Conférence du 17 février 2011 à l’Université de Poitiers donné par Joel F. Maybury, Consul des Etats-Unis d’Amérique à Bordeaux
1 Joel F. Maybury, az Amerikai Egyesült Államok bordeaux-i konzulja több előadást tartott a fekete sajtóról 2011 februárjában – a fekete történelem hónapjában. Maybury úr az elmúlt éveket a fekete sajtó Amerikában betöltött szerepének kutatásával töltötte. Ő az amerikai fekete sajtó egykori újságírója, több mint hét évig dolgozott különböző lapoknál, mint például az Alameda Newspaper Group, a Sacramento Observer, a Twin Cities Courier.
2 Az előadás a fekete történelem hónapjának rövid magyarázatával kezdődött. Carter G. Woodson afroamerikai író, történész és újságíró volt. Ő volt az egyik első tudós, aki az afroamerikai történelmet tanulmányozta, és tulajdonképpen őt tekintik a fekete történelem atyjának. Woodson megjegyezte, hogy a 20. század elején az amerikai történelem figyelmen kívül hagyta az afroamerikaiak hozzájárulását. A faji előítéleteknek hagyománya volt. 1926-ban Woodson megszervezte a “négertörténeti hét” megünneplését február második hetében – Abraham Lincoln születésnapján. Woodson megtette az első lépéseket az afroamerikaiak hozzájárulásának népszerűsítésére a történelemben. Az ünnepi hétből később egy hónap lett, és 1976-ban átkeresztelték Fekete Történelmi Hónapra. Az 1960-as években, amikor a progresszív fehérek támogatták a fekete amerikaiak ünneplésére irányuló erőfeszítéseket, a polgárjogi mozgalom többet tett a fekete amerikaiak hozzájárulásának népszerűsítéséért. Az 1970-es évekre az egész nemzet elismerte az afroamerikaiaknak az amerikai történelemben játszott szerepét.
3 1827-ben, négy évtizeddel a polgárháború előtt, New Yorkban létrejött az első afroamerikai kiadvány – a Freedom’s Journal. Hetente körülbelül 50 000 példányban jelent meg. A legtöbb fekete újság családi tulajdonban volt, ez okozta sokuk gyors bezárását, amikor a családoknak nem volt elég pénzük a fenntartásukra. Az 1820-as években a feketék az egyházon keresztül beszélgettek és cseréltek híreket. Abban az időben a kiadványokban nem volt hangja a feketéknek. A fehér kiadványok becsmérelték a feketéket. A Freedom’s Journal első két fehér kiadója a rabszolgaságellenes mozgalom tagja volt. “A saját ügyünk mellett kívánunk kiállni. Túl sokáig mások beszéltek helyettünk” – ez volt a Journal mottója. A Freedom’s Journal nemzetközi és országos tájékoztatást nyújtott a fekete lakosságot érintő aktuális eseményekről, elítélve a rabszolgaságot, a lincselést és más igazságtalanságokat. A folyóirat fontos afroamerikaiak életrajzait tartalmazta. Ez volt az első olyan folyóirat is, amely felsorolta a fekete esküvőket, születéseket és haláleseteket. Vernon Jared afroamerikai újságíró kifejtette: “Mi nem léteztünk a többi újságban Soha nem születtünk, nem házasodtunk, nem haltunk meg, nem harcoltunk háborúkban, és soha nem vettünk részt semmilyen tudományos tevékenységben. Valóban láthatatlanok voltunk, hacsak nem követtünk el bűncselekményt.”
4 A polgárháború alatt létrejött az első fekete napilap, a New Orleans Tribute. Délen elsőként az Union jelent meg. Francia és angol nyelven jelent meg. Később Roudanez doktor megvette és átnevezte La Tribune de la Nouvelle Orléans-ra. Ez a folyóirat adott hangot az amerikai fekete közösségnek. A rabszolgaság eltörléséért és a mindenki számára azonos jogokért küzdött. Segített a feketéknek abban, hogy politikai csoportokat alakítsanak.
