megfigyelte, hogy a férfi szívesen folytatta a terápiát, szintén magától. Három hónapja ismét tünetmentes.”
“Társkutatók voltak: G. E. Bunce, Ph.D., valamint Dr. C. A. Moore és Dr. 0. G. Stonington a Fitzsimons és a Coloradói Egyetem orvosi karáról.”
A közelmúltban jelent meg egy orvosi cikk a sok élelmiszerben jelen lévő oxálsavról, amelyben az a kijelentés jelent meg, hogy az angolok veseköveinek körülbelül kétharmada kalcium-oxalátot tartalmaz. Egy másik orvosi cikkben most azt olvashatjuk, hogy a vesekövek általában ott keletkeznek, ahol magnéziumhiány van. Az előbb említett cikkben az is szerepelt, hogy a B6-vitamin (piridoxin) csökkentheti az oxálsavat a szervezetben.
A B6-vitamin megtalálható a sörélesztő tablettákban, a búzacsírában és a szárított máj tablettákban. Ha tehát valaki odafigyel az étrendjében arra, hogy kevés oxalátot tartalmazó élelmiszert fogyasszon, és elegendő magnéziumot és B6-vitamint kapjon, akkor jó eséllyel elfelejtheti a vesekövességet.
Nézzük meg a másodikként említett cikket, amely a Nutrition Reviews (1961. október) című folyóiratban jelent meg. Ebben az áll, hogy már 1931-ben tudták, hogy magnéziumhiány esetén vesekő keletkezhet. A The Lancetben (2, 174, 1932) W. Cramer veseköveket talált olyan patkányoknál, amelyek alacsony magnéziumtartalmú étrenden voltak. Ezek a patkányok a vesék kivételével normálisak voltak.
G. Hammarsten (Lunds Universitets Arrskrit, N. F. 32, 12, 1937) alacsony magnéziumtartalmú diétával táplált patkányoknál veseköveket állított elő. Majd amikor magnéziumot adtak az étrendjükhöz, az megakadályozta a vesekövek kialakulását. Ezek a kutatók azt is megállapították, hogy “úgy tűnik, hogy a magas magnéziumszint kímélő hatással van a B6-vitamin nagyon alacsony szintjére”, ami azt jelenti, hogy a magnézium a szervezet B6-vitamin-ellátásának védelmezőjeként működik.
Végezetül egy új tanulmányról érkezett hír, amely szerint a vesekő valószínűleg hiánybetegség, amely megfelelő étrenddel korrigálható. A táplálkozási korrekció az az eszköz, amelyet végre megtaláltak, hogy felderítsék e gyötrelmes betegség áldozatainak kilátásait, amelytől soha egyetlen faj vagy földrajzi terület sem volt teljesen mentes.
A Harvard School of Public Health táplálkozástudományi tanszékén végzett tanulmányban, amelyről Stanley N. Gershoff és Edwin L. Prien (American Journal of Clinical Nutrition, May, 1967), a visszatérő vesekövességben szenvedő betegek műtét nélkül megszabadultak ettől az állapottól, ha magnéziumot és B6-vitamint tartalmazó szájon át szedhető étrend-kiegészítőket kaptak.
A Harvard School of Public Health kutatócsoportja által elért gyógyulásokról szóló legújabb hírek a B6-vitaminra, mint talán arra az “ismeretlen tényezőre” irányítják a figyelmet, amely hiány esetén növeli a szervezet magnéziumszükségletét.
Mivel a B6 hiánya laboratóriumi patkányoknál a vizelet oxalátjának, a vesekövek előanyagának jelentős növekedését eredményezte, a Harvard kutatói, Stanley N. Gershoff és Edwin L. Prien vizsgálatot indítottak a magnézium és a B6 napi szájon át történő adagolásának hatásáról olyan betegeknél, akiknek előfordult már visszatérő vesekő. Eredményeik csak figyelemre méltónak mondhatók.
A The American journal of Clinical Nutrition című folyóiratban közölt vizsgálathoz olyan felnőtt férfi és női betegeket használtak, akiknek a vizsgálatot megelőző két évben két vagy több vesekövük volt. A betegeket arra kérték, hogy naponta két, egyenként 100 mg piridoxint tartalmazó tablettát vegyenek be. Ez a kezelés nem okozott béllazítást, kivéve egy alkalmi betegnél. Minden betegnek azt mondták, hogy kerülje a tejet mint italt, de minden más ételhez használhatott tejet vagy tejszínt. A sajt és más, magas kalciumtartalmú élelmiszerek fogyasztását korlátozták. Arra kérték őket, hogy naponta két liter vizet igyanak.
