Az év 1993-ban volt. A mexikói Ciudad Juarez forgalmas városközpontjától alig néhány kilométerre a sivatagban fiatal lányok és nők összevert holttestére bukkantak; az erőszakos bántalmazás és bántalmazás után szemétként dobták ki őket. Az eltüntetés egyszerűen csak utólagos szempont volt az elkövetők számára.
Tragikus, hogy ezernyi ehhez hasonló történet van. Az évek során Mexikó mindent látott: leszúrt, megnyúzott, kibelezett, megerőszakolt és meggyilkolt nőket. Kislányokat raboltak el óvodáikból fényes nappal, holttesteket gyakran dobtak csatornákba, és néha egy eltűnés bejelentésével véget is ér a nyomozás. A hároméves kislányokat és a 74 éves nőket gyakran bántalmazzák és ölik meg a hozzájuk közel álló férfiak. A következő tíz percben körülbelül három mexikói nő válik bántalmazás áldozatává. A nap végéig tíz nőgyilkosság történik.
A femicídium kifejezés nem azoknak az emberölését jelenti, akik egyszerűen csak történetesen nők, hanem azokat a nőket, akiket szisztematikusan meggyilkolnak azért, mert nők. Ingrid, Nancy, Susana, Noelia, Laura, Malena, Adriana, Isabel, Yuritzi, Luz csak néhány név az áldozatok hosszú listáján. Az erőszak kultúrája nem változhat meg egyik napról a másikra, még akkor sem, ha a törvények hirtelen ezt tennék. Hogyan alakult ki tehát ez a kultúra?
Történelem és nemi szerepek
A nemi erőszak okai sokkal összetettebbek, mint az egyszerű biológia, és biztosan nincs egyetlen magyarázat. Inkább tényezők sokfélesége épült egymásra. Egyes történészek a La Conquista-t, amelynek során a spanyol gyarmatosítók, például Hernán Cortes és hódítói megérkeztek az amerikai kontinensre, és megerőszakolták az őslakos nőket, a nemi erőszak kultúrájának kezdeteként azonosítják. A La Conquista “meszticeket”, azaz spanyol és őslakos felmenőkkel rendelkező embereket hozott létre. A pszichológusok szerint a “mestizaje” olyan állapotot teremt, amelyben a meszticek ” spanyol apjukat és megvetik indián anyjukat”.
A legtöbb történész számára azonban aligha kétséges, hogy a latin-amerikai szexizmust az európai gyarmatosítás fokozta. A francia polgári törvénykönyvben, amely a korai mexikói jog nagy részét inspirálta, a nők az élet minden területén – a jogtól a pénzügyekig – a férfiaktól függőként szerepeltek. A korabeli európai gondolkodókkal összhangban Mexikóban is az volt az általános konszenzus, hogy a nők inkább a háztartási szférára alkalmasak, szemben a férfiakkal, akik arra születtek, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek.
Ebből született meg Latin-Amerikában a macsóizmus. A machismo, hasonlóan a toxikus maszkulinitáshoz, olyan ideálok és hiedelmek összessége, amelyek azt az elképzelést támogatják, hogy a férfiak felsőbbrendűek a nőkkel szemben. A férfiak domináns szerepet vállalnak a társadalomban, ahol kevés gyengeséget mutathatnak, és meg kell védeniük a kiszolgáltatottakat, általában a nők feletti kontroll gyakorlásával. Emiatt a nők generációk óta alárendeltebb szerepekre kényszerülnek a társadalomban. Carmen Contreras, az Instituto Mexicano de Investigación de Familia y Población (IMIFAP) kormányzati kutatója kifejti, hogy a macsóizmus kikövezte az utat a nemi alapú megkülönböztetésnek, ami már fiatal korban esélykülönbségeket eredményez. Ezek az egyenlőtlenségek az oktatástól a munkaerőig terjednek, és még a művészetben is torzítják a nők képviseletét, ahol az erős női karakterek gyakran hiányoznak a filmekből.
A macsósággal szembeni elégedetlenség tükröződik a La Revuelta, Mexikó első női vezetésű feminista újságjának írásaiban: “A nők elnyomásának kérdését másodlagos, alárendelt problémának tekintik, amely “a társadalmi változás után megoldódik. mozgalom keletkezett… a kiábrándultságból, az elégedetlenségből, a frusztrációból, amit mi, nők, a mindennapi élet elszigeteltségében tapasztalunk, felmerül az igény, hogy más nőkkel egyesüljünk, eleinte talán puszta ösztönként.”
