Szerkesztő megjegyzése: Az Arachnophonia egy rendszeres funkció blogunkon, ahol az UR közösség tagjai megoszthatják gondolataikat a Parsons Music Library gyűjteményéből származó forrásokról.
Az ezekben a bejegyzésekben szereplő linkek vagy az adott tétel könyvtári katalógusrekordjához, vagy az interneten található további releváns információkhoz vezetnek.
Az Arachnophonia mai részét AJ diákmunkás (2019-es évfolyam) írta, és az Allman Brothers Band élő felvételét mutatja be a Fillmore Eastben. Köszönjük, AJ!
The Allman Brothers Band
A Fillmore Eastben
Amikor 12 éves voltam, édesanyám elvitt az első koncertemre. A szüleim számára rendkívül nyilvánvalóvá vált a zene iránti szeretetem, és úgy gondolták, hogy 12 éves korom megfelelő kor arra, hogy élő zenével ismertessenek meg.
Édesanyám hatalmas klasszikus rockrajongó, így felnőve szigorúan Fleetwood Mac, Rolling Stones, Beatles és más hasonló legendás együttesekből táplálkoztam. Viszont a kedvenc zenekarom gyerekkoromban a The Allman Brothers volt. Gregg Allman dalszövegei és Duane Allman gitárja (később Dickey Betts gitárja) folyamatosan szólt az autónk hangrendszerén a hosszabb-rövidebb utazások alatt. A születésnapom környékén jöttek a környékünkre, ezért anyám úgy döntött, hogy vesz nekünk jegyeket. Nos, bár a tagok már idős korukban voltak, és nem voltak már a fénykorukban, a mai napig úgy gondolom, hogy ez volt az egyik legjobb koncert, amin valaha is voltam.
The Allman Brothers Band circa 1971 – Butch Trucks, Gregg Allman, Berry Oakley, Jaimoe Johanson, & Dickey Betts (L-R)
Bárcsak lenne felvételem az estéről, de sajnos ezt a bizonyos koncertet nem vették fel. A Zenei Könyvtárban viszont megvan a The Allman Brothers Band at Fillmore East CD-n. Egy CD, amit szerintem anyámmal elég gyakran hallgatunk utazások alkalmával. Nincs jobb az élő zenénél, és nincs jobb, mint a The Allman Brothers élőben; nagyon ajánlom, hogy hallgassuk meg ezt a bizonyos felvételt, mert a két abszolút kedvenc Allman Brothers-dalommal zárul: “In Memory of Elizabeth Reed” és a “Whipping Post.”
Az “In Memory of Elizabeth Reed” az első instrumentális szám, amit az Allman Brothers Band írt. Dickey Betts írta, aki egy nőnek ajánlotta, akivel viszonya volt, miután a nő elhunyt. Ez a nő valójában Boz Scaggs barátnője volt, de Dickey megváltoztatta a nevét, hogy titokban tartsa a kalandjukat. Érdekesség: a nő ugyanabban a temetőben van eltemetve, ahol Duane Allman, és Dickey gyakran meglátogatta, hogy lerója tiszteletét és dalokat írjon. Az “Elizabeth Reed” nevet egy sírkőről emelte le, ami a közelben van, ahol írni szokott.
A “Whipping Post” egy kemény, arcba vágó rockdal arról a gyötrelemről, amikor az ember olyan nőbe szerelmes, aki nem viszonozza a szerelmet, még akkor sem, ha mindent megtesz érte. Erőteljes szövege és lendületes ritmusa valóban előrevetítette az Allman Brothers későbbi sikerét, mivel a “Whipping Post” volt az egyik első dal, amit a zenekar írt. Maga a dal valójában elég nehezen játszható, mivel a szám 11/4-ben íródott. Gregg Allmannek, aki eleinte nem tudott kottát olvasni, meg kellett kérdeznie Duane-t, hogyan kell számolni, mert szerinte a ritmust rosszul érezte (jogosan).