Fantasztikus eredmények
Harminchat beteget tartottak fenn ebben a vizsgálatban legalább öt évig. Kilencnél nem volt vesekő kiújulás. Két betegnél egy-egy kő keletkezett a program negyedik évében. Egy másik az első évben, amikor abbahagyta a tabletta szedését, a karácsonyi ünnepek alatt, a második évben több, a negyedik évben pedig egy. Ez a beteg a terápia előtti évben 11-et, a programba való belépést megelőző 14 év alatt pedig több mint 300-at. Egy negyedik páciens, egy nagyon elfoglalt ügyvezető, három éven keresztül minden évben egy vagy két apró követ ürített, azóta egyet sem. Egy ötödik páciens, akinek a kezelés megkezdésekor már két kisebb köve volt, 2 és fél évig nem mutatott méretnövekedést, ezután nem jelentkezett ellenőrzésre, és hat hónappal később abbahagyta a gyógyszer szedését. Másfél évvel később az egyik kő jelentősen megnőtt, és műtétet igénylő tüneteket okozott. Csak egy betegnél nem mutatkozott javulás, és továbbra is köveket képzett.
Míg Gershoff és Prien kutatók elismerik, hogy sokkal nagyobb, hosszú időn át tartó esetsorozatra lesz szükség e kezelés hatékonyságának megállapításához, az eddig elért eredmények bátorítják őket. A 36 beteg közül, akiket öt éven át vagy annál hosszabb ideig tartottak a programban, 30-nál nem vagy csak csökkent mértékben fordult elő a kőképződés kiújulása.
Ez a tanulmány, úgy tűnik számunkra, mély jelentőséggel bír mindenki számára – nemcsak azok számára, akik a vesekövek gyötrelmeitől szenvednek, hanem azok számára is, akik szeretnék elkerülni azokat.
Ha nem figyelünk oda a táplálkozásunkra, nem kapunk természetes táplálékkiegészítőket, és a népszerű fogyókúrás étrendek valamelyikét követve próbálunk fogyni, akkor előfordulhat, hogy a szervezetünket megfosztjuk ettől a létfontosságú katalizátortól, a B6-vitamintól.
Ez a vitamin elengedhetetlen a fehérjék szintéziséhez. Kulcsfontosságú láncszemként szolgál az aminosavak és a zsírsavak anyagcseréjében. A B6 hiánya bizonyítottan számos anyagcsere-zavart okoz, mivel a fehérjéket nem tudja megfelelően felhasználni. Az egyik ilyen anyagcserezavar a vizelet oxalátjának, a vesekövek előfutárának jelentős növekedését eredményezi. A B6-vitamin hiánya gyengeséghez, ingerlékenységhez, idegességhez, bőr- és hajproblémákhoz, izomzavarokhoz és hasi fájdalmakhoz is vezethet. A rhesusmajmok tartós hiánya érelmeszesedést, vérszegénységet, májzsugorodást és fogszuvasodást okoz. A rákos szöveteknek nagyon alacsony a B6-vitamin szintje, és az aminosavakat a normális szövetektől eltérően használja fel.
A “Pille” veszélyt jelent?
A szájon át szedhető fogamzásgátlót szedő nőket a jelek szerint megfosztják a B6-tól egy friss tanulmány szerint, amelyről egy Angliában megjelenő tudományos hetilap számolt be. Az orális fogamzásgátló tabletták szintetikus ösztrogént és progeszteront tartalmaznak, és hatásuk nagyon hasonló a természetes terhesség alatti hormonkiválasztáshoz. Hamis terhességet hoznak létre, amelyben megakadályozzák a peteérést. Nemrégiben derült ki, hogy egyik hatásuk az, hogy gátolják a B6-ot tartalmazó enzimek aktivitását. Dr. David P. Rose az angliai Sheffieldből a Nature-ben (1966. április 9.) aggodalmának ad hangot, hogy az orális fogamzásgátlók ugyanolyan hatást gyakorolhatnak a piridoxint tartalmazó enzimekre, mint a terhesség, és így a nők egy újabb nagy csoportját teszik ki B6-hiánynak. Az már ismert, hogy a terhesség gyakran vezet e vitamin hiányához. Az Obstetric Research című szaklapban megjelent, az V. Nemzetközi Táplálkozástudományi Kongresszuson ismertetett tanulmány a terhes nők B6-fogyasztásának nagymértékű növelését javasolta. Egy átlagos terhes nő most körülbelül 0,5-1,5 mg-ot kap naponta a szükséges 15-20 mg helyett. Dr. Rose tanulmányából úgy tűnik, hogy a “tablettát” szedő nőknek ugyanilyen szükségletei lennének.
