Szinte lehetetlen eltúlozni azt a bosszantó érzést, amikor olyan emberrel van dolgunk, aki nem túl kedves. A gonosz emberek a legjobb esetben is idegesítőek, a legrosszabb esetben pedig rombolóak. Azonban bármennyire is nehéz elképzelni, vannak olyan emberek, akiknek a kedvessége éppúgy társadalmi buktatóvá válik.
Egyrészt hajlamosak vagyunk bizalmatlanok lenni azokkal az emberekkel szemben, akik őszintén kedvesnek tűnnek: Mi lehet a hátsó szándékuk? Próbálnak valamit kiszedni belőled? Talán egy altruista köntösbe bújtatott pszichopatáról van szó? Akkor is bizalmatlanok lehetünk a kedves emberek szándékaival szemben, ha azt gyanítjuk, hogy passzív-agresszívak. Nem arról van szó, hogy feltétlenül át akarnak verni, hanem arról, hogy belsőleg szórakoztatónak találják, hogy látszólag soha semmi nem zavarja őket: Ha rálépsz a lábujjukra, ők bocsánatot kérnek. Ez egyszerűen nem tűnik helyesnek.”
A pszichológiában a kedvesség az elfogadhatóság személyiségjegye. Az emberek, akiknél magas az elfogadhatóság tulajdonsága, általában ezt a hat tulajdonságot mutatják:
- Másokban képes megbízni.
- Egyetértő és könnyen kijönnek egymással.
- Mások igényeit a sajátjaik fölé helyezik.
- Közvetlen és együttműködő, könnyen kielégíthető.
- Módszerető és szerény.
- Szimpatikus mások aggodalmaival szemben.
Egy elkötelezett, hosszú távú kapcsolatban, ahogy azt elképzelhetjük, a magas egyetértési képességű emberek általában jobb partnerek. A Curtin (Ausztrália) Egyetem munkatársa, Sarah Egan és munkatársai kimutatták, hogy egy főiskolai hallgatói minta körében a magas egyetértési képességűek magasabb szintű elégedettségről is beszámoltak a kapcsolataikkal kapcsolatban. Logikus, hogy ha valaki laza és mások igényeire koncentráló, közvetlen kommunikációra képes és bizalomteljes, akkor a kapcsolatában is jobban érzi magát, és valószínűleg jobb partner is lesz.
De vajon túl messzire mehet az elfogadhatóság? Ha nagyon is egyetértő párkapcsolati partner vagy, lehet, hogy te is igyekszel elkerülni a konfliktusokat és a konfrontációt. Bár a vizsgálatban részt vevő egyetemisták valóban jobban érezhetik magukat a jelenlegi kapcsolatukban, más, hosszú távú kapcsolatokkal kapcsolatos kutatásokból tudjuk, hogy a konfliktuskerülés előre jelzi a későbbi problémákat. A pároknak képesnek kell lenniük arra, hogy a nézeteltéréseiket konstruktív módon oldják meg. A megegyezésre hajlamos emberek kétségtelenül kevésbé lesznek vádaskodóak és konfrontatívak, de az is előfordulhat, hogy ódzkodnak a konfliktusoktól, pont. A konfliktuskerülés idővel ahhoz vezet, hogy a párok eltávolodnak egymástól, és elveszítik intim kapcsolataikat.”
A munkahelyen a magas egyetértési képesség szintén kétélű kardot jelenthet. A kellemes munkatárs talán akkor sem panaszkodik, ha van alapja a panaszkodásra. A legtöbb főnök valószínűleg olyan csapatot kíván magának, amely rendkívül kellemes munkatársakból áll. Azonban az a tendencia, hogy a csoporttal tartanak, függetlenül attól, hogy személyesen mit éreznek, arra is vezethet, hogy ezek a kellemes munkatársak önelégültekké válnak, és soha nem kérdőjelezik meg a status quo-t.
