Az 1929-es nagy gazdasági világválság világszerte ráébresztette a nemzeteket, hogy a gazdasági elmélet és a gyakorlat közötti nagy szakadék a belső kereskedelempolitika meghatározásában a világméretű gazdasági katasztrófa fő oka. Ezért szükségessé vált a klasszikus kereskedelemelmélet újjáélesztése a szabadkereskedelmi politika betartásával.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank létrehozását javasló 1944-es Bretton Woods-i konferencia a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (ITO) létrehozását is javasolta. Bár az IMF és a Világbank 1946-ban létrejött, az ITO-ra vonatkozó javaslat nem valósult meg. Ehelyett 1948-ban megalakult az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), egy kevésbé ambiciózus intézmény. A GATT elsődleges célja a nemzetközi kereskedelem kiterjesztése a kereskedelem liberalizálásával a teljes körű gazdasági jólét megteremtése érdekében. A GATT-ot 1947-ben írták alá, 1948-ban lépett hatályba, és 1994-ig tartott. Helyét 1995-ben a Kereskedelmi Világszervezet vette át. A GATT eredeti szövege (GATT 1947) a WTO keretein belül még mindig érvényben van. Így született meg a liberalizáció.
A gazdasági liberalizáció a magánvállalkozásokat és a kereskedelmet érintő kormányzati szabályozások vagy korlátozások csökkentését vagy megszüntetését jelenti. Általában a szabad piacok és a szabad kereskedelem hívei támogatják, akiknek ideológiáját gazdasági liberalizmusnak is nevezik. A gazdasági liberalizáció gyakran az adók, a társadalombiztosítás és a munkanélküli segélyek csökkentésével is jár.
A gazdasági liberalizációt gyakran társítják a privatizációval, amely egy üzlet, vállalkozás, ügynökség, közszolgáltatás vagy állami tulajdon tulajdon tulajdonjogának az állami szektorból a magánszektorba történő átruházása vagy kiszervezése. Az Európai Unió például liberalizálta a gáz- és villamosenergia-piacokat, és versenypiaci rendszert vezetett be. Néhány vezető európai energetikai vállalat, például a francia EDF és a svéd Vattenfall részben vagy teljesen állami tulajdonban marad. A liberalizált és privatizált közszolgáltatásokat nagyvállalatok uralhatják, különösen a magas tőke-, víz-, gáz- vagy áramköltségű ágazatokban. Egyes esetekben jogi monopóliumok maradhatnak, legalábbis a piac egyes szegmensei, például a fogyasztók számára. A liberalizáció, a privatizáció és a stabilizáció a washingtoni konszenzus szentháromságstratégiája az átalakulóban lévő gazdaságok számára.
Létezik a hibrid liberalizáció fogalma is. Ghánában például a kakaótermést el lehet adni a konkurens magáncégeknek, de van egy minimális ár, amiért el lehet adni, és minden exportot az állam ellenőriz.
A liberalizáció kifejezés a liberalizmus politikai ideológiájából ered, amely a 19. század elejére alakult ki. A liberalizáció a liberalizmus politikai ideológiájából ered.