Mivel a B6 sajnálatos módon hiányzik a feldolgozott élelmiszerekből, és hő hatására elpusztul, könnyen hiányt szenvedhetünk. A piridoxin természetes formában nem létezik a többi B-vitaminon kívül, amelyek mindegyike fontos szerepet játszik a szervezet figyelemre méltó futószalagjában. Ezért minden olyan készítménynek, amelyet csak piridoxinként árulnak, szintetikusnak kell lennie. A piridoxint a többi B-vitaminnal együtt friss nyers gyümölcsökből és zöldségekből (nem főzve), valamint májból, szívből, búzacsírából, mogyoróból, tojássárgájából, hüvelyesekből és különösen a sörélesztőből, amely a leggazdagabb piridoxinforrás. Bár a B6 a gyorsfőzés során nem veszik el nagymértékben, nagy része feloldódhat és kidobódhat a vízben, amelyben az ételeket lassan főzzük. A hús sütése vagy párolása nagy veszteségeket okozhat. A B6-vitamin csökkenése a sterilizált folyékony tejtermékekben nemcsak a pasztőrözés során következik be, hanem akár hét napig is gyors ütemben folytatódik.
Ha tehát csökkentő étrendet tart, védekezzen az esetlegesen előidézett B6-hiány ellen azáltal, hogy növeli a bevitelt akár természetes élelmiszerekkel, akár élesztő és szárított máj – az összes B-vitamin másik gazdag forrása – pótlásával.
A kalcium-anyagcsere megfelelő szabályozásához nélkülözhetetlen a magnézium, a létfontosságú ásványi anyag ebben a partnerségben, amely oly hatékonynak bizonyul a vesekövek kialakulásának megelőzésében. Amikor B6-vitaminhiányos állatoknak nagy mennyiségű magnéziumot adtak, vizeletükben továbbra is megjelent az oxálsav, de ez a sav már nem alakult át vesekővé. A magnézium tehát azáltal, hogy javítja a szervezet kalciumhasznosítását, oldószerként hat – megakadályozza a fel nem szívódott kalcium megtapadását és kérgesedését, mint a mész a teáskannában.
A magnézium jó étrendi forrásai a búzacsíra, a kiszárított máj, a tojás, a zöld zöldségek, a szójabab, a mandula és a dolomit.
Az epekő
A vesekövek megelőzésén kívül bizonyíték van arra is, hogy a magnézium megelőzheti az epekövet. Orvosi szótárunk szerint az epekő a hólyagban vagy az epeutakban képződött konkréció, amely különböző mennyiségben koleszterinből, bilirubinból és más, az epében található elemekből áll. Az epeutak a májban találhatók. A magnézium ebben az esetben is specifikus megelőző tényező az epe- vagy májkövek kialakulásában. Egyrészt egy korábbi fejezetben kimutattuk, hogy a magnéziumnak az a hatása, hogy csökkenti a koleszterin mennyiségét a véráramban.”
Az ügyet Dr. Pierre Delbet, a Francia Orvosi Akadémiához intézett közleményében (1931. június 23.) említi, amelyet Politique Préventif du Cancer című könyvében reprodukált. Azt mondja, hogy ha az étrend magnéziumban gazdag, az azonnal megjelenik az epében. Ily módon a magnézium m az epe mennyisége ténylegesen megduplázható. Ezt Bretau is megerősítette. Dr. Delbet megemlíti Godard és Palios doktor klinikai munkáját is, amely kimutatta, hogy a magnézium ilyen mértékű növelése kedvezően hathat az epekőre.
Dr. Delbet laboratóriumban vizsgálta az emberi epét, és megállapította, hogy a magnézium hozzáadása gyakorlatilag az összes koleszterint kiűzte, és megjegyezte, hogy a magnézium hozzáadása pigmentációt adott az epének, mélyebb színt adott neki. Az epére gyakorolt hatása az volt, hogy a benne lévő koleszterint oldottabbá tette.”
