Lábtörés

Mi az a lábtörés?

A lábtörés a felső vagy alsó lábszár egy vagy több hosszú csontjának megrepedése. A csonttörés, más néven törés akkor következik be, amikor egy esés vagy baleset miatt nagyobb nyomás nehezedik a csontra, mint amekkorát az elbír, és emiatt eltörik. A rossz táplálkozás, a kalciumban szegény étrend és az elhízás növelheti a gyermek töréskockázatát.

A törött lábú gyermeknek a lehető leghamarabb orvosi ellátást kell kapnia. A gyermekek csontjai sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint a felnőtteké. Ezért fontos, hogy a klinikus meggyőződjön arról, hogy a gyermek törött csontja megfelelő helyzetben van, mielőtt az gyógyulásnak indulna. Időszerű kezeléssel a legtöbb gyerek teljesen felépül, és visszanyeri a sérült láb teljes használatát.

Melyek a láb hosszú csontjai?

A lábtörések a láb három hosszú csontja közül egy vagy több csontban is előfordulhatnak: a combcsontban, a sípcsontban és a szárkapocscsontban.

Femur (combcsont)

• A combcsont a test legnagyobb, legerősebb és leghosszabb csontja.
• A combcsont felső része a csípőízületbe illeszkedik a medencénél. A combcsont alsó része a sípcsont felső részéhez csatlakozik, és a térdízület része.
• A combcsont szilárdsága és mérete miatt csak nagy erő hatására hajlamos eltörni. A törött combcsontok gyakran műtétet igényelnek.

Sípcsont (sípcsont)

• A sípcsont az alsó lábszár két csontja közül az egyik, és a láb második legnagyobb csontja.
• A sípcsont felső része alkotja a térdízület alsó részét. A sípcsont alsó vége alkotja a bokaízület felső részét.
• Mivel közel vannak egymáshoz, a sípcsont és a szárkapocscsont gyakran törik össze. A sípcsont-fibula törés a leggyakoribb hosszúcsont-sérülés.

Fibula (vádlicsont)

• A fibula az alsó lábszár két hosszú csontja közül a kisebbik.
• A fibula felső része a combcsont egy szakaszához, a comb hátsó részén lévő izomhoz és a térd külső szalagjaihoz kapcsolódik. A szárkapocscsont alsó vége alkotja a bokaízület külső részét, és segít stabilizálni a bokát.
• A “törött boka” kifejezés általában a szárkapocscsont alsó végének törésére utal.

A sípcsont és a szárkapocscsont is hajlamos a stressztörésekre, hajszálrepedésekre, amelyeket az ugyanazon testrészre ható ismétlődő terhelés okoz. A terheléses törések gyakran előfordulnak a futás és más, nagy terheléssel járó, ismétlődő sportok során. A terheléses töréshez gyakran nem egyetlen traumás esemény társul.

Melyek a lábtörés tünetei?

A csont törésekor a csont csattanó hangot adhat, vagy heves fájdalmat okozhat. A lábtörés egyéb tünetei lehetnek:

• fájdalom, amikor mozog vagy súlyt helyez a lábra
• megtagadja a járást – leggyakrabban kisgyermekeknél fordul elő
• fájdalom, duzzanat, véraláfutás, bőrpír vagy érzékenység
• észrevehető deformitás a fájdalmas területen

Sürgősen forduljon orvoshoz, ha gyermekénél a csonttörés bármelyik tünete jelentkezik. Ha látja, hogy a csont kiáll a bőrön keresztül, ne mozdítsa meg gyermekét, és azonnal hívja a 911-et.

Mi okozza a lábtörést?

A legtöbb lábtörést esés vagy jelentős erőhatás okozza. Ha a lábra túl nagy nyomás nehezedik, a csont eltörik. Gyakori okok:

• esés vagy csavarodás, gyakran korcsolyázáshoz, síeléshez vagy snowboardozáshoz társul
• magasról való leesés, például trambulinról vagy játszótéri szerkezetről
• egy közvetlen erőhatás a lábra, miközben a láb a helyén van, gyakori a futballban, jégkorongban, fociban és kosárlabdában

Hogyan diagnosztizálják a lábtörést?

