Make disbudding less painful for everyone

A bimbóztatás az egyik legkevésbé kedvelt munka a kecskefarmokon. Ugyanakkor fontos része a többi nyájtag és a kezelők sérüléseinek megelőzésének.

A kecskék a ragadozók elleni védekezésként szarvakat fejlesztenek ki, és harcra használják azokat, hogy megalapozzák társadalmi rangjukat a nyájban. Amikor a kecskéket zárt térben tartják, már nincs szükségük szarvakra a ragadozók elleni védekezéshez, és a társadalmi rangért folytatott harc sérüléseket okozhat, ami termeléskiesést és csökkent jólétet eredményez. Továbbá a szarvak beszorulhatnak a kapukba vagy kerítésekbe, ami sérülést, halált és/vagy az épületek tönkretételét okozhatja. Ezen okok miatt a legtöbb kereskedelmi tejelő kecsketenyésztő fiatal korban bontja ki (elpusztítja a később szarvakká váló szöveteket) a kecskegidákat. A hús- és szálastakarmány kecsketenyésztőknél kevésbé gyakori a szarvbontás, de a hús- és szálastakarmány kecsketenyésztőknek, akik a szarvbontást végzik, ugyanazokat az irányelveket kell követniük.

Korán szarvbontás

Három hetes korban a fejlődő szarvszövet elkezd a kecske koponyájához kapcsolódni, és egy kis szarvcsomó látható és tapintható. Amint ez bekövetkezik, a szarvak eltávolítása egyre nehezebbé válik, és összetettebb technikát igényel a siker biztosítása és a skorpió (a sikertelen szarvbontás/szarvtalanítás okozta hiányos szarvnövekedés) elkerülése érdekében.

A szarvak eltávolítását, miután azok a koponyához rögzültek, szarvtalanításnak nevezzük, és amennyire csak lehetséges, kerülni kell. A szarvtalanítás invazív eljárás, amely több kockázatot hordoz a kecske számára. A termelőket arra ösztönzik, hogy megfelelően tervezzék meg és időzítsék a szarvtalanítást, hogy elkerüljék az idősebb kecskék vagy felnőttek szarvtalanításának szükségességét.

A szarvakkal vagy sarkantyúkkal rendelkező felnőtt kecskéket nem szabad szarvtalanítani, ha ez elkerülhető. Ha egy kifejlett szarvú kecske sérülést okoz más állatoknak, kezelőknek, vagy beszorul a tartási elemekbe, először is törekedjen a kecske kezelésére a probléma csökkentése érdekében, esetleg a szarvas és a szarv nélküli kecskék elkülönítésével vagy az olyan tartási elemek módosításával, amelyekbe a kecskék beszorulhatnak. A felnőtt állatok szarvának eltávolításához állatorvosra van szükség, hogy érzéstelenítést alkalmazzon, a koponya nyitva áll a fertőzések és a legyek és kukacok fertőzése előtt, és sok vérzést okoz. A szarvak pántolása nem ajánlott, mivel a folyamat akár nyolc hétig is eltarthat, és a folyamat időtartama alatt fájdalmat okoz. A fájdalmas kecske nem produktív kecske. Csípje el ezeket a problémákat csírájában, ha a kecskegidákat fiatal korukban bontja ki!

Fajta/nem	Kor
Európai kecskegidák (pl. Alpesi, Saanen)	Öt és hét nap közötti életkor
Bükkök	Három és öt nap közötti életkor
Núbiaiak őzgidák	Két hetesek

A kicsontozás módszerei

Egy 2008-as tanulmányban az Egyesült Államokban és Kanadában, azt találták, hogy az állatorvosok 97%-a és a termelők 95%-a használta a forró vasas kicsontozást. A felmérésben senki sem számolt be maró paszta használatáról. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a maró paszta jól működik az egyedileg tartott borjak esetében, de a borjakat csoportosan tartják, ami növeli a sérülés kockázatát, ha a pasztát más borjakra dörzsölik.