5 Az 1830-as évek után körülbelül 24 fekete újság jött létre. A North Star volt a legbefolyásosabb, az elnök és a kongresszus tagjai is olvasták. 1865 után az emancipáció miatt nőtt az újságok száma. De a legtöbb afroamerikai nem tudott olvasni. Az oktatás lett az egyenlőség kulcsa. Ezek az újságok a szabadságuk jelét jelentették. Most már megengedték nekik, hogy kifejezzék magukat, vagy üzletet nyissanak. A polgárháború után a fekete sajtó a fekete közösségek és a fekete politikai mozgalmak újjáépítésének szentelte magát. Miután Haze elnök 1876-ban megszüntette az afroamerikaiak védelmét, 1918-ig 3 000 afrikai férfit gyilkoltak meg fehér csőcselékkel. A fehér sajtó nem ítélte el ezeket a bűncselekményeket. A fekete sajtó azonban minden incidensről beszámolt, hogy figyelmeztesse a fekete közösségeket.
6 A polgárháború előtt a fekete sajtó a rabszolgaság-ellenességet támogatta. A háború után az emancipációt támogatta, és hozzájárult a fekete közösségek újjáépítéséhez. Ezután pedig keményen dolgozott azon, hogy figyelmeztesse az afroamerikaiakat a veszélyekre.
7 A 20. század elején, a technológia fejlődésével a fekete lakosság északra és nyugatra, Kaliforniába kezdett költözni. Ez bomlasztó változásokat hozott a fehér életmódban és heves fehér reakciót. Chicagóban is nőtt a feszültség, mivel faji zavargások alakultak ki. A korabeli fekete sajtó a faji szegregációról és a tömeges nyugatra költözésről beszélt. Ekkor már könnyebb volt az újságok terjesztése.
8 Az első világháborús katonai behívások sok amerikai férfit vittek el. A Dél számos gazdasági problémával szembesült. A déli vállalkozások megpróbálták betiltani a fekete újságok árusítását, hogy megakadályozzák a hiányt – ezeknek az újságoknak a befolyása nagy volt. A háború után körülbelül 500 fekete újság létezett – ezek információkat hordoztak arról, hogy mely üzleteket kell elkerülni, ahol szegregáció zajlott.
9 A második világháború alatt sok amerikai katona volt Franciaországban. Az egységekben elkülönítették a feketéket és a fehéreket. Ezt a fajta szegregációt az újságok elítélték, a feketéket boldogtalanná tette. Ez rosszat tett a háborús erőfeszítéseknek, és ezt a kormány és a hadsereg is észrevette. A fekete újságok befolyása egyre nőtt, de ha túl erős volt a hangjuk, a hirdetők eltávolították a hozzáadásaikat. Ez egy kényes egyensúly volt.
10 Az 1950-es években a fekete újságokat gyakran vádolták azzal, hogy kommunisták, mert támogatták az afrikai dekolonizációt. Könnyű célpontjai voltak a kongresszusi támadásoknak.
11 Az 1960-as években a mainstream újságok elkezdtek fekete újságírókat felvenni. Több fekete olvasó fordult a fehér kiadványokhoz a fekete írók jelenléte miatt. Ez a fekete újságok számának csökkenését okozta. Ma körülbelül 200 fekete újság van, 15 milliós példányszámmal.
12 A fekete magazinok és folyóiratok még mindig fontos részét képezik az afroamerikai közösségnek. A fekete sajtónak ma is szüksége van a fekete hang védelmére.
13 Joel F. Maybury, mint a fekete újságoknál dolgozó egykori újságíró, ismeri e kiadványok célját és felhasználását. Részletesen bemutatta a fekete sajtó céljait az évek során, amióta a 19. század elején létrejöttek. A témával kapcsolatos tudományos munka még mindig ritka, különösen a fehér írók részéről. Az új elnök, Barak Obama talán előtérbe helyezte az afroamerikaiak Amerikában betöltött szerepét, de nagyon kevés kiemelkedő fekete ember volt híres az 1950-es évek előtt. A feketék által az amerikai történelemben játszott szerep még mindig alulértékelt. Joel F. Maybury azon dolgozik, hogy tájékoztassa az embereket erről a helyzetről, és ezáltal reméli, hogy megváltoztatja az “uralkodó” történelemszemléletet.