Ligonier Ministries The teaching fellowship of R.C. Sproul

Ma kezdjük egész éves tanulmányunkat az Ószövetség költői könyveiről, amely kategóriába Jób, a zsoltárok, a Példabeszédek, a Prédikátor és a Salamon éneke tartozik. Ezeket a műveket általában a héber költészet bőséges használata miatt csoportosítják egy csoportba, de nem csak ez a közös bennük. Hagyományosan ezt az öt könyvet bölcsességi irodalomként is ismerik, mert hangsúlyt fektetnek a bölcsesség megértésére és elérésére az élet minden területén, beleértve az Istennel és egymással való kapcsolatainkat is.

Bár a mai szakasz a Példabeszédek könyvének bevezetője, az, amit e mű céljáról mond, hatással van az összes bölcsességi könyv tanulmányozására. Holnap megvizsgáljuk, mit jelent, hogy “az Úr félelme a bölcsesség kezdete” (Példabeszédek 9:10), de ma azt fogjuk megvizsgálni, hogy a Példabeszédek könyve – és ezen keresztül az összes Bölcsesség-könyv, sőt az egész Szentírás – miért adatott.

A Példabeszédek 1:2-3-ban azt olvassuk, hogy az Úr azért adta a Bölcsességirodalmat, hogy felfedje az igazi bölcsességet, és útmutatást adjon “a bölcs cselekvésre, az igazságosságra, az igazságosságra és a méltányosságra”. A “megismerés” iránti igényünk hangsúlyozása és a “belátás szavainak” befogadása azt jelzi, hogy amit az Úr a Bölcsességi Könyvekben kinyilatkoztatott, az nem apróság, és nem is olyan információ, amelynek soha nem kell lényünk legmélyére hatolnia. Ehelyett a Bölcsességi Irodalom olvasóinak és hallgatóinak nagy figyelmet kell fordítaniuk rá, tanulmányozniuk kell ezeket a bölcs mondásokat, hogy mélyen megértsék, mit jelent bölcsen, vagyis jól élni az életet. Természetesen a Bölcsességi Könyvek Isten népével kötött szövetségének összefüggésében jutnak el hozzánk, így ennek a valóságnak mindig tájékoztatnia kell bennünket arról, hogyan értjük meg azt, amit az Úr a Példabeszédekben és a Bölcsességi Irodalom többi részében kinyilatkoztatott. Még ha Teremtőnk nem is szerepel kifejezetten, soha nem szabad megfeledkeznünk arról az igazságról, hogy Ő váltott meg minket, hogy mindenben dicsőséget szerezzünk neki (Ef 2:8-10). A Bölcsességi Könyvek gyakran foglalkoznak olyan dolgokkal, amelyeket a világ apró, sőt hétköznapi ügyeknek tart, de az a tény, hogy ezeket Isten velünk kötött szövetségének összefüggésében tárgyalják, azt mutatja, hogy az Úr még a legapróbb dolgokkal is törődik.

A Példabeszédek 1:3 szerint a bölcsesség célja nem az, hogy megmutassuk másoknak, milyen okosak vagyunk, hanem az, hogy “igazságban” kapjunk tanítást. A bölcsességi irodalom megmutatja nekünk, mit jelent Istennek tetszeni; így mindenki hasznát veheti. Fiatal és idős, tanult és tanulatlan – mindenki, aki odafigyel a bibliai bölcsességre, bölcs lesz (4-6. v.).”