Ezt a lehetőséget vizsgálva a Richmond Egyetem Dejun Tony Kong és munkatársai (2015) 230 vezető beosztású szakembert kértek meg, akik egy Executive Masters of Business Administration (EMBA) programba iratkoztak be (akik legalább 15 éves munkatapasztalattal rendelkeztek), hogy vegyenek részt egy csapat teljesítményének online szimulációjában. A kutatás alapgondolata az volt, hogy a nagy egyetértésben lévő csapatokban előfordulhat a csoportgondolkodás, vagyis az a tendencia, hogy figyelmen kívül hagyják az alternatív problémamegoldási stratégiákat. Mivel senki sem vitatkozik a másikkal, a nagyon egyetértő csapat valójában kevésbé sikeresen teljesíthet, mint egy olyan csapat, amelyben legalább egy ellenvéleményt megfogalmazó van.
A 4-7 tagú csapatok (összesen 42 csapat volt) olyan feladatot kaptak, amelyben a vállalatok által a teljesítmény javítása érdekében felbérelt “változási tanácsadók” szerepét játszották. A Kong et al. kutatói által mért csapathoz kapcsolódó teljesítmény-viselkedések közé tartozott a kommunikáció, a koordináció, a konfliktusmegoldás és a döntéshozatal. A résztvevők a szimuláció kezdetén a csapatukkal való elégedettségüket is értékelték, és kitöltöttek egy kérdőívet, amely a saját egyéni egyetértési szintjüket mérte.
Kong és munkatársai ezután összesítették az egyes csapatok egyetértési pontszámait, hogy átfogó értékelést adjanak. A csapatok teljesítményének vizsgálata 20 hónapon keresztül zajlott. Mivel a résztvevők már az elején értékelték a csapattal való elégedettségüket, a kutatók megvizsgálhatták, hogy az első benyomások milyen mértékben befolyásolták az idővel megvalósuló eredményeket.
A kérdés tehát az volt, hogy azok az emberek, akik elégedettebbek a csapatukkal, magasabb szinten is fognak-e teljesíteni. Ez azonban nem derült ki az eredményekből. Ehelyett a csapat elfogadhatósága lett a kulcstényező. Az alacsony egyetértési képességű csapatok nagyobb összefüggést mutattak a kezdeti elégedettségük és a végső teljesítményük között, mint a magas egyetértési képességű csapatok. Ahogy a kutatók megállapították:
“Az alacsony szintű egyetértési képesség lehetővé teszi az elégedettebb csapattagok számára, hogy csökkentsék a csoportgondolkodásra való hajlamukat, több információt keressenek és többet vegyenek részt a problémamegoldásban, míg a magas szintű egyetértési képesség rontja ezeket a csapatteljesítményt elősegítő funkciókat.” (170. o.)
A csapatoknak, ahogy a Kong et al. kutatás is mutatja, lehetnek “személyiségük”. Természetesen a csoport személyisége csak annyira kellemes, amennyire a tagok személyisége. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy ha van valaki, aki egy kicsit morcos a csapatban, az még hatékonyabbá is teheti azt. Ezzel szemben, ha mindenki többre értékeli az együttlétet, mint az eredményeket, akkor nem tudják megvalósítani a bennük rejlő lehetőségeket.
A mindennapi életre lefordítva ezeket az eredményeket, érdemes lehet megfontolni, hogy érdemes néha felrázni a dolgokat, hogy elkerüljük a csoportgondolkodást. A közeli kapcsolataidban ez nem azt jelenti, hogy hirtelen, minden provokáció nélkül kirohansz a partneredre. Arra utal azonban, hogy nem kell mindig nyomás alatt érezned magad, hogy egyet kell értened azzal, amit a partnered akar, különösen akkor, ha valami forog kockán. (Ilyen lehet például a nagybevásárlás, vagy annak eldöntése, hogy ki vigye el reggelente a gyerekeket az iskolába.) A munkahelyén hasonlóképpen megfontolhatja, hogy a kevésbé egyetértő kollégák milyen értékkel járulhatnak hozzá a vállalat általános hatékonyságához.
Nem baj, ha időnként felrázza a dolgokat. Ki tudja, talán még a hosszú távú kiteljesedésednek is jót tesz.