Módszer	Előnyek	Hátrányok
Melegvasalás/kauterizáció	-Gyors és könnyen kezelhető, ha egyszer betanították – Nem dörzsölhető le -fájdalomcsillapítóval jelentősen csökkenthető	-Oktatást igényel a helyes és következetes alkalmazáshoz -Potenciális, hogy túlmelegíti az agyat és károsodást vagy halált okozhat
Disznópaszta	-egyszerű a használata -Kisebb akut fájdalom -Fájdalomcsillapítók használatával csökkenthető	-Kisöprődhet más kecskékre vagy a test más részeire, nem szándékos égési sérüléseket okozhat -Hosszan tartó fájdalmat okoz

Fájdalomcsillapítás a kibelezésnél

Már széles körben elfogadott, hogy a kibelezés, bár szükséges, fájdalmas eljárás. Például a borjak kicsontozásának legjobb gyakorlata magában foglalja mind a helyi érzéstelenítést a szarvbimbó területének elzsibbasztására és a forró vasaló alkalmazása által okozott kezdeti akut fájdalom megelőzésére, mind pedig egy hosszú hatású NSAID-ot, amely a helyi érzéstelenítés elmúlása után fájdalomcsillapítást biztosít, hogy csökkentse az égési sérülések okozta fájdalmat. Ez a protokoll sokkal könnyebbé teszi a borjak kezelését a szarvbontás során, és a borjak sokkal hamarabb visszatérnek a normális viselkedéshez (például evés, ivás és pihenés), mint a fájdalomcsillapítás nélkül szarvbontott borjak, amelyek több, fájdalommal kapcsolatos viselkedést mutatnak. Azok a borjak, amelyek a kibelezés után normálisan esznek és pihennek, termelékenyebbek lesznek, mint azok, amelyek a fájdalom miatt nem esznek és nem pihennek. A vizsgálatok szerint a fájdalomcsillapításban részesített borjak több takarmányt fogyasztottak, és naponta egy kilogrammal többet szedtek, mint a fájdalomcsillapítás nélkül kibelezett borjak.

Számos kutatás bizonyítja, hogy a borjak fájdalmat éreznek a kibelezéskor, és a fájdalomcsillapítás javítja a jólétet és a termelékenységet. Ez a kutatás a kecskék esetében még folyamatban van. A jelenlegi kutatások alapján azonban feltételezhető, hogy a kecskegidák fájdalmat éreznek az érzéstelenítés nélküli kibelezéskor, és a fájdalomcsillapítás előnyös lenne számukra a fájdalom csökkentése és a normális viselkedéshez való gyorsabb visszatérés szempontjából.

A National Farm Animal Care Council’s Codes of Practice for the Care and Handling of Farm Animals (A haszonállatok gondozásának és kezelésének gyakorlati kódexe) szerint a kibelezéskor fájdalomcsillapítást kell alkalmazni.

• Szarvasmarha (2017)

• Tejmarha (2009)

• Birka (2013)

A kecskék különösen érzékenyek az altatásra, és vigyázni kell a halálos túladagolás elkerülésére, a kecskék biztonságos és hatékony rutinszerű fájdalomcsillapítása a bontáskor elvégezhető, és mind az ember, mind a kecskék számára kevésbé lesz stresszes a bontás.

A kecsketartóknak együtt kell működniük állatorvosukkal, hogy kidolgozzanak egy fájdalomcsillapítási protokollt, amelyet a kecskék kibelezésénél alkalmaznak. A protokollnak tartalmaznia kell egy helyi idegblokkolást, valamint egy hosszú hatású szisztémás fájdalomcsillapítót. A helyi idegblokk csökkenti a kölyök azon képességét, hogy a forró vasat érezze az alkalmazás során, a szisztémás fájdalomcsillapítás pedig segít a fájdalomcsillapításban, miután a helyi idegblokk elmúlik. A 2008-as felmérés szerint az állatorvosok 42%-a nyújt képzést azoknak az ügyfeleknek, akik maguk szeretnék a kölyköket bomlasztani. Sajnos a megkérdezett állatorvosok 69%-a biztosít fájdalomcsillapítót a forró vasalással történő kicsontozás során, míg a termelőknek csak 33%-a tesz így. A jólét javítása és az ontariói kecskeágazatba vetett közbizalom növelése érdekében ajánlott, hogy minden kecskebika kapjon fájdalomcsillapítót a kibelezéskor.

Ha egyszer megtapasztalta a különbséget a fájdalomcsillapító nélküli és a fájdalomcsillapítóval történő forróvasas kibelezés között, a fájdalomcsillapítás a kibelezési protokoll standard részévé válik. Azok a kecskegidák, amelyek fájdalomcsillapítást kapnak a kibelezéskor, még mindig tiltakozhatnak a kezelés ellen vérzéssel, de a megfelelően idegblokkolt kecskegidák nem fognak intenzívebben és hangosabban vérzeni, amikor a kibelezővasat alkalmazzák. Ez a hangos, intenzív bőgés az, ami sokak számára rettegett feladattá teszi a kicsontozás folyamatát.