A feminista agitáció ellenére Mexikóban még mindig kézzelfogható nemi egyenlőtlenségek vannak. A mai napig 30 százalékkal több férfi tölti be a vállalati szerepeket, mint nő; a nők átlagosan heti 40 órát töltenek háztartási feladatokkal, míg a férfiak csak körülbelül tízet; és a férfiak 75 százaléka számol be arról, hogy ő a háztartás vezetője. A közelmúltban a nagyobb gazdasági egyenlőség felé tett lépések ellenére, mint Mercedes Olivera kifejti, “a mexikói gazdaság növekszik, de a nők biztonsága ezzel szinte merőlegesen csökken”. Talán a nők elleni erőszak közelmúltbeli fellendülése kulturális visszahatás az élet más területein, például a gazdaságban jelentkező egyenlősítő erőkre.”
Modern Times
A nemi diszkrimináció és a nemi erőszak különbözőek, de egymást táplálják. Míg a nemek közötti egyenlőtlenség ősidők óta jelen van, a nemi erőszak aránya Mexikóban csak 2006 óta emelkedik.
A közelmúltbeli vérfürdő oka, ahogy egyes megfigyelők nevezik, mélyebb, mint a nemi normák. A mexikói társadalmi struktúra megköveteli, hogy a nőknek azoktól kell védelmet keresniük, akik erőszakot követnek el ellenük, például a rendőrségtől és az államtól, ami a nők biztonságát kétélű karddá teszi. Ezt a biztonság iránti igényt csak fokozza a mexikói drogháború eszkalálódása, amelynek növekedése tökéletesen egybeesik a nemi erőszak növekedésével Mexikóban. A korrupció, a pénz és a narkopolitika alapvető mozgatórugói az erőszaknak, amely csak az elmúlt négy évben 236 százalékkal nőtt.
Korrupció és kábítószer-politika
A nemi alapú erőszak növekedése egybeesett az erőszak más formáinak növekedésével, különösen a drogkartellekkel kapcsolatosakkal. Például Ciudad Juarez, az a város, ahol az 1993-as megdöbbentő gyilkosságok történtek, egyben az a város is, ahol a Juarez drogkartell nagyjából 25 éven át a kábítószer-műveletek, a pénzmosás és a gyilkosságok többségét végezte. Juarez fontos szerepet játszik az “Aranyháromszögben”, ahol Chihuahua, Durango és Sinaloa államok hatalmas drogtermelést és -kereskedelmet folytatnak, ami nem csak a mexikói gazdaságot, hanem a drogháborúkat és a drogfüggőséget is táplálja szerte a világon.
A kartellekkel kapcsolatos erőszak visszaszorítására tett erőfeszítések kudarcot vallottak. Ennek egyik oka, hogy a helyi önkormányzatok gyakran szemet hunynak (vagy akár védik is) a kábítószer-műveletek felett, jelentős, de titkos pénzösszegekért cserébe. Vannak jelentések arról, hogy a Sinaloa-kartell megvesztegette a hadsereget, és a rendfenntartó erők kezét használta fel. Egy híres perben Manuel Fierro-Mendez, egy helyi drogkartellekkel kapcsolatban álló juarezi rendőr beismerte, hogy jelentős kapcsolat van a kartellek és a helyi önkormányzatok között. Azt is állította, hogy az egységében és minden általa ismert egységben szinte minden ember szintén belekeveredett ebbe.
A Mexikót kormányzó elit néha azt állítja, hogy “a Ciudad Juárezt pusztító erőszak a kormány szervezett bűnözés elleni háborújának pozitív eredménye”. Az erőszakot annak jelének tekintik, hogy a kormány által a kábítószer-kereskedelem felszámolása érdekében hozott erőszakos intézkedések működnek. A kettő közötti ok-okozati összefüggés azonban a legjobb esetben is gyenge: Peña Nieto elnöksége idején, amikor a bűnözéssel szemben inkább passzív, mint kíméletlen politikát és hozzáállást követtek, az ország rekordokat döntött az emberölések, az erőszak és a bűnözés tekintetében. Ennek ellenére az állam – amelyet súlyosan megfertőzött és megmérgezett a pénz, a függőség és a korrupció – a kartellek elleni háborújában továbbra is erőszakot követett el, ami kétségtelenül a nemi alapú erőszak megnövekedett gyakoriságához vezetett.