Az orvosok diagnosztikai tesztekkel állapítják meg, hogy a láb eltört-e. Ezek közé tartozik:

• A röntgensugárzás láthatatlan elektromágneses energiasugarakat használ, hogy a csontokról képet készítsen a filmre. Ez a vizsgálat általában elegendő a törések többségének diagnosztizálásához.
• A mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) nagy mágnesek, rádiófrekvenciák és egy számítógép kombinációját használja, hogy részletes képeket készítsen a testben lévő szervekről és lágyrészstruktúrákról, például szalagokról és inakról.
• A komputertomográfia (CT, CAT scan) a röntgensugarak és a számítógépes technológia kombinációját használja, hogy keresztmetszeti képeket (gyakran szeleteknek nevezik) készítsen, vízszintesen és függőlegesen egyaránt. Ez nagyobb részletességű képet ad a csonttörésekről.
• A csontvizsgálatok nem invazív képalkotó eljárások, amelyek radioaktív anyagot használnak a csontok körüli gyulladások láthatóvá tételére. A sima röntgennel vagy CT-vizsgálattal ellentétben a csontvizsgálat megmutatja a csont anyagcseréjét és a sejtek aktivitását.

Milyen kezelési módjai vannak a lábtörésnek?

A gyermeke kezelése a csonttörés helyétől, összetettségétől és súlyosságától függ. Gyermeke orvosa az alábbi kezelések egyikét vagy kombinációját javasolhatja:

• A reponálás helyreteszi a törött csontot, hogy az megfelelően gyógyuljon. Ezt általában a sürgősségi osztályon végzik, a fájdalom kezelésére szolgáló gyógyszeres kezeléssel, amíg a klinikusok a törést igazítják.
• A sínt részben a láb köré tekerik, és rugalmas kötés tartja a helyén. Az orvosok általában sínt helyeznek az újonnan eltört csontra, és a duzzanat levonulása után gipsszel helyettesítik. A sínt kisebb töréseknél is használják.
• A gipsz teljesen a láb köré tekeredik, hogy megvédje a sérült területet a mozgástól vagy ütődéstől, és lehetővé tegye, hogy a törött csont a megfelelő helyzetben gyógyuljon. A legtöbb lábszártörésnél gipszre van szükség.
• Műtétre lehet szükség, ha a törött csont két vége túlságosan eltávolodott egymástól (elmozdult törés). A sebész fémrudakat vagy lemezeket és csavarokat helyezhet be a csontba (belső rögzítés) vagy csapokat és rudakat a testen kívülre (külső rögzítés), hogy a csontdarabokat a helyén tartsa, amíg a láb gyógyul.
• A fizikoterápia segíthet a láb megerősítésében és a törés gyógyulása után a teljes funkció helyreállításában.

Visszaszorítható-e a gyermeknél a lábtörés kockázata?

A gyermeke lábtörésének kockázatát többféleképpen csökkentheti:

• Megakadályozhatja a rendkívül kockázatos tevékenységeket, amelyek súlyos esés vagy baleset kockázatának teszik ki gyermekét.
• Mielőtt gyermeke kerékpárra vagy rollerre ülne, győződjön meg arról, hogy jó az egyensúlya, és hogy a felszerelés jó állapotban van és megfelelő méretű a számára. Gyermekének mindig viselnie kell sisakot kerékpározás vagy rollerezés közben.
• Győződjön meg róla, hogy gyermeke megfelelő biztonsági felszerelést visel szervezett sportolás közben.
• Bátorítsa a súlyzós testmozgásra. Ez magában foglalja a gyaloglást, futást, táncot, kötélugrást és minden más olyan tevékenységet, amely során gyermeke lábai a saját súlyát viselik.
• A sportoló terheléses törés kockázatának csökkentése érdekében bátorítsa gyermekét a keresztedzésre és a regenerálódásra szánt pihenőidőre.
• Gondoskodjon arról, hogy gyermeke egészséges, zsírszegény étrendet kövessen, amely sok fehérjét, rostot, kalciumot és D-vitamint tartalmaz.
• Tanácsolja el gyermekét attól, hogy túl sok időt töltsön tévénézéssel, számítógépes játékokkal vagy más ülő tevékenységekkel.

Hogyan látjuk el a lábtöréseket

A Bostoni Gyermekkórház Ortopédiai és Sportorvosi Központja minden évben több ezer gyermeket, serdülőt és fiatal felnőttet kezel bármilyen összetett töréssel. Gyermekgyógyászati szakértelmünk lehetővé teszi a növekvő mozgásszervi rendszerrel kapcsolatos állapotok pontos diagnosztizálását és az optimális ellátási tervek kidolgozását.

Ortopédiai sürgősségi klinikánkon olyan ortopédiai sérülteket kezelünk, akik azonnali orvosi ellátást igényelnek, de nem elég súlyosak ahhoz, hogy sürgősségi ellátásra szoruljanak. Négy helyszínen – Bostonban, Walthamban, Peabodyban és Weymouthban – kínálunk sürgősségi ellátást.