Dr. Delbet ezután hozzáteszi, hogy “A kísérletek egyértelmű eredménye … a magnézium-kloridnak a kövek alkotó elemeire gyakorolt hatásáról, hogy az étkezési magnéziumadag hozzáadása halogénezett sók formájában képes csökkenteni az epeúti kövek kialakulásának esélyét.
“Ezt a következtetést tények is megerősítik. Nagyon sok olyan embert ismerek, akik rendszeresen delbiázt szednek. Egyiküknek sincs hólyaghurutos baja. Ez valószínűleg nem túl meggyőző. Nem tudod bizonyítani, hogy azoknál, akik delbiase-t szednek, epekőképződés lett volna, ha rosszul szedik. Másrészt elég sok betegnek van epekövessége anélkül, hogy magnéziumhiányos lenne.” Más szóval, az epekőnek más okai is vannak, mint a magnéziumhiány.”
Mégis, mondja Delbet, “számos olyan eset van, amikor az epehólyag meggyógyult a halogénezett magnéziumsók rendszeres használatával.”
Delbet érdekes beszámolót ad egy orvosról, aki magnéziumot használt az epével kapcsolatos nehézségei kapcsán:
“A klinikai tényeket nagyrészt véletlenül figyelték meg. A követőim sok magnézium-kloridot szednek. Ők lelkes propagandisták, akik ezt propagálják. Mások elfogadják, részben talán azért, mert gyakran szisztémás izgalmat okoz. Azok közül, akik tonizáló hatása miatt szedik, többen szenvednek különböző betegségektől, amelyek eltűnnek, és időről időre olyan sikerekről számolnak be, amelyekre nem számítottam, olyan betegségekre hatva, amelyek nem az én hatáskörömbe tartoznak. Így olyan dolgokról kell beszélnem, amelyekről nem sokat tudok.”
“A betegek műtétekre való felkészítéséről, a magnézium-kloridnak az emésztőrendszerre gyakorolt hatásáról számoltam be.”
“Laborde azt állítja, hogy erősen hat az epe kiválasztására. Erről nincs tapasztalatom, de de Wades-szel megerősítettem, hogy a nyombélbe juttatva a cső kiürüléséhez vezet. Ezzel a mechanizmussal az epevezeték fertőzéseiben is szolgálatot tehet. Egyik munkatársunk elküldte nekem a saját megfigyelését, ami érdekesnek tűnik számomra, Az epehólyag és az epeutak gyulladásának ismételt rohamai voltak, 39,6 fokos lázzal, krónikus bélpanaszokkal (hasmenés, puffadás, fájdalmas görcsök evés után). A szigorú kezelés és a májat és a hasat érintő fizikai szerekkel (diatermia és infravörös fény) végzett kezelés ellenére nem mutatott javulást. Delbiase-t szedett napi 2 tabletta (1 gr. 20) dózisban, minden más gyógyszert abbahagyva. Íme az eredmények: ő maga számolt be róluk. “Nincs több májroham, nincs több epigasztrikus fájdalom; a bélpanaszok javultak. Néhány hét múlva a széklet normális lett, mint öt hónapja nem volt. Két hónap alatt 10 kilogramm súlygyarapodás. A megjelenés átalakulása, étvágy normális, emésztés könnyű, annak ellenére, hogy visszatért a kemény munka. Lehetőség arra, hogy a fáradtság legkisebb érzése nélkül ismét felvegyem megszokott elfoglaltságaimat.”
Megállunk tehát, és visszatekintünk az eddig olvasottakra. Túl szépen hangzik, hogy igaz legyen – a magnézium látszólag mindenre jó, ami bántja az embert.
Ezért miért nem hallunk róla sokat? Az újságok címlapokon zengik a csodaszerek dicséretét, de ennek a csoda-ásványi anyagnak a hatását figyelmen kívül hagyják. Az ember elgondolkodik az orvostudomány őszinteségén. A magnéziummal kapcsolatban több száz kutatás született. Van valami konkrét oka annak, hogy miért hagyják figyelmen kívül?
ELŐZETES FEJEZET: 15. fejezet. A magnézium harcol a csontritkulás ellen
Ez az oldal először 2001. január 3-án került fel a The Magnesium Web Site-ra
http://www.mgwater.com/
.