Ha elég sokáig nézel fel éjszaka az égre, szinte biztos, hogy hullócsillagot látsz: egy fényes, finom fényt, amely végigszáguld az égen.
A hullócsillagok vagy meteorok gyakran utoljára látjuk azt a kőzetet, amely fényes felvillanásukat okozta az égbolton, mivel elég a légkörünkben.
A legtöbbször a hullócsillagot okozó objektum nem nagyobb egy homokszemnél, és nem sok jut el a Földre.
De néha nagyobbak, darabokra törnek, és a Földön landolnak.
A Curtin Egyetem sivatagi tűzgömbökkel foglalkozó csapata kamerákat állított fel Ausztrália-szerte, hogy megfigyeljék a nagy meteorokat, tűzgömböket, amelyek meteoritokat hagyhatnak maguk után, és megpróbálják gyorsan felkutatni őket.
Tudják, hogy rengeteg meteoritot még nem találtak meg, és ott kint várnak a felfedezésre.
Gretchen Benedix, a Desert Fireball csapat asztrogeológusa szerint minden alkalommal izgalmas egy űrszikladarab megtalálása.
“Az ember egy kis boldog táncot jár. De abszolút 100 százalékig izgalmas minden egyes alkalommal, mert ez egy kőzet az űrből” – mondja Benedix professzor.
Szóval, mekkora az esélye annak, hogy egy darab űrsziklát találsz?
A meteoritok ugyan nagyon ritkák, de léteznek, és nem lehetetlen, hogy találsz egyet, különösen, ha tudod, mit keresel.
Meteorok, meteoritok, meteoroidok?
A nevek egy kicsit zavarosak lehetnek: Mi az az aszteroida? Egy meteorit? Egy meteoroid?
A legjobb módja annak, hogy biztosak legyünk abban, hogy a megfelelő nevet használjuk, ha a méretükre és a helyükre gondolunk.
Lényegében az aszteroidák és meteoroidák nagyon régi űrsziklák, amelyek Naprendszerünkben keringenek, főként a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaövben.
Az összes bolygó, beleértve a Földet is, ezen kőzetek 4,6 milliárd évvel ezelőtti összeütközésének és egymásra formálódásának a terméke.
Egy részük túl kicsi volt, és túl messze volt egymástól ahhoz, hogy bolygókat alkossanak, és az űrben maradtak, az aszteroidaöv pályáján.
Az aszteroidák a nagyobb kőzetek, amelyek átmérője néhány métertől közel egy kilométerig terjed, a meteoroidák pedig sokkal kisebbek – általában egy méternél kisebbek, de lehetnek sokkal, de sokkal kisebbek is.
Az aszteroidák és meteoroidák időnként megzavarodnak, más kőzetekkel ütközve, és kikerülnek az aszteroidaövből, néha a Föld felé.
A meteoroidot vagy aszteroidát meteornak nevezzük, ha fényesen villogva halad át a légkörünkön. Miután földet ér, a földet érő darabokat meteoritoknak nevezzük.
Nagy aszteroidák csapódtak már be a Földbe, mint például a 12 km széles aszteroida, amely valószínűleg megölte a dinoszauruszokat, de ez valószínűleg nem fog egyhamar újra megtörténni.
A hullócsillagok, amelyeket éjszaka láthatunk, valószínűleg meteorok, de valószínűleg túl kicsik ahhoz, hogy meteoritot hagyjanak maguk után.
A nagyobb meteorok, amelyek sokkal fényesebb, nagyobb hullócsillagok vagy tűzgömbök formájában jelennek meg, nagyobb valószínűséggel túlélik a belépés egy részét, darabokra törve, amelyek szétszóródnak és meteoritként landolnak a földön.
“Körülbelül 60 000 meteorit van a Föld felszínén, amelyeket most katalogizáltunk. Ezek még mindig rendkívül ritka anyagai a Naprendszernek” – mondja Benedix professzor.
Hol a legjobb meteoritot keresni?
Semelyik helyen sem valószínűbb, hogy egy meteor széttörik és meteoritot hagy ott, de egyes helyeken sokkal könnyebb meteoritot találni, mint máshol.
Egy részük az óceánban landol, vagy más, nehezen megközelíthető és nehezen kutatható helyeken, például sűrű esőerdőkben.
Van egy hely, ahol az űrköveket tanulmányozó tudósok előszeretettel vadásznak: Az Antarktisz.
Ez azért van, mert ha az Antarktiszon találnak egy fekete követ, akkor nagyjából garantálni tudják, hogy az egy meteorit. És egy fekete sziklát a sok fehér jég között nagyon könnyű kiszúrni.
De míg az Antarktiszon űrsziklákat kereső kirándulásokat kicsit nehéz megszervezni, vannak helyek, amelyek jobban alkalmasak meteoritvadászatra.
A talajon könnyebb lesz meteoritot találni, ha a felszín sima, lapos és nem borítják már fekete sziklák.
Egyértelműen érdemes megvizsgálni a saját hátsó kertünket vagy a helyi parkot – még jobb, ha az a terület kopár vagy üres. Bár a meteoritok ritkák, de ott vannak kint!
Mit keress: meteoritok és meteorit-roncsok
- Fekete kéreg: A meteoritok különböző anyagokból állhatnak, de egy dolog közös bennük: mindnek át kellett esnie a Föld légkörén, és a földön kellett landolnia. Ez a légkörben másodpercenként akár 60 km-es sebességgel megtett út a kőzet külsejének megolvadását okozza, így a külsején egy vékony, fekete, fényes külső réteg, az úgynevezett fúziós kéreg képződik. Azokon a kőzeteken, amelyek már egy ideje a földön vannak, a fúziós kéreg lekophatott, és láthatóvá vált, hogy a kőzet belseje más színű. Ez hasznos jel.
- Nehéz: A meteorit egy sűrű kőzet, néha vasat tartalmaz a belsejében, ezért nehezebbnek kell érezni, mint egy ugyanolyan méretű normál földi kőzetet.
- Sima horpadások: Ha megnézzük a kőzet felszínét, sima bemélyedéseket láthatunk, ami úgy néz ki, mintha valaki belenyomta volna a hüvelykujját a kőzetbe, és lenyomatot hagyott volna, mintha puha agyag lenne. Az ilyeneket regmaglyukaknak nevezzük. Sima vagy lekerekített élekkel kell rendelkeznie, nem pedig éles sziklapontokkal.
- Mágneses: Mágnessel nézzük meg, hogy a kőzet mágneses-e. A meteoritok körülbelül 90 százaléka mágneses. Ha a kőzet a mágneshez tapad, még ha csak halványan is, az annak a jele lehet, hogy meteoritról van szó. De ez nem garancia, mert a földi kőzetek is lehetnek mágnesesek, például a vasban gazdag földi kőzetek vagy a magnetit. Az ipari melléktermék is lehet mágneses, és úgy nézhet ki, mint egy meteorit.
Ha úgy gondolod, hogy a kőzeted meteorit – vagy akár csak egy meteor -, küldj egy fotót a Desert Fireball Network csapatának, hogy egy meteorit-szakértő megnézze.
Akárhogy is, küldj nekünk egy fotót a leletedről az ABC Science Facebook oldalán keresztül.