Előrehaladás a kongresszusban
Megdöbbentő, hogy az erőszak ellenére Mexikónak a világ egyik leghaladóbb alkotmánya van a nemek tekintetében, és számos feminista politikában is világelső. Az Egyesült Nemzetek Női Szervezete gratulált Mexikónak a 2014-es történelmi alkotmányreformjához, amelyben kötelezték “a politikai pártokat, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget jelöléseikben”. Mexikóban 2018-at a “Nők évének” nyilvánították, mivel a női képviselők aránya a kongresszusban először haladta meg a 40 százalékot. Miközben más feminista szerveződések mellett nőtt a nők képviselete a politikában, a nemi erőszak továbbra is fennmaradt. A nemek közötti erőszak az elmúlt tizenkét évben minden évben következetesen, masszívan nőtt. A nőgyilkosságok száma csak az elmúlt öt évben 137 százalékkal nőtt, ami négyszerese a gyilkossági ráta növekedésének. Ez a kartellek visszavágása? A megtört kormány? Az éveken át tartó, generációk közötti visszaélések, amelyek utolérik a statisztikákat?
Hibák a mexikói igazságszolgáltatási rendszerben
Míg nincs egyetlen válasz, az egyik fontos probléma minden bizonnyal az, hogy az elkövetők úgy érzik, megúszhatják a bűncselekményeiket. Mexikóban a nemi erőszakkal kapcsolatos ügyekben a büntetőjogi vádlottak 93 százaléka férfi. Latin-Amerikában minden harmadik nő volt már nemi erőszak áldozata élete során. Mexikóban azonban ez a szám valójában minden harmadik nőből kettő. A potenciális esetek hatalmas száma ellenére kevés nő dönt úgy, hogy a jogrendszerhez fordul, és a nemi alapú gyilkosságok, főként a nőgyilkosságok 98 százaléka teljesen büntetlenül marad.
Ezek az aggasztó jelek ellenére sok politikus szemet huny. Andres Manuel Lopez-Obrador elnök azt állítja, hogy a nemi alapú erőszak a “neoliberális politika” következménye, és hogy a nőgyilkosságok növekvő aránya csak “egy ellene irányuló óriási jobboldali összeesküvés része”. Ez a retorika csak arra szolgál, hogy megkerülje az érdemi változást, ahogyan azt az ENSZ is állítja.
Egy 2020. februári feminista tüntetés után Obrador arra kérte a feministákat, hogy ne demonstráljanak, mivel a kormány már keményen dolgozik a nőgyilkosságok felszámolásán. Beatriz Belmont, az Instituto Tecnologico Autonomo de Mexico (ITAM) nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatója erre így válaszolt: “Ha az emlékművek szétverése arra készteti a hatóságokat, hogy ránk nézzenek és meghallgassák a követeléseinket, akkor továbbra is ezt fogjuk tenni, elfogadhatatlan és nem illik ahhoz, akinek nemzeti vezetőként kellene fellépnie.”
Jövőbeli lépések
2020 márciusában nők és férfiak milliói árasztották el az Angel de la Independencia körüli utcákat Mexikóvárosban. Néhány nappal a felvonulás után nők milliói tagadták meg, hogy munkába menjenek a #UnDiaSinNosotras, azaz #ADayWithoutUs (#NélküledNélkülünk) tiltakozás részeként. Emellett helyi, állami és szövetségi kormányzati tisztviselők is csatlakoztak a különböző tiltakozásokhoz. Ezek a megmozdulások a #NiUnaMenos hátterére épülnek, hogy jelezzék: egyetlen további nőgyilkosságot sem tűrünk el. Hangot adnak az elhallgatottaknak. Megváltoztatják a nőkről alkotott képet Mexikóban, és kihívást jelentenek az elégtelen intézkedésekre.
A változás lassú és nehéz, és még ha Mexikó más területeken tesz is feminista lépéseket, a nemi erőszak problémái továbbra is fennállnak. De most már van lendület a nemi erőszakról szóló komoly beszélgetésekhez Mexikóban, a mexikói drogháború felülvizsgálatához, az igazságügyi reformhoz és a politikusok felelősségre vonásához.