A vörösvérsejtek (RBC) méretének változása a vérkenetben a sejt átmérőjének változásának felel meg, és nem feltétlenül a vörösvérsejtek térfogatának változásának, ahogyan azt a hematológiai analizátor értékeli. A sejtek kisebbnek tűnhetnek, de normális térfogatúak lehetnek (pl. szferociták), míg más sejtek valójában nagyobbnak tűnnek, mivel vékonyabbak és jobban szétterülnek a vérkenetben (hipokróm vörösvértestek). A vörösvértestek méretének eltérését a vérkenetben anizocitózisnak nevezzük, és ennek oka lehet a normálisnál nagyobb vörösvértestek, a normálisnál kisebb vörösvértestek vagy a kettő kombinációja. Az anizocitózisnak tehát nincs konkrétabb jelentése, mint a vörösvértestek méretének (átmérőjének) fokozott eltérése. Megjegyzendő, hogy a nagyobb vagy kisebb vörösvértestek alacsony száma nem növelheti vagy csökkentheti az átlagos sejttérfogatot (MCV) a referenciahatárok fölé vagy alá. Az átlagos térfogat eltolódásához elegendő számú nagyobb vagy kisebb térfogatú sejtre van szükség. A modern hematológiai analizátorok a vörösvérsejtek térfogatának ingadozását is mérik, és ezt az értéket vörösvérsejt-eloszlási szélesség (RDW) néven jelentik. Ez némileg korrelál az anizocitózis kenetvizsgálati értékelésével. A Cornell Egyetemen csak akkor jelentjük a makrocitákat, ha azok egyértelműen láthatóvá válnak a vérkenetben. Ezek a vérben lévő számoktól függően járhatnak makrocitózissal (a felső referenciahatárnál magasabb MCV) vagy nem. A mikrocitákról nem számolunk be, mivel azok diagnosztikai jelentősége bizonytalan. A mikrocitózis (az alsó referenciahatár alatti MCV) azonban fiziológiás vagy patológiás lelet lehet állatokban. Ezért itt csak a makrocitákat tárgyaljuk.
Makrociták
Ezek a normálisnál nagyobb vörösvértestek. A makrociták normális hemoglobintartalommal és nagyon kevés RNS-szel rendelkeznek. Valójában nincs elegendő RNS (kék) a hemoglobin vörös színének ellensúlyozására, ezért a makrociták vörös színűek. Ez eltér a polikromatofil vörösvérsejtektől, amelyek általában nagyobbak és lilák, mivel több RNS-t tartalmaznak. A makrociták kimutatásához normális méretű sejtek jelenléte szükséges a vérben. Ha az összes sejt makrocita, akkor nehéz felismerni, hogy a normálisnál nagyobbak (azaz nincs mihez hasonlítani őket).
A makrociták többféle mechanizmus révén alakulnak ki:
Makrociták egy teveállatban
- Regeneráció: A makrociták lehetnek (de nem mindig) a normálisnál fiatalabb RBC-k. Minden emlősfajban megfigyelhetők, amelyek regenerációs választ adnak. Valójában ezeket a sejteket keressük egy vérszegény lóban, hogy felmérjük, hogy a ló reagál-e a vérszegénységre (vagy sem). Ez azért van így, mert a lovak csak kis számú retikulocitát bocsátanak ki a vérszegénységre adott válaszként. Ezeket a modern hematológiai analizátorokkal (fluoreszcens festékeket használva) meg lehet számolni, de általában nem mutathatók ki polikromatofil RBC-ként a vérben. Az éretlen makrocitikus RBC valószínűleg kis mennyiségű RNS-t tartalmaz, amelyet a vitális festékek, például az új metilénkék kicsapnak, vagy fluoreszcens festékeket, például oxazint kötnek meg, vagyis ezek általában pontszerű retikulociták. A pontszerű retikulociták felezési ideje macskákban 3 nap (a vérben 7-10 napig is megmaradhatnak). A vérszegénységből felépült macskák makrociták lehetnek e pontszerű retikulociták perzisztenciája miatt (posztregeneratív makrocitózis). A pajzsmirigy túlműködésben szenvedő egyes állatoknál megfigyelhető makrocitózis hátterében a vörösvértestek idő előtti felszabadulása állhat.
- Kóros DNS-szintézis: Mivel az erythropoiesis során az RBC minden egyes sejtosztódással egymás után kisebb lesz, nagyobb RBC képződik, ha a DNS-szintézis késleltetett vagy kóros. Ez a következő helyzetekben fordul elő:
- Macskaleukémiavírus (FeLV) fertőzés: A vírus integrálódik a macska gazdasejt genomjába és késlelteti a DNS-anyagcserét. A vírus a macskák eritroid sejtjeinek neoplasztikus átalakulását is okozza, amit primer myelodysplasiának nevezünk. A makrocitózis a macska myelodysplasztikus szindróma jellegzetes vonása, és gyakran súlyos, nem regeneratív anémia jelenlétében jelentkezik.
- Myelodysplasia: A vörösvértestek rendellenes termelődése makrocitózist eredményezhet. Ez leggyakrabban FeLV-fertőzött macskáknál, ritkán más fajoknál fordul elő.
- Veleszületett dyserythropoiesis: A veleszületett dyserythropoetikus anémia (CDA) egy öröklött rendellenesség emberben, amely makrocitózist eredményez. Erről Poll Hereford szarvasmarháknál számoltak be, és valószínűleg ez okozza a makrocitózist az uszkároknál (a vérszegénység hiánya ellenére).
- Ásványi anyag/tápanyaghiány: B12-vitamin, kobalt és folsav szükséges a DNS-szintézishez (purin- és pirimidin-anyagcsere vagy a nukleinsavak szintézise). Ezen vitaminok és ásványi anyagok hiánya makrocitózist eredményezhet, vérszegénységgel vagy anélkül. A molibdénfelesleg a legelőkön vagy a takarmányban másodlagos kobalthiányt eredményezhet kérődzőkben.
- Gyógyszerek: A B12-vitamin anyagcseréjét vagy a folsav felszívódását zavaró gyógyszerek makrocitózist eredményezhetnek (vérszegénységgel vagy anélkül), pl. hidroxikarbamid, kéntartalmú gyógyszerek.
- Vörösvértestduzzanat: Ez előfordulhat membránhiba (pl. örökletes stomatocitózis), hiperozmolalitás (pl. diabetes mellitus) vagy tárolással összefüggő lelet miatt. Mivel ez minden RBC-t érint, a makrociták általában nem azonosíthatók könnyen a vérkeneten, bár az MCV meghaladhatja az adott fajra vonatkozó felső referenciahatárt.